2011.03.01. 08:00
Nyolcvankettedik fejezet: Korántsem tökéletes (1)
Nagy nehezen elérkezett a december, és egyre közelebb került a prágai út időpontja. Viki folyton attól tartott, hogy Otávia meggondolja magát, mégis el akarja majd kísérni Diogót, és akkor oda lesz a szépen felépített terv. Vagy a cég változtatja meg az elképzeléseit, a férfinak mégsem kell Prágába mennie tárgyalni. Vagy ő betegszik meg az utazás előtt egy nappal, mégpedig olyan súlyosan, hogy képtelen felszállni a vonatra. Túlságosan vágyott a találkozásra, ezért tartott ennyire attól, hogy valami közbejön.
Péter nem sokkal korábban végképp szakított a barátnőjével, azzal, akivel olyan sokáig húzta-halasztotta az elválást. Viki megkérdezte tőle, hogy ez most azt jelenti-e, hogy ismét vadászni fog, Péter azt felelte, hogy az attól függ. Mert ő tulajdonképpen nem is annyira poligám, mint Viki gondolja, és úgy érzi, akár meg is állapodhatna már, miért ne próbálhatnák meg ők ketten, mint egy normális pár. Úgyis szinte minden hétvégét együtt töltenek, mibe kerülne hivatalossá tenni ezt az egészet? Viki nem tudta, mit feleljen. Nem, Péternek nem akarta elkötelezni magát, arról szó sem lehetett, hogy miatta lemondjon az összes többi lehetőségről, példának okáért a prágai útról, az teljesen kizárt.
- Folytassuk inkább úgy, ahogy eddig csináltuk. Te is vadászol, én is járom a magam útját. Szerintem ez így tökéletes.
- Tudod, volt idő, hogy másról sem álmodtam, mint egy nőről, aki ezt mondja nekem. De tőled mást szeretnék hallani.
- Ne haragudj, nem mondhatok mást.
- A portugál pasi miatt? Prága miatt?
- Nem csak amiatt. Egyszerűen nem vagyok beléd szerelmes. És soha nem is leszek.
- Nem kell szerelmesnek lenned ahhoz, hogy a barátnőm légy. Nézd, még abban is megegyezhetnénk, hogy olykor félrelépünk. Tudod, nyitott kapcsolat. Mégis, egymáshoz tartoznánk. Ha megkívánsz valakit, és le akarsz vele feküdni, rajta, nem állok az utadba. Így sem tetszene a dolog?
- Nem látom be, mit nyernél ezzel.
- Jaj, mit kell ezen annyit magyarázni. Nekem jó, ha veled lehetek.
- Ezt így is megteheted. Barátok vagyunk. És szeretők.
- De én többet szeretnék. Mit akarsz, szerelmi vallomást? Az nem az én stílusom, Viki.
- Nem akarok semmit.
És ez volt a baj. Hogy Viki Pétertől nem akart semmit, vagyis semmi többet, mint ami már úgyis volt köztük.
4 komment
Címkék: utazás ajánlat nyitott kapcsolat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
