2010.06.26. 08:00
Hatvanhetedik fejezet: Van még lejjebb (1)
Diogót másnap se nagyon lehetett látni, noha beugrott az irodába, nem hozott új anyagot, és elég szűkszavú volt. Péntek lévén délután már mindenki lazábbra vette a munkavégzést, noha hivatalosan nem végeztek korábban. Viki próbált csak a munkára koncentrálni, jól is ment neki, nem kínozta a vágy egyik férfi után sem, örült, hogy neki is jutnak effajta órák, mert az utóbbi időben nem sűrűn volt bennük része.
Diogo délben megkérdezte, hogy megy-e vele Lisszabonba, mire a lány megrázta a fejét, a férfi azt hitte, Carlost várja látogatóba, de Viki kijelentette, hogy egy barátnőjét, Carlosnak sok a tanulnivalója. Ennyiben maradtak, jó hétvégét kívántak egymásnak, és váltottak egy könnyű puszit.
Viki a Szent Benedek pályaudvarra ment ki São elé, a lány könnyű csomaggal érkezett, így mindjárt nekiláthattak egy kisebb városnézésnek, a pályaudvar az alsóváros (Baixa) részét képezte, vagyis gyalogszerrel elérhetőek voltak onnan a leggyakrabban látogatott nevezetességek, amelyeket Viki is csak érkezéskor látott, a kocsiból. Kényelmesen sétálgattak, felmásztak a Szent Katalin sétálóutcáig, tapasztalhatták, hogy a portói belváros meredek utcái alaposan megizzaszthatják a gyalogosokat, kávéztak, könyvesboltokba tértek be, és persze kék csempés templomokba.
Viki António felől érdeklődött, de São semmit nem tudott róla, a férfi végképp otthagyta az ifjúsági szállót, azóta mást vettek fel a helyére. A lány még nem beszélt se Márióval, se Josuéval, Carlost hiába kereste, igaz, csak egyszer próbálta elérni. Viki megvonta a vállát, nem hitt abban, hogy Carlost bármi befolyásolhatná a döntésében. Eljátszotta a bizalmát, és ezzel nagy terhet is vett le a válláról. Amint befejezi a munkát Portóban, hazarepül. Most már nyugodt volt, úgy érezte, jobb is, hogy így alakult, ez a munka lehetővé teszi, hogy ne üres pénztárcával kelljen visszatérnie Pestre, legyen egy kis kezdőtőkéje, vagy nem is olyan kicsi. Valószínű volt, hogy több pénze lesz, mint amennyit eddig valaha egyben látott. Diogo társasága ráadás, ha lesz köztük valami, akkor jó, ha nem, akkor nem annyira jó, de tisztességesebb.
A hétvége kellemesen, és sok gyaloglással telt, de semmi említésreméltó nem történt, szombaton kimentek a strandra, sétáltak egy nagyot az óceánparton, este már nem is volt energiájuk a Ribeirához, a vigalmi negyedhez.
1 komment
Címkék: hétvége porto városnézés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
