2010.04.20. 08:00
Hatvanadik fejezet: Hirtelen ötletek (1)
Josué kitett magáért, mindent az asztalra pakolt, amije csak volt a hűtőben vagy a konyhaszekrényben. Carlos is hozzátette a magáét, úgyhogy valósággal dúskálhattak a finomságokban. Persze csak amolyan diákpénztárcához és férfiízléshez képest értendő finomságokban, melyek között a három napos, előrecsomagolt zsemle és a gyanús külsejű, dzsemmaradványokkal tarkított vaj vitték a prímet. De a lányok nem zavartatták magukat, főleg, mert az egész étkezés alatt nem azt nézték, hogy mit esznek, hanem, hogy kivel.
Carlos és Viki az asztal két oldalán ültek és titokban a talpukkal simogatták egymást. Közben megpróbáltak normális arcot vágni, illetve a másik pár által egymásnak küldött apró jelekre figyelni. São olyan mosolygós és elbűvölő volt, hogy Viki szinte megijedt, hátha Carlos is meglátja ezt a rózsát, hiszen ő maga hívta fel rá a figyelmét. De a jelek szerint Carlos nem ugyanazt látta, mint ő, és nem is azt, amit Josué.
– Igaz is, mi történt tegnap a ruháddal, Vitória, hogy nem tudtad felvenni ma reggel? – kérdezte São kihívóan. – Leöntötted valamivel?
– Én voltam a hibás – felelte Carlos, miközben majdnem kitört belőle a röhögés. – Én spricceltem le. Egy kissé ragadós anyaggal.
– Ragadós anyaggal? Colával? – kérdezte Josué.
Ettől a másik három úgy elkezdett nevetni, hogy a könnyük is kicsordult. Josué sápadtan bámult rájuk, szinte sértett arccal.
– Mit mondtam? Mi az? A Cola elég ragadós.
– Jaj, de jó! Josué, ha nem lennél, ki kéne találni téged!
– Carlos, elárulnátok végre, hogy mi olyan mulatságos?
– Hogyhogy nem jössz rá magadtól, öregfiú?
– Honnan a fenéből tudjam, hogy mivel spriccelted le Vitória ruháját? Nem voltam ott. São, te érted ezt?
Viki vörös arccal törölgette a könnyeit, Carlos rázta a fejét.
– Azt hiszem, értem – felelte São.
– Akkor megmagyaráznád?
A lány felállt, átment az asztal másik oldalára és Josué fülébe súgott valamit. A fiú elvörösödött.
– Ez komoly?
– Attól félek, komoly – felelte São.
– Hú, de kínos! – sóhajtott Josué.
A reggeli után Viki vad készülődésbe kezdett, mert alaposan elhúzták az időt és rohannia kellett az egyetemre. São és Josué kijelentette, hogy a mosogatás miatt ne aggódjanak.
Mikor ismét egyedül maradtak, Carlos hirtelen átfogta Viki derekát és hosszan megcsókolta.
– Indulnom kell, tudod nagyon jól. Neked is van más dolgod, gondolom.
– Persze, hogy van, de semmi kedvem hozzá.
– És a tegnapi vizsgád?
– Azt hiszem, megbuktam. Még sose buktam meg, de tegnap biztos.
– Nem mondod komolyan! És ha megbuktál, mi lesz?
– Akkor majd leteszem júniusban. Vagy szeptemberben.
– Megnyugtató, hogy van pótvizsga. Viszont a többire tanulsz, ugye?
– Csak akkor tudok tanulni, ha ideköltözöl.
Viki nem akart hinni a fülének.
– Ha ideköltözöm? Ebbe a szobába?
– Tudom, egy kicsit szűkös, de ... Nem bírom elviselni, hogy ott lakjál, ahol Antónióval dugtál. És nem bírom elviselni, hogy telefonálgatni kelljen neked, hogy találkákra kelljen várnom.
– De Carlos, hogy fogsz így koncentrálni? Nem épp arra lenne szükséged, hogy békénhagyjalak?
– Nem. Persze, ha tanulok, szeretem a csöndet, de örülnék, ha a szobában lennél. Vagy az épületben. Vagy tudnám, hogy este idejössz. Ha kinyithatnám a fiókot, és ott lennének a melltartóid, hogy megszagoljam őket, ha nem vagy a közelemben.
Viki arca égett. Ez a totális szerelem, ez a teljes függés mindent fölülmúlt, amit addig feltételezett.
