2009.12.29. 09:05
Negyvenkettedik fejezet: Levél Carlosnak (1)
Amint António kitette a lábát, Viki felkelt és villámgyorsan készülődni kezdett. Addig a pillanatig halasztgatta a levél megírását, de most úgy érezte, ez a legfontosabb tennivalója. Már maga a gondolat is felizgatta, hogy Carlosnak fog írni. Félt a reakciójától, félt attól, hogy nem fog reagálni, nem tudta, mit is kívánjon magának. Felgyorsult a szívverése, ha a levélpapírra gondolt, amelyre majd rója a sorokat. És bármennyire is szégyellte a történteket, valami perverz gyönyörrel töltötte el, hogy ilyen jellegű szégyenkezést érezhet egyáltalán.
Jó korán beért az egyetemre, és rendelt egy kiadós reggelit, de hozzá se nyúlt. Túlságosan összeszűkült a gyomra ahhoz, hogy enni tudjon. Ott feküdt előtte az informatika füzete, amelyben mindössze két lap volt teleírva. Illetve a füzet hátulján több is, a Raquellel folytatott levelezés tanúbizonyságaként. Raquel. Vajon hol járhat most? Remélhetőleg jó messzire.
Drága Carlos ...
Eszébe jutott, mikor Sérgiónak írta azt a pár sort. Mennyire más érzelmek vezették! Milyen különös, hogy Antóniónak soha nem írt.
Nem vagyok méltó rá, hogy belém töröld a lábad ...
Persze, hogy nem írhatott ilyesmit. Pedig szívesen tette volna. Ha már túl merésznek és istenkáromlónak hatott volna az áldozáskor szokásos ima: Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj ...
Nem is tudta volna szó szerint idézni portugálul … Nem emlékezett rá az egyetlen miséről, amelyen érkezése óta részt vett, ott, a Fátima melletti faluban.
Drága Carlos,
Alíciától hallottam, hogy kerestél. Legszívesebben személyesen magyaráznék meg mindent, ha egyáltalán kíváncsi vagy a szánalmas magyarázataimra, de félek, hogy nem hallgatnál végig. Vagy én nem tudnám végigmondani. Ezért próbálom leírni, talán így nem felejtek ki semmit. Persze, ha akarod, tépd össze ezt az irományt és ne gondolj többé rám. Úgysem érdemlek többet.
Sőt: kérlek rá, ha elolvasod is, tépd össze! Túlságosan sok, számomra rendkívül kínos részletet kell leírnom ide ahhoz, hogy megértsd az indokaimat.
Viki megállt az írásban. Jó ötlet ez? Most bevallja, hogy el akarta veszíteni a szüzességét? Ennyire megalázkodjék? Ennél nevetségesebbet és sajnálatra méltóbbat nem is vallhatna be. De Carlos úgyis tudja Sérgiótól. Tehát, ha ebben hazudik, a fiú azt fogja gondolni, hogy az összes többi állítása is megkérdőjelezhető. Meg kell kockáztatnia, hogy nevetségessé válik.
Miközben leírta a tényeket, hiszen nagyrészt puszta tényekről írt, át is értékelte az egész történetet. Messziről nézett rá, szinte hűvösen. Mintha nem is önmagáról írna. Tudta, hogy nem ábrázolhat bonyolult érzelmeket, és az egész levél inkább valami hevenyészett forgatókönyv-összefoglalóra fog emlékeztetni, amelyben túl sok név szerepel, és amelyet többször el kell olvasni, hogy egyáltalán megértse az ember, ki kicsoda. Bár Carlos minden szereplőt ismert, Viki biztos volt benne, hogy a levél hézagosnak és logikátlannak tűnik majd a számára. Ahhoz, hogy tetteit valóban megindokolja, akár saját maga előtt is, olyan mélyre kellett volna leásnia, amilyen mélyre nem akart. Főleg nem egy olyan valaki szeme láttára, akivel életében kétszer beszélt.
A lehető legrövidebben vázolta, hogyan ismerkedett meg Antónióval, mi köze volt Raquelhez, miért nem lehetett ott a megbeszélt randin a HÉV-állomáson … Tárgyilagosan fogalmazott, amennyire csak tellett tőle, bár az elmulasztott találkával kapcsolatosan azért nem fogta vissza magát. Aztán elérkezett a legkínosabb részhez. Ivott egy kortyot a félig kihűlt tejeskávéból.
