2010.01.28. 09:00
Negyvenhatodik fejezet: Kétségek és kilakoltatás (3)
A Pióca házában egészen más hangulat uralkodott, mint odakint, az utcán. Sónia népgyűlést, azaz lakógyűlést tartott a lépcsőházban. A hangja betöltötte az épületet. Rita, az állítólagos prosti és São a másodikról kísérték figyelemmel a szónoklatot, Matilda, Sara és még három lány, akiket Viki addig sose látott, az elsőn gyülekeztek. Az igazán különös az volt, hogy több fiú is képviseltette magát, bár ezek általában csak sub rosa tartózkodtak az épületben.
– Nem tűrjük tovább ezt a csajt a házban! – kiabálta Sónia. – Ez egy pofátlan kurva! Nem tudok aludni, mikor a szeretőivel dug. Múltkor arra ébredtem, hogy azt sikoltozza, jaj, a seggem, jaj, a seggem!
A fiúk hahotázni kezdtek, a lányok vihogni, csak Sónia maradt komoly. Viki lassan felment az elsőig, de ott a tömegtől nem tudott tovább haladni. Felnézett São-ra, aki megvonta a vállát.
– Lehet, hogy nektek ez mulatságos, de szerintem tűrhetetlen.
– Kiről van szó? – súgta oda Viki az egyik, kerek arcú, falusi kinézetű ismeretlen lánynak.
– Maryleenről, aki a fürdőszoba mellett lakik.
– Én, mint házfelelős, már beszéltem Dr. Ruival az ügyben – folytatta Sónia –, elmagyaráztam neki, hogy ki kell dobnia a kiscsajt, de azt állítja, hogy nem képes rá. Maryleen nem akar elmenni és olyan barátai vagy kliensei vannak, akiktől ő, Dr. Rui retteg. Valami maffiózók állítólag.
– Ez komoly? – kérdezte Viki Sarától, aki csodálattal hallgatta szobatársnőjét.
– Már hónapok óta megy a huzavona. De eddig nem tudtuk kitenni a szűrét.
– Én soha nem hallottam semmi zajt.
– Persze, a másodikon laksz. És napközben nem szoktál itthon lenni.
– Miért, leginkább napközben csinálja?
– Bármikor, de napközben jobban hallani.
– Azt javaslom, hogy tegyük ki a csaj cuccait a kapu elé. Most rögtön! És cseréljük ki a zárat! Már hívtam is egy lakatost, egy óra múlva ér ide.
– Támogatom! – dörmögte a kétméteres srác, Sónia hűséges kutyája.
– Nem tudtam, hogy fiúk is szavazhatnak – jegyezte meg Viki.
– Mondtál valamit? – kérdezte Sónia.
– Ha szavazásra kerülne a sor, nem csak azoknak kellene részt venniük benne, akik itt laknak? Vagyis a lányoknak?
– Ki beszélt itt szavazásról? – kérdezte Sónia pimaszul.
– Ja, akkor én fel is megyek a szobámba. Ha úgyis ti határoztok ...
– Várjál, van neked itt egy üzenet – közölte vele a szónok és a kezébe nyomott egy cetlit –. Jó lenne, ha néha te is felvennéd a telefont.
– Nem lehetek mindig itthon, hogy felvegyem.
– Akkor meg mondd meg az ismerőseidnek, mikor vagy itthon.
– Jól van – morogta Viki és átfurakodott a „tömegen”. Felsietett a másodikra.
– Ki akar segíteni, hogy kitegyük a kis kurva cuccait az utcára?
A fiúk röhögtek, de a lányok közül Sarán és Matildén kívül, aki mindaddig a macskája simogatásával volt elfoglalva, nem jelentkezett senki.
– Akkor gyerünk, utánam!
És Sónia nagy lendülettel tett három-négy lépést az említett lakótárs szobájának ajtaja felé.
– Be van zárva – jelentette be.
– A fürdőszoba felől bejuthatunk! – mondta Matilde.
– Próbáljuk meg!
Sónia ment elől, szorosan mögötte a kétméteres, aztán Sara, a macska és Matilde.
– Ezt az ajtót is bezárta! – hallották odafönt.
– Majd én kinyitom! – jelentkezett az egyik fiú. Ez valószínűleg a kétméteres barátja volt, mert egyetlen lány sem tűnt hozzá tartozni. Volt nála valami szerszám, azzal bevonult a fürdőszobába.
– Mi folyik itt, São? – kérdezte Viki, mikor felért a másodikra.
– Csak a szokásos.
– Miért, már kipakolták egyszer a cuccait az utcára?
– Azt még nem, mert múltkor nem voltak felkészülve pajszerrel. De a szándék megvolt bennük.
– Ki ez a Maryleen? Én még sose láttam.
– Hát, én se látom valami sűrűn. Fogalmam sincs, tulajdonképpen ki ő.
– Tényleg prosti?
– Lehet.
– São, tulajdonképpen bordélyba hoztál lakni?
Az arab hercegnő nevetett.
– Persze, csak még nem mertelek beavatni téged is.
– És mi van ezekkel a maffiózó haverokkal?
– Lehet, hogy léteznek.
– Akkor nem lenne jobb békén hagyni ezt a lányt, hadd dugjon kedvére a saját szobájában?
– Vick, én talán ott feszegetem most az ajtaját?
– Jól van, látom, teljesen nyugodt vagy. Akkor én se fogok idegeskedni.
– Lehet, hogy emiatt nem is. De António ma reggel, mikor bejött, nagyon ki volt akadva, azt mondta, képtelenség megérteni téged.
– Menjünk be, ez nem folyosótéma.
São-nál ültek le, mert Viki szobája még mindig siralmas volt.
– Nos, mi a helyzet? Carlos?
– Igen, persze, hogy Carlos.
– Találkoztál vele?
– Tegnap háromszor.
– És? Beszéltetek is? Harapófogóval húzzam ki belőled vagy nem akarod elmondani?
Viki eltakarta az arcát.
– Nagyon nehéz erről beszélni. Beleegyeztem, hogy lefeküdjem vele.
– Szóval ő is akarja? Nincs valakije?
– Van, ahogy nekem is. Nem tudom, mit csináljak Antónióval. Hogy reagálna, ha szakítanék vele? Te ismered ...
– Várj csak! Carlos le akar feküdni veled ... és? Ennyi?
– Azt mondja, hogy csak kíván.
– És ezt te elhiszed?
– Nem tudom, mit higgyek.
– Végül is benne van a pakliban. De szerintem nem erről van szó. Ő is ugyanúgy beléd van esve, mint fordítva.
– Drága vagy, hogy ezt mondod.
– Nem hízelgésből mondom. Valószínűleg legokosabb az lenne, ha tiszta vizet öntenétek a pohárba. Én ezt tenném. Szakítanék Antónióval – bár fogalmam sincs, hogy fog reagálni, de majd csak túléli –, és odaállnék Carlos elé.
– Szerelmet vallani.
– Pontosan.
– Ez így nem működik. Én nem így működöm.
– Mert mindent túlbonyolítasz. Ha nem akartál soha semmit Antóniótól, nem szabadott volna lefeküdnöd vele. Nem miatta – a férfiak hozzá vannak szokva a szerelem nélküli szexhez –, hanem magad miatt. Te nem tudod ezt hová tenni. És belekeveredtél ezekbe a botrányokba. Miközben végig ott volt Carlos a háttérben. Elég lett volna a kezedet kinyújtanod érte.
– Így, utólag könnyű okosnak lenni.
– Tudom. De gondold csak meg, még semmi nincs veszve. Ha tényleg szeret, meg fog bocsátani.
– Nem hiszem. Megvet.
– Ugyan már! Miért, megöltél valakit? Semmi olyan súlyosat nem követtél el, amit ne lehetne megbocsátani.
– De ő ... Sérgio azt mondta, ő olyan erkölcsös. Szigorú elveket vall.
– Akkor miért kér arra, hogy megcsald Antóniót és miért akarja megcsalni a kedvesét?
