2009.10.26. 07:01
Huszonegyedik fejezet: Szakítások (3)
Raquelt még a padon találta, ahol az imént ültek. A lány most már nyugodtabbnak tűnt, hátradőlt és csak nézett maga elé. A kezében csöndesen égett a cigaretta.
– Jobban vagy már? – kérdezte Viki.
Raquel csak megvonta a vállát.
– Én is befejeztem Sérgióval.
– Hát együtt voltatok?
– Nem hivatalosan. Találkozgattunk. Mindig azt mondta, nem alkalmas semmilyen állandó kapcsolatra. Hát ma meguntam. Láttam egy másik csajjal csókolózni.
– Akkor majdnem ugyanabban a cipőben járunk. Kérsz egy cigit? Nagyon megnyugtató.
Viki majdnem kísértésbe esett, mert valami olyat akart csinálni, amit eddig még soha. De világ életében utálta a cigarettát.
– Tudod, hogy nem dohányzom, csak köhögnék tőle.
– Persze.
– Viszont van egy ötletem. Rúgjunk ki ma a hámból.
– Mégis hogyan?
– Menjünk el este egy diszkóba és pasizzunk be!
Raquel halványan elmosolyodott.
– Hát, tőled aztán nem vártam ilyen ötletet. Voltál már diszkóban életedben?
– Nem túl sokszor.
– Azt gondoltam. És most miért?
– Nézd, le akarom inni magam, táncolni akarok és felejteni. És ha van olyan pasi, akinek kellek, ma mindenre hajlandó vagyok!
– Mintha te még jobban kétségbe lennél esve, mint én.
– Benne vagy?
– Rendben, megpróbálhatjuk. Bár nem ígérek semmit, mert estig még olyan búskomorságba eshetek, hogy fel se bírok kelni az ágyból.
– Ne tedd ezt velem! Nem mehetek egyedül diszkóba!
– Menj Mafaldaékkal.
– Inkább veled szeretnék. Nagy bajokra nagy orvosság, ahogy a portugálok mondják.
– Szentigaz. Akkor viszont ne engedd, hogy egyedül maradjak estig.
Nehéz volt kibírni estig úgy, hogy Raquel ne essen búskomorságba. De Viki tartotta benne a lelket. Először is elvitte ebédelni, aztán bevásárolni, mindketten új ruhát vettek, amit majd e nevezetes estén felavathatnak. Mivel még mindig csak délután három volt, kerestek egy kozmetikát és beültek várakozni, bár figyelmeztették őket, hogy előzetes egyeztetés nélkül nem sok esélyük van sorra kerülni, de aztán valaki lemondta, úgyhogy mégis sorra kerültek.
Megszépülve és finom illatokkal körülvéve ellibegtek egy moziig, amelyben kiválasztották a legvidámabb filmet és beültek rá. Szerencséjükre jó filmnek bizonyult. Mivel már vacsoraidő volt, bevásároltak és elindultak Raquel szállására, ahol Viki még sosem járt: majd ott főzőcskéznek egyet, lefürdenek, átöltöznek, sminkelnek, iszogatnak, vagyis folyamatosan aktívak lesznek, míg valamennyivel tíz előtt el nem indulnak az éjszakába. A pénz ezúttal nem számított, Viktóriának legalább is nem, két kézzel szórta, és nem gondolt a holnappal.
Viki annyira elszántnak érezte magát, hogy a legkisebb kétsége sem volt afelől: ma fel tud szedni valakit, aki nem mond csődöt a döntő pillanatban. Eldöntötte, hogy feslettnek, könnyen kaphatónak mutatja majd magát és esze ágában se lesz bevallani, hogy még szűz. A Sérgióval töltött erotikus órák azért abban nagy változást hoztak, hogy már nem darab faként viselkedett. Vagyis képes megtéveszteni egy férfit, ha arra kerül a sor. Mikor pedig mégis észreveszi, nos, akkor már késő lesz.
Raquelnek volt otthon óvszere, és egyet kapott belőle Viki is. Raquel különben nem igazán hitte, hogy a barátnője képes lesz véghezvinni a tervét, no nem azért, mintha nem lenne könnyű részeg pasikat felszedni, akik mindenre hajlandók, de neki magának nem lesz hozzá gyomra. Ő pedig nem is akart senkit felszedni, nem hitte, hogy kutyaharapást szőrivel kéne gyógyítani, a gondolat azonban, hogy kitáncolja magát és utána ájultan zuhanjon bele az ágyba, elég csábító volt. Előző éjszaka nem bírt aludni, csak szívta a bagót és égő szemmel feküdt az ágyban, önsajnálattól ködösen. Hát most legalább aludni tudni fog.
Raquel ismerte a lisszaboni szórakozóhelyeket, Viktória tehát rábízta magát. Piros ruhát vett délután, noha általában ragaszkodott a sötétebb színekhez. Inkább nyáriruha volt, mint esti szórakozásra való, de ebbe szeretett bele azonnal: apró virágok díszítették, annak ellenére, hogy elég kivágott volt, azért valahol az ártatlanság hangulata lengte körül. Sok pici gombbal záródott, amelyet nagy fáradtsággal lehetett csak kibontani, Raquel szerint az ilyesmi idegesíti a férfiakat, mert ügyetlenek a vetkőztetésben, de Viki nem bánta, legfeljebb majd ő is besegít.
Raquel tiszta feketében ment, fekete blúzban és testhezálló bőrnadrágban, vagyis éppen ellenkező stílust képviselt, de párban olyan érdekes együttest alkottak, hogy szinte minden férfi megnézte őket a diszkó felé menet. A szőke, kékszemű, piros virágos ruhás és a fekete hajú és szemű, bőrnadrágos lány, egy Ophelia és egy vamp.
Mikor odaértek a diszkóhoz, még alig lézengett valaki. Pedig már elmúlt kilenc óra. De hát hétköznap volt és ilyenkor még korán van Lisszabonban. Azért bementek. Viki semmi különöset nem látott a helyiségben. Elég szűk terembe jutottak, egyik oldalon fapadok és faasztalok, a másikon egy kis fülke a lemezlovasnak, szemben pedig a bárpult. Kaptak egy kis cetlit, amire majd ráírják, mit fogyasztottak, azt távozáskor kell kifizetni, ahogy magyarázták.
Letelepedtek az egyik fapadra, nem esett valami kényelmes ülés rajta, látszott, hogy ez a hely nem üldögélésre van kitalálva. Egyelőre halk, nyugodt zene szólt. Rendeltek egy-egy italt és halkan beszélgettek, főként a filmről, amit délután láttak, mert nem akartak legégetőbb gondolataikkal foglalkozni. Úgy fél óra eltetével kezdtek szállingózni a fiatalok, a lemezolvas beült a fülkéjébe, kicsit hangosabb, élénkebb zenéket tett be, sokan cigarettáztak. Aztán odajött egy pincér a fapadokhoz és felkérte az üldögélőket, hogy legyenek szívesek felállni, mert a padokból, asztalokból rögtönzött színpad lesz.
– Élőzene? Egy ilyen kis helyen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
