Nem vette észre, mikor került kórházba Renáta, és senki nem is említette a házban, de ugyan miért tették volna? Vikire nem volt éppenséggel jellemző, hogy órák hosszat trécsel a szomszédokkal. Lehet, hogy észre sem vették, ha a szülés éjjel vagy hajnalban indult be.

Zoltánnal se futott össze a lány, aminek félig örült, félig nem, egyrészt továbbra is izgatta a fantáziáját a férfi, és maga a szituáció, a kísértés, másrészt nem tudta, hogy nézne a szemébe az után a fantáziálás után, amelyet egyébként később többször is megismételt, mégpedig kibővített formában. Már szinte félt a lefekvéstől, mert kényszeresen vissza-visszatért erre a fantáziára, és beleborzongott, mennyire felizgatja a majdnem elkövetett bűn és az elképzelt megaláztatás. "Ostoba játék csupán, nem lesz semmi következménye, majd elmúlik" - nyugtatgatta magát: várta, hogy Márton megint meglátogassa, és elterelje a figyelmét. Igen, szüksége volt egy valódi élményre ahhoz, hogy átlendüljön ezen a kísértésen.

Egyik nap becsöngetett valaki. Viki kinézett a kisablakon: számára teljesen ismeretlen asszony állt az ajtó előtt, kalapban, szövetkabátban, retiküllel. Nem tűnt éppen jókedvűnek, sőt, volt valami fenyegető az arcában, az ajkait erősen összeszorította. Vikinek bevillant, hogy emlékezteti valakire, de hirtelen nem tudta, hogy kire. Kinyitotta a kisablakot.

- Igen?
- Maga Viktória?
- Én vagyok.
- Beszédem lenne magával.

Vikinek a torkában dobogott a szíve, teljesen egyértelmű volt, hogy kellemetlenség várható. De ki ez a nő, és mit akar?

- Megtudhatnám a nevét, hölgyem? - kérdezte Viki kimérten, ahogy az anyjától tanulta. Ha agresszió várható, kínos udvariassággal próbáld elejét venni. Az asszony csaknem elpirult, hogy neveletlenségen kapták. Viki sejtette, hogy ki akarja oktatni, és az a fajta, aki magát mindenkinél jólneveltebbnek hiszi, ráadásul erre sejthetően felettébb büszke is.

Megmondta a nevét. Viki nem lett tőle okosabb.

- Renáta anyja vagyok. Gondolom, most már tudja, miért jöttem ide.

Hát persze, Renátára hasonlít az asszony. Hogy nem jött rá mindjárt első pillanatban? Viki becsukta a kisablakot, és kinyitotta az ajtót. Ezt a beszélgetést jobb nem a folyosón lebonyolítani. Hirtelen eszébe jutott, hogy a nappali nincs éppen szalonképes állapotban, de egyébként sem szívélyes látogatás ez, miért tessékelné be az asszony?

- Fogalmam sincs, miért jött, hölgyem.

Bármennyire is tudta, hogy ez a hazugság átlátszó, nem volt hajlandó elvinni a balhét. Nem volt sok a rovásán, de egy egész kevés azért mégis, és ez nehézzé tette azt, hogy hitelesen játssza az ártatlant.

- Nézze, kislány, hagyjuk a mellébeszélést. Magának van némi híre ebben a házban.
- Valóban?
- Mintha nem tudná.
- És ön a hírem miatt jött ide?

Viki nyelt egyet, pedig nagyon nem akarta érzékeltetni, mennyire ki van száradva a szája.

- Én a lányom miatt jöttem ide. Aki most épp a szülőszobán kínlódik.

Győztes pozíció. Ezzel nem lehet versenyezni.

- Nem tudtam, hogy beindult a szülés. Remélem, minden rendben lesz.
- Ne tegyen úgy, mintha egy cseppet is érdekelné a lányom és az unokám hogyléte.

Viki hallgatott. Nem tagadhatta, hogy elég messze áll tőle a téma.

- Nézze, kishölgy, engem tökéletesen hidegen hagy, hogy hány férfi jár  itt ki-be és mit művelnek ebben a... lakásban - miközben ezt mondta, lekicsinylő pillantással  körülnézett. - Csak a vejemet hagyja békén.

- Soha nem futottam a veje után.

Az asszony felsóhajtott.

- Talán azt hiszi, hogy a lányom nincs tisztában a maguk kis találkáival? A vejem is egy akkora vadbarom, hogy pont most kellett mindent bevallania, inkább hallgatott volna. De ha már így adódott, kötelességem volt idejönni és figyelmeztetni magát. Hagyja békén Zoltánt.
- Nem tudom, mit vallhatott be, mert nem történt semmi. Találkák nem voltak.
- Drágám, nekem azt mond, amit akar. Nem érdekelnek a részletek. Az a lényeg, hogy hagyja őt békén. Értse meg, hogy Zoltán nős, és nemsokára apa lesz. Tudnia kéne magától is, hogy az ilyen férfi tabu. Ha lett volna gyerekszobája...

Viki érezte, ahogy elönti a düh. Legszívesebben addig rázta volna a nőt, míg le nem esik a nevetséges kalapja a fejéről.

