2010.08.10. 08:00
Hetvenegyedik fejezet: Játékok? (1)
Úgy döntöttek, hogy Ponte de Limában töltik az éjszakát is. Elmentek vacsorázni, ittak néhány pohárral, sétáltak egyet, aztán visszamentek a hotelbe. Viki bosszankodott, hogy már megint nincs nála egy váltás ruha sem. Diogo viszont meglepte egy fogkefével, és volt nála fogkrém is. Ezek szerint valószínűsítette, hogy ott maradnak éjszakára. Persze nem volt valami nehéz dolga.
– Nem értem, miért nem használtad ki az alkalmat tegnap este – vallotta be Viki, mikor megint az ágyban heverésztek.
– Több okból is. Egyrészt nem akartam, hogy azt mondjad, csak azért feküdtél le velem, mert leitattalak.
– Nem mondtam volna. Egyáltalán nem éreztem magam részegnek.
– De jobb volt így, hogy józanul dönthettél.
– Másrészt?
– Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni a hotelben. Haza nem vihettelek, mint tudjuk.
– Nem inkább te nem akartál kompromittálódni a hotelben?
– Egy férfi nyugodtan kompromittálódhat. Az benne van a pakliban.
– Szóval attól nem tartasz, hogy valaki megsúgja Otáviának, miket művelsz?
– Nem. Főleg a szállodai személyzet nem csinál ilyesmit.
– És Carlosnak megsúgnák?
– Dehogy. Csak szánakozva néznének rá. Téged pedig, hogy úgy mondjam, nem tartanának úrinőnek. Ezt pedig ugye nem szeretnénk.
– Lisszabonban épp eléggé hazavágtam már a hírnevemet.
– Lisszabon mégiscsak a főváros. Porto rosszabb.
– Azért falunak se nevezném. Ráadásul egy négycsillagos hotelről beszélünk, nem egy magánházról.
– Akkor se árt az óvatosság. Porto egyébként valójában elég kicsi város. Vagyis sok tekintetben kisvárosi a mentalitása. És ne feledd, hogy északon szigorúbbak az erkölcsök.
– Tényleg?
– Az emberek katolikusabbak. Nem csoda például, hogy az Alentejón a kommunisták sikere mindig borítékolható. Ott a legkevésbé erős az Egyház befolyása.
– Itt meg a legerősebb?
– Főleg a kisebb településeken. De Portót nagyrészt olyanok lakják, akik a környékről költöztek ide.
– Vihettél volna Portón belül valahová máshová is.
– Megtehettem volna, de így jobb volt szerintem.
– Nem a játék kedvéért húztad az időt? Mert így izgalmasabb?
– Ez is benne lehetett.
– Akkor jól sejtettem. Nem szeretsz semmit elsietni. Inkább húzod az időt.
– Nem mindig. De bizonyos tekintetben igazad van. Az út sokszor izgalmasabb, mint a megérkezés.
– Főleg, ha a te kezedben van az irányítás.
– Persze. Az mindig legyen csak az én kezemben.
– És, ha célba értél, már nem is érdekel tovább a dolog?
– Ó, ez a céltól függ. Van úgy, hogy kicsomagolod az ajándékot, és rájössz, hogy ilyened már volt párszor. Akkor persze nem olyan mulatságos. A csomagolás esetleg szebb volt, mint maga az ajándék.
– Hú, de gonosz vagy.
– Te kérdezősködsz.
– Igaz, tán nem kéne.
– Attól, hogy becsukod a szemed, neked nem lesz jobb. Te nem az a fajta vagy, akinek ez jólesik.
– Gondolod?
– Biztos vagyok benne. Szeretsz tisztán látni, még akkor is, ha fáj.
– Ha nagyon fáj, akkor nem.
– És nagyon szokott fájni?
– Diogo magához húzta Vikit, és megpuszilta a homlokát.
– Beszéljünk valami másról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.01. 05:51:21
Igaz minden férfi "csak" azt akarja, mégis van aki másképp gondolkozik.