2010.01.14. 08:14
Negyvennegyedik fejezet: Szalagégetés - első felvonás (2)
A Szalagégetés hete másnap este kezdődött, az úgynevezett szerenáddal, amelyben a tunák természetesen fontos szerepet töltöttek be. Viki egyedül ment el rá, de olyan hatalmas volt a tömeg, és a civileket annyira nem engedték közel, hogy tíz perc nyújtózkodás után a távozás mellett döntött.
Maga a ceremónia nem érdekelte különösebben – ha nem láthatta Carlost, minek maradt volna? Nem bizonyult valami jó ötletnek előbb előre sodródni a lassan érkező tömeggel, aztán hirtelen, mikor már mindenki nagyjából elhelyezkedett, visszakozni. A testek határozott ellenállásába ütközött, azt hitte, megfullad, miközben próbált kifelé nyomakodni, majdnem halálfélelme volt, még sose tapasztalt ekkora sokaságot maga körül. Carlos meg ott állt valahol a templomlépcsőn, tiszta feketében, a sok színes szalaggal köpenyén, és énekelt.
Viki nem ismerte még az énekhangját, de úgy hitte, olykor szólózni is hallja, tisztán csengő, középerős tenorral azonosította, bár lehet, hogy tévedett. A fiú elérhetetlenül messzinek tűnt a furcsa praxe-univerzum kavalkádja közepén, ott, ahol Mafalda is otthonosan mozgott és ahová Viktória számos okból kifolyólag soha nem juthatott el.
Mikor végre sikerült kiverekednie magát a tömegből, elindult a sötét utcán hazafelé, de ahányszor megszólalt az a bizonyos tenor, meg kellett állnia. Mikor végre hazaért, jócskán elmúlt éjfél. Antóniónak először mondta, hogy éjszakára ne jöjjön, mert nem tudja előre, mikor ér haza. A férfi ismerte a Szalagégetés szokását, megértette Viktória kíváncsiságát és megígérte, hogy a másnapi koncertre a Szent György várba ő is elmegy vele. Bár Viki ennek egyáltalán nem örült. Vagy maga sem tudta. Ha Carlos ott lesz és nem ilyen elérhetetlenségben, mint ezen az estén, csókolózhat Antónióval a szeme láttára.
Másnap délelőtt megtartotta az első németórát az indiai lányának, az öreg hathatós közreműködésével. A lány olyan passzívan állt hozzá a tanuláshoz, hogy portugálul se akaródzott neki beszélni. Vékony, sötét bőrű, fekete hajú kis fruskának bizonyult, aki megpróbált divatosan öltözni, de még túlságosan gyerek volt a kivágott tophoz és a szoros térdnadrághoz. Minden lötyögött rajta. Viki egy kezdő németkönyvből olvasott és olvastatott fel, de a lánynak csak nem sikerült úgy ejtenie a szavakat, ahogy kellett volna. Az öreg meg minduntalan belebeszélt az órába, teljesen oda nem való dolgokat kérdezett, mintha direkt bosszantani akarná vagy Vikit vagy a kislányát.
Viktória kivételesen a menzára ment ebédelni, azt remélte, hogy ott elkaphatja Josuét. Biztosra vette, hogy Raquelre nem kell számítania. Többeket előreengedett a sorban, csak, hogy húzza az időt, Josuét azonban nem látta. Végül kénytelen volt elvenni egy tálcát és rátenni néhány élelmiszert, úgy mint paradicsomsalátát és rizst magában. Megint tengeri herkentyű volt elviselhetetlen szósszal. A herkentyűről Carlos dalocskája jutott az eszébe. Kért még egy narancslevet, aztán leült egy üres asztalhoz.
Épp két roham között ért a menzára vagy talán a Szalagégetés hetének köszönhetően volt gyérebb a látogatottság. Aztán jött egy csomó denevérruhás, de annyi, hogy Viki nem győzött az arcukba nézni, hátha felfedezi Carlost. Nem látta sehol. Megpillantotta viszont Josuét, aki nem denevérruhában volt, megpróbált integetni neki, nagy nehezen fel is hívta magára a figyelmét. Josué mutatta, hogy majd odaül a közelébe, Viki a szemben lévő székre tette a kardigánját, jelezve, hogy foglalt a hely. A fennmaradó két szabad székre azonban odakéredzkedett két fiú, és nemsokára a Viki háta mögötti asztal is megtelt. A hely olyan szűk volt, hogy a kicsit hátracsúszó székek szinte összeértek. Josué nagy nehezen végigment a soron és odatolakodott a Viki által lefoglalt székhez.
– Szia! Pénteken vártam, hogy jelentkezz! Mi történt? – kérdezte.
– Hát, elintéztem a dolgot magam.
– Szóval átadtad a levelet.
– Igen.
– Személyesen?
– Véletlenül összefutottam Carlossal.
