2010.05.06. 08:00
Hatvankettedik fejezet: Kerítés (2)
Viki másnap meglátogatta São-t: el kellett hoznia a maradék holmiját, nagyon érdekelte, mi nem működött Josuéval, de Antónióról is szerette volna tudni az újdonságokat. Hátha újra feltűnt Lisszabonban. Valahogy vissza kellett volna juttatnia neki a holmijait is.
Sónia csúfondáros mosollyal fogadta, mikor felment az elsőre.
– Hogyhogy téged még nem utasítottak ki?
– Nem tudom, engem is meglep. Homokszem került a fogaskerékbe.
– Ami késik, nem múlik.
– Sónia, leállítanád magad? – szólt be São a másodikról. – Vitóriát tolmácsnak szerette volna az idegenrendészet, csak, hogy tudd. Nincs semmi félnivalója.
– Én mondtam, hogy beszéljen velük, de hanyatt-homlok elmenekült.
Viki csak legyintett.
Különös érzés volt visszatérnie ebbe a szobába. Carlos ajánlkozott, hogy eljön és segít a holmik cipelésében, de Viki nem szerette volna, ha Carlos mindenfélét képzeleg. Az a szoba tele volt számára António emlékével, akármilyen kevés időt töltöttek is ott együtt, és akármennyire is hűtlen volt hozzá gondolatban a kezdet kezdetétől.
– Tudsz valamit Antónióról? – kérdezte São-t, miközben pakolni kezdett.
– Semmi újat. Nem jelentkezett az ifjúsági szálláson.
– Találtatok valakit a helyére?
– Van egy jelölt. Te mégsem akarsz odajönni?
– Carlos nagyon ellenzi.
– És hagyod magad?
– Végül is tényleg nem szeretnék annyira éjszakázni. Ez a legfőbb gond a melótokkal.
– Carlos féltékeny, mi?
– Nem tudom, talán. Biztosra akar menni.
– Nem fojtogató kicsit ez a közelség, amit rádkényszerít?
– Egyelőre nem. Én is mindig olyan bizonytalan természet voltam, ha egy nap nem kívánna meg, azt hiszem, rögtön az jutna eszembe, hogy már nem szeret.
– Nem lehet!
– De. Most így érzem. Aztán biztos csillapodik ez is, de egyelőre felfokozott lelkiállapotban élünk mind a ketten.
– Azért egy kicsit irigyellek. Ha arra gondolok, hogy talán Mário mellett fogom tölteni, ami még hátravan ...
– Úristen, mi van veled? Miért nem jött össze a dolog Josuéval? Annyira tetszett neked, ő is annyira be volt zsongva. Egyszerűen nem értem.
– Én se. Minden nagyszerű volt, a mozi, a vacsora, igaz, hogy Josuénak vannak kissé naiv dolgai, de nekem ez még tetszik is, mulatságos az ártatlansága, a romlatlansága meg egészen üdítő, főleg, ha azt vesszük, hogy mennyi idős. Csakhogy a vacsora után nem történt semmi. Hazakísért, és jó éjszakát kívánt. Még csókkal sem próbálkozott. Tisztára hülyének éreztem magam.
– Szerintem egyszerűen fogalma sem volt, mit kéne tennie.
– Pont egy romantikus vígjáték után ne lenne fogalma?
– Az, hogy a filmen mit mutatnak, nem feltétlenül irányadó számára. Szerintem neked kellene lépned. Más pasi esetében sose adnék hasonló tanácsot, de az a benyomásom, hogy ő ezer között a kivétel. Neki az kell, hogy a nő vegye a kezébe a dolgokat.
– Én nem vagyok jó ebben.
– Dehogynem. Nagyon határozott és magabiztos csaj vagy. Gyere el a kollégiumba egyik este, – mosolygott Viki –, hátha tudok segíteni.
– És Mário?
– Most én mondom neked, amit te, amikor Antónióról volt szó: szakíts vele minél előbb!
– De te sem szakítottál, míg biztos nem voltál Carlosban.
– Rosszul is tettem. Sőt, az is hiba volt, hogy valaha összejöttem Antónióval. A te történeted egészen más.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gabor4x 2010.05.06. 10:28:43
vén betyár 2010.05.06. 10:50:44
gabor4x 2010.05.06. 11:11:46
gabor4x 2010.05.06. 11:17:37
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.06. 15:17:11
Karlovicstól meg minden épeszű nő megfulladna.
De ma negatív vagyok, úgyhogy a véleményem nem mérvadó.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.06. 15:21:17
Carlos tényleg túlzásba viszi.
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.30. 11:14:51
Sãonak és Josuénak remélem sikeres lesz a következő találkája.