2011.06.02. 08:00
Nyolcvanötödik fejezet: Rokonok és barátok (4)
Egy felé vitt az útjuk, Viki arra számított, hogy Péter majd leszáll a saját lakásánál, ő meg tovább megy a villamossal. De Péter másképp tervezte: mikor már majdnem az ő megállójában voltak, megfogta Viki csuklóját:
- Gyere fel, kérlek - mondta rekedten.
Vikinek nem volt kedve, és az sem tetszett neki, hogy másodperceken belül döntenie kéne, hiszen vagy leszáll, és az beleegyezésnek tűnik, vagy továbbmegy, és elkerülhetetlen lesz a félreértés. Péter megharagudna, neki pedig nem lenne módja magyarázkodni.
Végül leszállt, de nem indult el a lakás felé, lecövekelt a megállóban, és várta, hogy elinduljon a villamos.
- Nem akarok felmenni. Csak azért szálltam le, hogy rendesen elbúcsúzzunk.
- Viki, csak egy fél órára.
- Minek, Péter? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ...
Nem tette hozzá, hogy ennyire sok férfi kipróbálása ilyen rövid időn belül kicsit furcsa neki, mert nem emiatt tiltakozott. Egyszerűen egyedül akart lenni, hogy gondolkozhasson mindazon, ami Prágában történt, és persze a nagyi állapotán is, bár úgy érezte, este már nem lesz lelkiereje felhívni az anyját. Holnap az lesz az első dolga, hogy megpróbálja utolérni a kórházban, de aznap este már nem.
- Légy szíves, gyere fel. Szeretném.
Viki elnézett a fiú feje mellett és dacosan fújt egyet.
- Ne erőltesd, kérlek.
- Legalább gyere el a sarokig, nem akarok itt ácsorogni a megállóban.
Elment vele a sarokig. Péter a falhoz szorította, és vadul csókolni kezdte, ügyetlenül igyekezett a kabátja alá nyúlni, hogy megérinthesse a testét. Vikit meglepte ez a hevesség, egyáltalán nem számított rá, és hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Bénultan tűrte a fiú támadását, aztán lagymatagon megpróbálta hárítani.
- Gyere fel - hallotta Péter suttogását. - Nagyon kívánlak.
- Kérlek, értsd meg, hogy ma nincs kedvem.
- Szóval alaposan kiszórakoztad magad Prágában, és már nem vagy rám vevő.
- Péter, ne. Ne induljunk el ezen az úton.
- Akkor induljunk a másik úton, hozzám. Nem tartalak fel sokáig.
Viki kissé keserű nevetéssel díjazta ezt az ígéretet. Péter is nevetett, de inkább csak kínjában. Aztán megint megcsókolta. Viki pedig még mindig nem viszonozta a csókját.
- Hadd menjek haza - mondta végül.
Ha Péter még ekkor is erősködik, engedett volna neki, a békesség kedvéért, mert nem akarta, hogy összevesszenek. De a fiú feladta a küzdelmet. Eleresztette Vikit, felvette a földről az egyik kesztyűjét, amely a dulakodásban kiesett a lány zsebéből, és a kezébe nyomta.
- Akkor menjél.
10 komment
Címkék: kísérlet letámadás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2011.06.02. 13:14:07
Ez aranyos!:)
LittleBear 2011.06.02. 17:06:18
LittleBear 2011.06.03. 15:08:52
Kíváncsi vagyok, hogyan csavarod tovább a cselekmény szálát: Viki pasas nélkül marad, vagy az eddigiek közül valamelyiknek megváltozik a pozíciója? Mondjuk Diogót kirúgja Otávia az esküvő előtt, ő meg eljön Budapestre Vikiért, vagy Carlos jut egy ösztöndíjjal Pestre, és újra összejönnek (ahogy a Viki érzelmei változni tudnak, simán elképzelhető), esetleg Péterhez való viszonya változik meg.
Vagy van még a tarsolyodban egy mindent elsöprő új szerelem?
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.07. 02:56:12
LittleBear 2011.06.07. 19:40:39
Nemrég találtam a regényedre, és érdekes volt elolvasni nagyjából egyszerre az addigiakat. Azóta meg hetente kétszer jönnek az információmorzsák, és azt írtad, hogy nem lesz 2. évforduló, azaz nemsokára be kell fejezni. Ezért gondolkodok azon, hogyan lehet lezárni a történetet, mert remélem, azért le akarod zárni valahogyan :-))
seteluas 2012.07.29. 23:14:31
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.07.29. 23:18:32
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.04. 15:26:14
De akkor is tetszik!