Viki egy vizsla pillantást vetett az asztalszomszédaikra, de azok valami focimeccs megtárgyalásával voltak elfoglalva.
– És? Válaszolt?
– A maga módján igen.
– A maga módján?
– Láttam Mafaldával. És ő tudta, hogy látom.
Josué csak forgatta a szemét.
Viki mögött változott az asztaltársaság. Csak homályosan érzékelte, fiúk telepedtek oda, várta, hogy a mögötte lévő behúzza végre a székét, de ez csak nem akart megtörténni. Hátrapillantott, hogy érdemes-e szólnia. Az illető fiú hátradőlt a székén, és úgy tűnt, szándékosan tolta azt a lehető legmesszebb a saját asztalától.
– Mondom, hogy nem – hallotta a hangját. – Ezt a dalt nem fogjuk ma este elénekelni.
Úgy érezte, a torkában dobog a szíve.
– De ez az egyik legjobb dalunk! – erősködött egy másik. – Direkt ma estére írtuk.
– Elnézést, én írtam. Úgyhogy én is döntöm el, hogy elénekeljük-e vagy sem.
Viki hátratolta egy kicsit a székét. Aztán végtelen óvatosan maga is hátracsúszott. Mosolygott Josuéra, aki magyarázott valamit, de egy szót sem hallott belőle. Minden idegszálával a szomszéd asztalnál folyó beszélgetésre és az érintésre összpontosított, arra, hogy a háta a fiú hátához simuljon.
Carlos szándéka egyik pillanatban nyilvánvalónak tűnt, a másikban az egész pusztán véletlennek vagy illúziónak tetszett. Mi van, ha Carlos nem is tudja, hogy ki ül mögötte? Ha máskor is így flörtöl? De Viki nem hitt ebben. Az ő szőke copfját biztos nem keverte össze valaki máséval. Olyan erotikus volt ez az összesimulás, amelyet senki más nem látott, és amelyet bármelyikük szemrebbenés nélkül letagadott volna, hogy egészen beleszédült. Alig bírt mozdulatlanul ülni. Megmozdulni pedig nem akart, mert bármilyen kis moccanás az érintés végét jelenthette.
– Nem értem, miért gondoltad meg magad – hallotta a vita folytatását. – Nagyon klassz dal és rengeteget gyakoroltuk. Sikere lenne.
– Tudom. De ma este nem akarom. És nem tartozom magyarázattal.
– Hallod, mit mondok egyáltalán? – kérdezte Josué.
– Jaj, ne haragudj, elméláztam.
– Olyan furcsa a tartásod. Fáj valamid?
– Egy kicsit a hátam. Jót tenne egy masszázs.
– Hát, azt nem tudok ajánlani ... – nevetett Josué.
Viktória kockáztatott. Kicsit hátrabillentette a fejét. Sajnálta, hogy copfba kötötte a haját, mert így nem érzékelhette a fejbőrével Carlost. A fiú válaszolt az érintésre. Most már egészen egymáshoz simultak. Viki gyors elhatározással kiszedte a hajából a gumit.
– Akkor mit játszunk helyette? – kérdezte Carlos egyik haverja.
Semmi válasz.
– Carlos, mi van veled?
A mellette ülő srác oldalba bökte, így az összesimulás egy pillanat alatt semmivé vált.
– Mehetünk? – kérdezte Josué. – Már rég üres a tányérod.
Viki óvatosan felállt. Betolta a székét és megfordult, úgy oldalgott ki, hogy mellével enyhén súrolta Carlos tarkóját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.14. 12:51:44
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.01.14. 14:39:37
Az egész fejezetrész jól van felépítve, ez most nagyon tetszett.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.14. 14:51:48
Örülök, h tetszett. Lesz még jobb is :) Remélem.
Mákvirgács 2010.01.14. 15:45:25
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.14. 19:00:09
Gyerekek, megalapítottam a Portugál szeretők közösségét, be lehet lépni. Bár per pill. portugál pasikat nagy számban még nem tudok felajánlani. Max virtualice. De Sérgio alteregója még facér, és nem idegenkedik a magyar nőktől :)
Férfi olvasóim pedig csak elégedjenek meg a magyar nőkkel :)
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.14. 20:12:39
Pedig valami luzitán szépségnek nem lennék ellenére :-9
Apropó, francia vicc:
- Miért van a portugál férfiaknak erős arcszőrzetük?
- ???
- Hát hogy jobban hasonlítsanak az anyukájukra.
Bocs.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.01.14. 20:13:48
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.14. 20:14:40
Ja: tedd be a blog linkjét az adatlapba, hogy egyszerűbb legyen visszatérni a közösségiről.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.01.15. 07:00:46
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.16. 01:08:08
Bátorság!
Azt szokták mondani, hogy attól, hogy valaki üldözési mániás, még követhetik :-)
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 20:15:26
Ravasz lopott erotika! Kis érintés, néha több mint egy teljes porhó!