Nem tagadom, hogy a megismerkedésünk utáni napon lefeküdtem Antónióval, Raquel volt kedvesével. Hozzáteszem: akkor már nem volt Raquel kedvese. Egyikünk sem tartozott senkihez. Hogy miért tettem ezt? Nehéz beszélni róla. De hát te tudsz arról, ami Sérgio és köztem zajlott, Sérgio elárulta, hogy mindenről beszámolt Neked. Szerelmes voltam belé, sajnos. És azért, mert nem akart lefeküdni velem, ami annyit jelentett volna, hogy elveszi a szüzességem – vajon elhiszed-e, hogy valóban az voltam, nem tudom –, bosszúból (hogy kin álltam ezzel bosszút, ne kérdezd) elmentem Antónióval.
Felnézett, hátradőlt. Egészen addig a szék szélén gubbasztott, mintha bármelyik pillanatban menekülőre akarná fogni. Most hátrébb csúszott. A nehezén túlvan. Izgatottsága alábbhagyott, épp nem remegett a gyomra. Evett egy kicsit a sajtos-sonkás croissonból, leöblítette a kávéval. Pár percig a diákokat nézte. Szavak nem jutottak a tudatáig, de a zsibongás kellemesen hatott rá. Már csak be kell fejezni a levelet.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is tudod, mennyire. Ha mindennek ellenére van kedved még beszélni velem, bármikor szívesen a rendelkezésedre állok. Tudom, hogy barátok nem lehetünk, nem is sejted, mennyire fáj a szívem emiatt. Soha nem fogom elfelejteni azt a délutánt a Costa da Caparicán.
Vitória.
A piszkozat kész volt. Hagyta pihenni egy kicsit, és végre elfogyasztotta a reggelijét. Evés közben általában olvasott, de ezúttal csak bámészkodott. Aztán többször végigfutotta a levelet, javított rajta itt-ott, majd elment a könyvesboltba levélpapírt és borítékot venni. Egy halványkék papír és ugyanilyen színű boríték mellett döntött, amelyre csak annyit írt: Carlos Couto. Feladót egyáltalán nem. A borítékkal a táskájában visszaült a bárba, és várta Josuét.
Tudta, hogy ez a legkockázatosabb hely, ahol bárkivel összefuthat, viszont arra is a legalkalmasabb, hogy úgy tegyenek, mintha nem is látnák egymást. Senkinek nem állt érdekében újabb veszekedést generálni, legalább is Viki ezt remélte. Sérgiót néhány másodpercre megpillantotta, de a fiú másokkal volt elfoglalva, vagy három lány állta körül és vihogott a mondásain. Nuno csak átment a báron, kezében a brácsa, kockás inget viselt, lobogott a haja utána.
– Te mi a fenét csinálsz itt, merde?
14 komment
Címkék: egyetem szorongás levél vallomás őszinteség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 09:35:54
BÚÉK mindenkinek :)
Bodli 2009.12.29. 17:27:29
Oszt' mér?
Bodli 2009.12.29. 17:48:29
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 19:53:08
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 19:58:03
Katolikus szemüveged ne is legyen :) Dobd el jó messzire! :)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2009.12.30. 20:01:45
Teljesen jó a levél, kíváncsi vagyok, mi lesz a hatása. Minden általam ismert fickónál kiverné a biztosítékot és komplett idiótának hinnének.
Jól épül a feszültség, tetszik :)
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.30. 20:06:14
Már miért verné ki? Mármint a biztosítékot :-)
Egy pasi mindig szívesen olvas olyan, nőtől származó levelet, amelyben ez a félmondat szerepel: "... bármikor szívesen a rendelkezésedre állok."
A többi lényegtelen. Ez a kulcs :-)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.30. 20:38:37
A szüzesség-elvesztés sztori?
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.01.03. 23:43:40
Lehet, hogy csak az én ismerőseim vannak fordítva bekötve - ez a feltételezés már máskor is felmerült bennem - de ilyen mérvű megalázkodás után hagynának a francba. Vagy ha nem, hát a kapcsolat inná meg a levét.
No de jó hallani, hogy nem mindenki gondolja így ;)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.04. 10:09:37
seteluas 2012.07.25. 22:17:38
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.07.26. 09:27:50
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 09:48:58
Ha felteszi valaki a katolikus szemüveget akkor nem ítélkezik.
"Már miért verné ki? Mármint a biztosítékot :-)" Fontos a pontosítás!
A levél akkor a legveszélyesebb ha nem megfelelő kézbe kerül.