– Biztos, hogy nem fogsz rámunni? Nem lesz túl sok, hogy ebben a kis szobában minduntalan belém ütközöl?
– Nem hiszem, hogy sok lenne. Persze idővel majd keresünk egy lakást. Ha már elég pénzünk lesz rá. De most egyáltalán nem zavar, ha minduntalan belédütközöm.
– És a kétségeid? Ha holnap megint nem bízol meg bennem?
– Ha itt laksz velem, nem képzelődöm annyit. Az az António így majd tudni sem fogja, hol találhatna meg. Sokkal nyugodtabb lennék. Kérlek, költözz ide! Kérlek, kérlek! – csókolta az arcát, a száját, a nyakát, a melle ruhából kilátszó részét, Viki megint elgyengült, a vágy szinte szüntelenül sakkban tartotta.
– Meggondolom, jó? – felelte végül egy újabb hosszú csók után. – Most mennem kell.
– És mikor jössz? Ugye, itt alszol?
– Rendben, összepakolok néhány cuccot és idejövök este. De hogy jutok be?
– Ha a folyosó ajtaja zárva lenne, kopogj. Valaki biztos kinyitja. A szobát meg nem zárom be. Ha épp nem lennék itt, nyugodtan be tudsz jönni. Ha valahogy mégse jutnál be a folyosóra, várj meg a bárban. Hánykor számítsak rád?
– Legkésőbb nyolcra itt leszek.
– Bárcsak már nyolc lenne! Na, de nem tartalak fel tovább, elkésel. Várlak este!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.20. 12:53:40
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.20. 13:09:18
vén betyár 2010.04.20. 14:00:58
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.20. 14:42:34
@vén betyár: Na ne ... Kire irigykedsz? :)
Kishold 2010.04.20. 14:49:52
Nem szoktál véletlenül olyan blog versenyekre is nevezni mint a www.blogverseny.info ? Tuti siker lennél :)
Toma
vén betyár 2010.04.20. 14:55:35
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.20. 17:22:10
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.20. 20:33:55
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.20. 20:44:25
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.21. 08:57:43
Nálunk nincs nassolás, hanem gyümölcsözés. Majd ha felnő, akkor ehet elég csokit - a saját fizetéséből, aminek a másik felét fogorvosra költheti ;)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.21. 09:16:42
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.21. 10:05:42
Én nem kaptam, ellenben a bal felső egyesem a lovon maradt, és akkor akkorát kapott a fogsorom, hogy végigrepedt minden fog. Annyi koronája még Erzsébet királynénak sincs, mint nekem :(
Ellenben a szoptatás alatt én is rákaptam a csokira, amit világéletben utáltam.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.21. 10:25:47
Akkor nem mondtam újat. Hát, én nem lovagolok, így a balesetek valószínűsége is kisebb. A sportosság hiányának olykor vannak pozitív hozadékai :)
Hogy lehet utálni a csokit??? Sajna én mindig is imádtam. Örök szerelem.
vén betyár 2010.04.21. 10:43:10
Meg a bal felső egyessel?Lécci!Ha nem túl fájdalmas emlék!
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.21. 14:13:13
De azért elmondom. Semmi extra nem volt benne, futószáron ültem fel megmutatni, hogy hogyan kell ugratni. A hatalmas akadály egy földre fektetett gerenda volt. Még csak nem is ugróléc. Ellenben jó havas-esős idő után voltunk, jól fel volt ázva a birkalegelő, ahová kimentünk, és ugrás után megcsúszott a ló. Én meg valami pillanatnyi elmebaj folytán kikönnyítettem, és az ő nyaka, amit egyensúlyozás gyanánt felvágott, meg az én koponyán kollodált. A következő képem az, hogy lógok előre dőlve a nyeregben, mindenki körülöttem és dől az alsó ajkamból a vér, mert mielőtt kitört a fogam, még jól átharaptam a szám szélét. Lyukasra :)
Egyébként azért emlékezetes az eset, mert akkor szédültem életemben először.
Szép történet, mondja erre az emberem ;)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.21. 14:46:21
De ma megyek tornázni, igaz, csak kímélő gerinctorna, de vmi :)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.21. 15:19:35
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.21. 15:30:46
Old Man 2010.04.21. 15:37:49
A lovas is meginoghat...
Előfordul.Sajnálatos.Fájdalmas.
még sincs harag...
Együttműködés >>>összhang>>>>száguldás
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.21. 17:19:00
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.30. 05:33:55
Volt róla szó. Minden kapcsolatban ez egyik fél szerelmesebb, az csinál magából hülyét.