2012.01.05. 10:10
Kilencvenegyedik fejezet: Újra úton (6)
- Nos, kirúgsz, vagy maradjak?
Viki felnevetett.
- Semmiképp nem rúglak ki.
- Ezek szerint maradjak?
- Nem tudom, fogalmam sincs, mit akarok.
- Kezdjük azzal, hogy szerintem le akarod venni a harisnyádat.
- Az igaz. De lusta vagyok megmozdulni.
- Szóval a kisasszony lusta megmozdulni. És lusta dönteni.
- Úgy valahogy. Belefáradtam, hogy folyton döntéseket hozzak.
- Levegyem én a harisnyádat?
- Ha gondolod...
- De ehhez meg kell emelned a csípődet. Ennyire képes vagy?
- Talán.
Viki megemelte a csípőjét, és Carlos lassan elkezdte lehúzni róla a harisnyát.
- Úgy kell rólad gondoskodni, mint egy gyerekről.
- Nem kell. De ha kedved van hozzá...
- Aljas módon kihasználod, hogy tudod, mennyire nagy kedvem van hozzá.
- Vigyázz, nehogy elszakítsd. Óvatosabban.
- Jól van már, nem először van dolgom női harisnyával.
A művelet befejeződött, Carlos úgy, úgy volt, feltekeredve, a padlóra hajította a ruhadarabot. Viki szoknyája épp, hogy a bugyiját takarta, a combja azonban szabadon volt. Nem húzta lejjebb a szoknyát, csak hasra fordult. Úgy jobban esett a fekvés. Valóban fáradt volt, úgy érezte, bármelyik pillanatban el tudna aludni, de Carlos jelenléte nem hagyta nyugodni. Belement a játékba, akkor végig is fogják játszani.
- Mitagadás, kívánatos látvány vagy így.
Vajon hol fogja megérinteni?
A fiú ujjai végigsiklottak a lábszárán, aztán a combján, lassan eljutott a lány fenekéig. Benyúlt a szoknya alá, a bugyin keresztül simogatta Viki hátsóját. Jóleső és izgató érzés volt, de Viki egyelőre csak elégedetten fészkelődött.
- Most elbújsz előlem?
- Dehogy. Csak jólesik így feküdnöm. Folytasd, amit elkezdtél.
Carlos meglepően türelmes volt. Hosszú percekig beérte azzal, hogy Viki combját és fenekét simogatja, a lány meg képzeletben már ott tartott, hogy a fiú félrehúzza a bugyiját, és a hüvelyébe tolja az ujjait, először egyet, aztán kettőt, ki tudja, mennyi fér bele, de érezte, hogy tágul a vágytól. Húzd már félre azt az átkozott bugyit, gondolta magában, de nem szólt semmit, csak dorombolt, mint egy lusta macska. A fantáziája megint tett egy ugrást, Carlos abban már elővette a farkát, és lassan, komótosan becsúsztatta a puncijába. De a fiú a valóságban még csak ott tartott, hogy a bugyi alá nyúlt olykor, és az anyagon át megpróbálta kitapintani Viki csiklóját.
"Miért húzza most az időt?" - kérdezte magában a lány, de továbbra sem szólt egy szót sem. "Talán meg kéne fordulnom, azt akarja, hogy ránézzek. De olyan jólesik így feküdni, és hagyni, hogy simogasson." Egyik fele azt szerette volna, ha már a szeretkezés közepén tartanak, a másik fele azonban nem bírt mozdulni.
- Gyere, fordulj a hátadra.
Nem pont így szerette volna, de engedelmeskedett. Ismét megemelte a csípőjét, és Carlos lehúzta róla a bugyit. Pedig mennyivel izgalmasabb lett volna, ha csak félrehúzza, és úgy hatol belé. Valami miatt az jobban tetszett volna neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