– Így akar megszabadulni ettől a testi vágytól.
– Lehet, hogy ezt magyarázta be önmagának is, mert azt gondolja, hogy vezekelned kell, csakhogy ezzel ő is vezekel. Pont egymáshoz valók vagytok ezzel a nagy önmarcangolással. De meg is könnyíthetnétek a saját életeteket. Ha rám hallgatsz, felhívod és szerelmet vallasz neki.
– És António? Elfelejted Antóniót.
– Szakíts vele mihamarabb!
– Kimondani olyan könnyű! Te szakítottál már valakivel életedben?
– Persze. Miért, te nem?
– Hát, António az első valódi kapcsolatom. Sérgio nem volt az, így nem is számít.
São megcsóválta a fejét.
– Nem csoda, hogy ennyire bizonytalan vagy, ha António az első kapcsolatod.
– Rettegek attól, hogy elveszítem és Carlos is elküld a fenébe. Itt maradok a nagy semmiben. Ezért nem merek kockáztatni.
– Senki nem dönthet helyetted, Vick.
Lentről nagy lárma hallatszott, kimentek, hogy megnézzék, mi a helyzet. Sónia és hívei cipelték le Maryleen cuccait az utcára, közben a lakatos is megérkezett, és elkezdett zárat cserélni.
– Ezek komolyan gondolják! – csodálkozott Viki. – Ha a csaj hazajön, megüti a guta.
– Hát, örülni nem fog neki, az biztos.
– Itt vannak az új kapukulcsok! – kiabálta fel nekik Sónia. – Tartoztok fejenként száz escudóval értük. Ja, és kiszedem a lakatot a telefonból, mert számíthatunk rá, hogy a kis kurva barátai megtámadják a házat. Akkor muszáj hívnunk a rendőrséget.
São mosolyogva csóválta a fejét.
– António jön ma este? – kérdezte.
– Azt hiszem, igen. Úgy beszéltük meg.
– És? Szakítasz vele?
– Még nem vagyok rá felkészülve. Egyáltalán nem tudom, mit csináljak.
Viki egészen megfeledkezett a telefonos üzenetről, amelyet Sónia adott oda neki, csak este nézte meg, mikor António már ott volt nála. Miközben a férfi meccset nézett, vagy inkább hallgatott, mert a fekete-fehér tévé képernyője továbbra is futott, Viki széthajtotta a cetlit.
„Egy Carlos hívott. Szombat délelőtt 10h a kollégium bejáratánál. Sónia. Megjegyzem, nem vagyok a titkárnőd. Ja, mások is telefonáltak német és latin órák miatt, majd újra próbálkoznak.”
Viktória kiment a lépcsőházba, hogy António ne lássa az arcát, bár eléggé lefoglalta a meccs. Mit képzel ez a Carlos magáról? Odarendeli szombat reggelre? És ha neki nem jó? Különben is, délelőtt akar szeretkezni? A kollégiumban? Josué közvetlen szomszédságában? Nem, ez teljesen abszurd. Szeretne szép lenni aznap, és délelőtt tízkor soha nincs még formában. Nem megy el. Hadd várjon csak Carlos.
Persze, hogy elmegy. De ilyen hamar! Szerda este volt. António szombaton egész nap dolgozni fog, már tudta a beosztását. Tehát erről az oldalról nincs akadálya a találkozásnak. Senki nem tudna meg semmit. Miért remélte, hogy legalább egy éjszakát együtt töltenek? Lehet, hogy Carlos egy ötperces menettel is megelégszik. Ettől rettegett tán leginkább.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.28. 16:19:47
Várjuk!
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.29. 16:03:22
vén betyár 2010.01.29. 16:46:46
Plajbász=vastag ceruza.
Hát ezért nem írok /többek között/, mert előjön /tudat alatt/ a csúfolódós ódalam.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.29. 18:13:11
Más dolgok miatt is csúfolódnál? Eltekintve attól, h a szerszámokat keverem? Sztem eddig nem voltak szerszámok. :)
