2011.02.08. 08:00
Nyolcvanegyedik fejezet: És megy tovább ... (2)
Elbámészkodott, miközben arra várt, hogy elkezdődjék a mise. Mióta nem volt misén? Hát persze, legutóbb António kedves családjával volt kénytelen részt venni egy falusi szertartáson. Mennyire más volt annak a templomnak és annak a napnak a hangulata! Miért jött be ide egyáltalán? Épp most, épp ma, épp ebben az órában, amikor otthon rengeteg szótáraznivaló várja? Nem is beszélve Szalai tanár úr feladványáról, amelytől ezúttal nem volt igazán oda. Meglehetősen unalmas olvasmányt talált neki a tanár, de nem tehette meg, hogy ne lapozza legalább át. Ráadásul angolul volt, ami Vikinek korántsem ment olyan jól, mint a német. De a tanár úr szerint jobb, ha gyakorolja az angol szakirodalom nyelvezetét is, csak a javára válik. Persze, mindketten tudták, hogy a legtöbb diákkal hiába is próbálna akármilyen idegen nyelvű szakirodalmat olvastatni.
Megint bejött valaki a sekrestye felől, de nem a jóképű kispap, hanem egy hajlott hátú bácsika, valószínűleg maga a sekrestyés."Bolond vagyok" - gondolta Viki -, "mit ülök itt a hidegben, ahelyett, hogy végre hazamennék? Egyetlen pillantást váltottunk, és ez a fiú pap akar lenni, mégis, mire várok?" De nem mozdult, pedig már reszketett, annyira fázott. A percek lassan vánszorogtak. Éhes is volt, egyre éhesebb, alig evett valamit Péternél, és szeretkezés után nem akart ott maradni, úgy jött el, mint akinek nagyon sietős. "Viktória, hagyd abba ezt a marhaságot. Állj fel most, és nyomás ki a templomból. Nincs semmi keresnivalód itt. Megszállt valami hülye nosztalgia, de mostmár elég legyen. Kifelé." Mikor végre valóban rászánta magát, hogy felemelkedjék, megszólalt a kis csengő az oltárnál. A padsorokban mindenki felállt. Alig húszan lehettek az egész templomban. "Na jó, megvárom, hogy elkezdjék. Aztán kiosonok."
De nem osont ki. A kispap a miséző atyával együtt jött az oltárhoz. A fiú még elérhetetlenebbnek tűnt a szertartáshoz öltött fekete-fehér akolitus ruhájában. Nem nézett Viki felé, az oltár egyébként is sokkal nagyobb megvilágítást kapott, mint a padsorok. Ha pedig az ember reflektorfényben van, nem látja, vagy tán nem is akarja látni a közönséget. Az oltár olyan, mint egy színpad, de itt nem a padsorokban ülő, álló, térdeplő közönségnek játszanak a színészek, hanem egy láthatatlan Lénynek. Viki hálás volt a II. vatikáni zsinat rendelkezésének, amely megengedte a szembe misézést. Nem sokat láthatott volna a kispapból egyébként. Az olvasmányt ő olvassa majd. Akkor meghallhatja a hangját is. "Mit akarok én itt?" - visszhangzott benne egész idő alatt. "Mivel babonázott meg ez a srác? Még csak nem is olyan nagyon jóképű. A mosolya. Jaj, a mosolya."
A fiú hangja is nagyon meggyőző volt. Nem kenetteljesen olvasott, nem sietősen, és nem is túl teátrálisan. Kellemes volt hallgatni, és könnyű megérteni. Viki sejtette, hogy a kispap gyakorolta a szövegrészt, másképp nem ment volna neki ilyen jól a felolvasás. A miséző atya vele szemben kissé idegesítő orgánummal rendelkezett, még szerencse, hogy nem énekes szertartás volt. Áldoztatásnál Viki majdnem kilépett a padból, hogy odamenjen az oltárhoz, és közelebbről is a fiú szemébe nézhessen. Ő tartotta a hívek álla alá a kis tálcát. De persze nem merte megtenni. Nem áldozhatott, a helyén maradt, még csak le se térdelt, ülve figyelte a srácot. Mikor elfogytak a hívek, a fiú körülnézett, nincs-e még valaki, aki az oltáriszentséghez akarna járulni, és ismét találkozott a tekintetük. Vikinek felgyorsult a szívverése. "Ilyen nincs. Ilyen egyszerűen nincs" - gondolta bosszúsan. -"Menekülnöm kellene erről a helyről."
De maradt. Mikor felhangzott az utolsó mondat, menjetek békével, még mindig nem indult hazafelé. Megvárta, hogy a két férfi kivonuljon, aztán további tíz percig még a padban ült. Belülről remegett, de nem bírt ellenállni, a sekrestye felé ment ahelyett, hogy a kijáratot célozta volna meg. Hátha van gyóntatás. Hátha ott még egyszer meglátja a fiút. A sekrestye ajtaja csak be volt hajtva, így be tudott lesni. De nem látott senkit. Ketten beszélgettek odabent, de ki tudja, nem a sekrestyés és valaki más-e. Minek jönne ki a kispap a folyosóra, ha minden bizonnyal van átjáró a templom és a szeminárium között? Valami miatt azonban mégis kijött. És egyenesen Vikibe botlott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Osvaldo Cavandoli 2011.02.08. 16:42:22
Kicsit emlékeztet ifjabb korom egyik művészfilmjére, az "Emanuell"-re.
:-)
A kispap meg ha nincs még felszentelve, akkor bármi lehet...
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.02.08. 16:49:06
Ha fel lenne szentelve, akkor is lehetne bármi, elvileg. L. Szűzgarázs :)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.02.08. 16:50:21
Osvaldo Cavandoli 2011.02.08. 17:05:19
A szűzgarázs kifejezést meg kellett keresnem :-)
Osvaldo Cavandoli 2011.02.08. 17:16:27
Érdekes és gazdag téma.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.02.08. 17:19:10