- Legyen szíves, menjen innen - mondta fojtott hangon és kinyitotta az ajtót.
- De megígéri?
- Semmi közöm a hülye vejéhez. Ha annyira akarja tudni, ő ácsingózott és könyörgött nekem. Talán... - elharapta a mondatot. Szerette volna az asszony képébe vágni, hogy a lánya, Renáta a hibás, de tudta, hogy ez nem lenne sem igazságos, sem ízléses.

Mikor a nő végre elhagyta a lakást, Viki berohant a szobába, jópár könyvet a falhoz vágott, és ügyetlen szitokszavakat kiabált a semmibe. Tudni sem akart  többé Zoltánról, abban biztos volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2011.11.29. 06:38:12

Az ilyen anyóstól mentse meg a férfiembert a teremtő... (de anyának is elég szörnyű... - enyim anyukámról is el tudom képzelni, hogy hasonló helyzetben ilyen bunkó módon viselkedne)

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 11:59:05

@Little.Bear: Azért Zoltán se az a mintapasi, ha annyira hülye, hogy bevallja, bármi is volt Viki és közte, főleg egy ilyen élethelyzetben. Rájött a lelkiismeret-furdalás, és kitálalt...

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 19:01:48

@Gloria Mundi: Ó, én egészen másképpen képzelem a helyzetet :-))

Renáta addig piszkálta, üldözte a férjét a féltékenységével ("valld, be, hogy lefeküdtél azzal a ribanccal, láttam, hogy néztél rá/láttam, hogy elvitted valahová, jól tudom én, hogy már hónapok óta vele csalsz, mert ez egy ilyen nő, láttam más pasast is nála, anyuka is megmondta, hogy csak a férfiakban ne bízzon az ember, az a szemét apám is elhagyta anyukát..." és így tovább) - hogy besokallt, és dühében jól "kikerekítette" a történetet, hogy legyen min csámcsognia annak a sárkány anyósának meg feleségének.

Anyuka viszont jól elintézte, hogy a szomszéd lakást most már nem fogják tudni megvenni, sőt, ha Zoltánnak esze van, hanyatthomlok menekül. (Csak sajnos két gyerekkel ez már a masszív csapdahelyzet, egy életen át kereshet a két gyerekére meg az elhagyott feleségére...)

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 19:07:44

@Little.Bear: Aszta, de belelendültél :-) Társszerzőség? ;-)
Egyébként persze lehetséges forgatókönyv, de az is lehet, h ennyire nem volt nyomás alatt a pasi, csak gyenge, mint a harmat.

2 gyerek? Nem emlékszem, h írtam volna másik gyerekről...
Hát, a lakást tényleg nem fogják tudni így megvenni.

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 19:31:57

@Gloria Mundi: 09.08.: "Ekkor szólította meg a kisgyerekes szomszédasszony. Hamar a tárgyra tért: a lakás érdekelné őket, mert jön a második gyerek, és túl kicsi a hely. Jó pénzt fizetnének, ha Viki el akarná adni. Összenyitnák a két leválasztott lakást, úgy lehetne egy tisztességes nagyságú otthonuk."

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 19:34:51

@Gloria Mundi: majd ha kiadod a regényt, egy lektor majd nem árt előtte :-))

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 19:37:43

@Little.Bear: Vállalnád a melót? Tényleg elfelejtettem, h már van egy gyerek ;-) Mea culpa. Feuilleton regénynél bizony előfordul, úgy tudom. :-)

És persze, h lenne/lesz lektor, meg kihúznák a cselekmény felét, amúgy.

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 20:30:26

@Gloria Mundi: Nem biztos, hogy jól járnál velem :-)) (eufemisztikusan fogalmazva is lassú vagyok)

(van még ezen kívül pár "elírásod" - még a Diogós résznél egyszer eltüntettél egy napot, egyszer meg eggyel több van a hétben, én meg így járok, ha emlékszem a régi részekre...)

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 20:33:34

@Little.Bear: Az ilyenekhez viszont jó szemed van :-) Ahány éve már írom ezt a regényt, én is elég lassú vagyok :-P

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 21:15:44

Csak visszatérve kicsit a poszthoz. Annyira jól megírtad a magyar matriarchát, a nagyasszonyt, aki mindenkinél jobban tud mindent, a család fejét, aki miatt a magyar férfiak a halálba menekülnek idő előtt. A magyar Jézabel...
És a lánya a legjobb tanítványa, bár ma még szenved ettől.
(van egy kósza gondolatom, hogy olyan nők hajlamosak ilyenné válni, akiknek soha nem volt egy jó dugásuk, és orgazmusról még nem is hallottak, viszont elég erős az akaratuk, hogy kiéletlen vágyaikat máshol teljesítsék ki - takarítás, családegzecíroztatás, férj-pusztítás)

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2011.11.29. 22:01:45

@Gloria Mundi: ez már nem is egy regény, hanem legalább kettő :-))

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.29. 22:17:59

@Little.Bear: Kösz az elismerést :-) Pedig nem is igazán testközelből ismerem ezt a fajtát, csak hallomásból, de nagyon bicskanyitogató valóban. Látom a vergődő áldozatokat.

Válasz erre 

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.07. 16:57:13

Mit remél egy ilyen látogatástól bárki? Legyen az anyós, feleség vagy megunt barátnő.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: