2011.03.15. 08:00
Nyolcvankettedik fejezet: Korántsem tökéletes (5)
Eleinte valóban csak élvezték az összebújást. Mindketten nagyon fáradtak voltak, jólesett meztelenül feküdni a takaró alatt, és alig mozdulni. Beszélgettek, csókolóztak, lustán, gyengéden. Vikinek eszébe jutott, hogy ilyenkor kéne megállítani az időt, mert ilyenkor él igazán,…