2010.04.22. 08:00
Hatvanadik fejezet: Hirtelen ötletek (2)
São megvárta. Josuéval beszélgetett a főbejáratnál, alig észrevehetően mozgatta a csípőjét és néha végigsimított a haján, azon a gyönyörű, fényes fekete haján. Vikinek egyértelmű volt, hogy São kelleti magát, az arca úgy ragyogott, mintha valami nagy boldogság érte volna. És a kedvese itt lakik, ugyanebben a kollégiumban! Ebből még könnyen baj lehet.
Elbúcsúztak Josuétól, akinek ugyancsak különösen ragyogott a szeme és kipirult az arca, mint valami szűzlányé. Azt se tudta, hová tegye hosszú karját, a szobakulcsát morzsolgatta és szinte le sem vette a szemét São melléről, csak néha emelete a tekintetét az arcára. Talán a tekintetétől félt, talán a melle vonzotta annyira ...
– Vick, ez a Josué, meg kell halni, olyan szép!
– Komolyan? Elég szép, de azért nem halnék meg érte.
– Nem mondom, a te Carlosod is nagyon jó pasi, főleg egy szál rövidgatyában.
Nevettek.
– Na, és megbeszéltetek valamit Josuéval, São? Egy találkát?
– Semmit! Ezt nem értem! Te nem úgy láttad, hogy tetszem neki?
– Mi az hogy! Majdnem felfalt a szemével.
– Főleg a mellemet falta fel majdnem.
– Azt főleg.
– Te is észrevetted?
– Nem vagyok vak ...
– Akkor miért nem kért találkát?
– Egyrészt tudja, hogy jársz valakivel. Rákérdezett és nem láttam rá okot, hogy tagadjam. Másrészt nagyon félénk srác. Kispapnak készült, és szerintem még sose volt kedvese.
– Ezt komolyan mondod?
– Csak sejtem. Volt néhány halvány próbálkozása nálam is, de tudod, hogy mindig valaki más érdekelt. Nekem annyira nem is tetszik.
– Nekem nagyon. De hogy tudnám elérni, hogy meghívjon valahová?
– És Mário?
– Ó, Máriót unom. Tegnap órákig magyarázott valami banki hitelről, hogy már most vágjunk bele, hogy majd öt év múlva beköltözhessünk egy lakásba. Nekem ehhez semmi kedvem. Hozzá sincs semmi kedvem.
– És megmondtad neki?
– Még nem. Egyelőre nem volt okom szakítani vele.
– Most van?
– Ha Josuének tényleg tetszem, akkor igen.
– Megbeszélem Carlossal és összehozunk titeket.
– Komolyan?
– Ugyan már, ez a legkönnyebb dolog a világon. Képzeld, Carlos azt akarja, hogy költözzem hozzá.
– A kollégiumba?
– Igen. És azonnal. Teljesen be van indulva.
– Az látszik rajta, hogy alig bír magával. Hol az ördögben tudta úgy lespriccelni a ruhádat?
– Nem fogod elhinni ... Egy templom lépcsőjén.
– Egy templom lépcsőjén szeretkeztetek? Hol? Az utcán?
– Aha.
– Úristen, Vitória! Tudod, mi lett volna, ha elkap a rendőrség? Minimum bevisznek az őrsre közszeméremsértésért és ahogy képzelem, még az üzletszerű kéjelgést is rádverték volna.
– Azt miért?
– Mert külföldi vagy.
– Lehet. Mit tudom én! Igen, kockáztattunk. Hülyék voltunk, mint az állatok, amikor nem képesek leállni.
– Legalább jó volt?
– Eszméletlen volt. De attól tartok, hogy Carlos felfázott. Csak a köpenye választotta el a hideg márványtól.
São nevetett.
– Melletted aztán nem lehet unatkozni! És António? Tényleg vége köztetek mindennek?
– Vége. Hogy viseli egyébként?
– Felmondott.
– Micsoda?
– Betelefonált és közölte a főnökkel, hogy azonnali hatállyal felmond. Elege van a munkából, hazamegy az anyjához pihenni, valami ilyesmi. Úgyhogy most nagy szarban vagyunk, mert találnunk kell helyette valakit.
– És nincs ötletetek?
– De, voltak jelentkezők korábban. Majd a főnök kiválaszt valakit. Addig meg neki is be kell állnia a pult mögé. Úgyis elkényelmesedett. Na, és hogy döntöttél, odaköltözöl Carloshoz?
– Nem tudom. Azt mondtam neki, hogy meggondolom. Szerinted mit kellene tennem?
– Nem tudom. Várj még egy kicsit. Hogy valóban komolyan gondolja-e. Még ne költözz oda teljesen. Ha felégeted magad mögött a hidakat, sokkal nehezebb kilépned a kapcsolatból, amennyiben nem működne valami.
– Igazad van. Ti miért nem költöztetek össze Márióval?
– Hát, az én világomban, Vick, ez nem így megy. A szüleim és az ő szülei nem tűrnék, hogy együtt éljünk, ha nem vagyunk házasok.
– Ennyire számít a véleményük?
– Igen, számít. Különben is szeretem, ha megvan a saját kuckóm, ahová visszavonulhatok. És látod, most milyen jó? Most, hogy szakítani akarok Márióval? Ha ott laknék nála, rohadt bonyolult lenne az egész.
– Igazad van. De én most úgy meg vagyok őrülve Carlosért, hogy minden nélküle töltött óra tiszta veszteségnek tűnik.
– Szerencsére ez kölcsönös. Hát tölts vele minél több időt. De legyen saját életed is. Nincs kedved az ifjúsági szálláson dolgozni?
Viki csodálkozva nézett São-ra.
– De nincs munkaengedélyem.
– Ó, valahogy meg lehet oldani. Gondold meg! Ha van kedved hozzá, legalább átmenetileg, szólj mihamarabb!
– De nincs idegenforgalmi képzettségem.
– Gondolod, hogy nekem van? Nem egy ötcsillagos szállóról van szó. Ott az a lényeg, hogy beszélj angolul, te meg egy csomó más nyelven is beszélsz. Kedves vagy, szép is, biztos, hogy a főnököm imádna.
– És ha António meggondolja magát?
– Nem hiszem, hogy meggondolná magát. De nem akarlak semmiről meggyőzni, beszéld meg Carlossal, mérlegeld a dolgokat, és döntsd el. Szerintem nem rossz lehetőség, legalább átmenetileg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Old Man 2010.04.22. 10:34:37
Tarteng?Munkeng?Igaz, a templomlépcső után ez már kevésbé rázós...
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.22. 11:12:07
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.23. 10:10:31
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.23. 10:39:05
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.23. 10:45:07
vén betyár 2010.04.23. 11:11:01
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.23. 11:30:12
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.23. 13:22:33
vén betyár 2010.04.23. 13:27:31
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.23. 13:52:21
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.23. 13:53:41
Old Man 2010.04.23. 14:06:55
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.23. 20:40:40
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.30. 08:12:15
Végre boldog a lány! Kicsit hagyjátok ebben az állapotban!
Bonyodalom meg úgy is jön ha kell, ha nem.