2010.05.30. 08:00
Hatvannegyedik fejezet: Munka (4)
A cég Lisszabonon kívül, a Tejo partján foglalt el egy jókora területet, tömegközlekedve tényleg nem volt könnyű megközelíteni. Diogo előtt megnyitották a sorompót, váltott két szót a biztonsági őrrel, behajtott a kocsival az udvarba. Tulajdonképpen több udvar is nyílt egymásból.
Viki aprónak és elveszettnek érezte magát. De most már nem csak Diogo közelsége, hanem maga a feladat is izgatni kezdte. Még sosem dolgozott nagyvállalatnál. Csak kis cégeket ismert, jelentéktelen irodákat, meg az iskolát. Az irodaépület visszafogott eleganciája tetszett neki. Csinos recepcióskisasszony fülhallgatóval, mert a telefon folyamatosan cseng, halkan surranó liftek, italautomaták a folyosókon, réztáblák, cirkalmas, hosszú portugál nevekkel.
Diogo magabiztosan vezette a Viki számára áttekinthetetlen útvesztőben. Elhaladtak a vezérigazgató irodája előtt, Diogo elmondta, hogy a céget ennek a férfinak a nagyapja alapította, és az igazgatótanácsban ott ül az összes felnőtt családtag. Részvénytársaságról lévén szó nem volt 100%-os családi tulajdonban az egész vállalat, de az alapító dinasztia még mindig a kezében tartotta a dolgokat. Nunes mérnök főosztályvezető volt, a külföldi projekteket felügyelte, és a cégnek igen sok Portugálián kívüli projektje volt, elsősorban az egykori portugál gyarmatok területén, Angolában, Mozambikban, Bissau-Guineában.
Diogo futólag megjegyezte, hogy ő maga is éveket töltött Angolában, és erre ment rá a házassága. Szóval elvált ember. A lány kíváncsi lett volna az ex-nejére. Mit ért azalatt, hogy erre ment rá a házassága? A nő nem bírta az afrikai klímát? De nem volt módja kérdezősködni, nemsokára Nunes mérnök hatalmas íróasztala előtt állt. Diogo sok szerencsét kívánt neki, és fél fenékkel a főosztályvezető csinos titkárnőjének íróasztalára telepedett, mint aki jogot szerzett a hasonló bizalmaskodásra.
Viki feszengve állt a mérnök előtt. Az felpattant, kezet nyújtott, majd hellyel kínálta a lányt. Megkérdezte, hogy kér-e kávét, Viki nem kért. Egy pohár víz jót tett volna, de azt se mert kérni. Kiszáradt szájjal és összeszorult gyomorral ült a szék szélén. Pedig ilyenkor hátra kellene dőlni, és keresztbe kéne tenni a lábát. Nem bírt megmozdulni.
A férfi negyvenöt-ötven éves lehetett, testes, nem túl magas, kissé hanyag testtartású, sötét hajú ember. Vikit egy latin szakos tanárára emlékeztette. Mozdulatai szögletesek voltak, hangja mély, kissé túl hangosan beszélt mindig, ami furcsa hatást tett egy olyan pici irodában, mint amilyenben ült.
– Andresen mérnök úr nyilván elmondott már egyet s mást a tenderünkről, amelyhez a segítségét szeretnénk kérni ... – kezdte.
Andresen? Vagyis Diogo? Diogónak ilyen idegenül, hollandul vagy flamandul hangzó neve van? Innen az a hihetetlen kék szeme ... Nem valódi portugál.
– Pár szót mondott róla, igen.
– Nos, a lényeg az, hogy cégünk pályázni akar egy magyarországi tenderre, mindössze egy sportcsarnok felújításáról van szó, nem nagy projekt, de biztosak vagyunk benne, hogy ha elnyerjük ezt a pici megbízást, akkor megvethetjük a lábunkat nem csak az ön országában, hanem a térségben is. Kissé meglepett bennünket, hogy az önök hatóságai az egész dokumentációt magyarul kérik, nem csupán a műszaki feltételek leírását, hanem a cégre vonatkozó információkat is, azt hittük, hogy angolul megfelel nekik, de szó sem lehet róla. Úgy látszik, ott senki nem tud angolul. Igaz ez, kisasszony?
– Kevesen beszélnek angolul, ez igaz.
– Még a minisztériumokban is?
– Erről olyan sokat nem tudok, de úgy sejtem, a minisztériumok nagyrészt olyanokkal vannak tele, akik a szocializmusban is ott voltak már, és akkoriban nem tanult szinte senki angolul.
– Nehéz helyzet. Bele kell húznunk. Nagyon sok munkája lesz, kisasszony. Úgy számolom, hogy három hét alatt végezni tud, legalább is a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője szerint, aki angol és francia fordító is, a szövegmennyiséggel ennyi idő alatt meg lehet birkózni. A projektnek pontosan négy hét múlva kell Budapestre érkeznie, aznap hajnalban repül majd vele egy futárunk.
– Mindent megteszek, ami tőlem telik.
– Azt látom, hogy a portugál tudásával nem lesznek gondok, hibátlanul beszél.
– Köszönöm.
– A saját anyanyelvén meg nyilván tud. Nem lesz viszont egyszerű a dolgok műszaki része. Ilyen jellegű szótára, gondolom, nincs.
– Se nekem, se másnak. Egyetlen magyar-portugál szótár létezik és az nem valami részletes.
– Hát, ezt magának kell megoldania, gondolkozzék, kitől kérhet segítséget. Ha bármire szüksége van, faxolni, telefonálni fog tudni a cégtől, sőt, még könyveket is rendelhet, noha ez időt vesz igénybe, és időnk az nagyon kevés van.
– Mikor kell kezdenem?
– Örömmel látom, hogy tele van tettvággyal.
Nunes mérnök először mosolyodott el a beszélgetés során.
– Ön mondta, hogy nincs sok időnk.
– De a munkafeltételekben még nem egyeztünk meg.
Viki elpirult. Valóban, a tárgyalás kellemetlen része most kezdődik. Csak nehogy megkérdezze tőle ez a Nunes, hogy mennyit kér. Fogalma se volt, mennyit kérhet.
– Nos, kisasszony, ha ön is egyetért, normális munkaidőben, vagyis reggel 9h-től délután fél 6h-ig (fél óra ebédszünetet adunk a dolgozóinknak) óránként 3500 escudót tudok ajánlani, minden megkezdett túlóráért további 5000-et.
Viki nyelt egyet. Ez nagyon jó ajánlatnak tűnt. De hiába próbálta kiszámolni, hogy három hét alatt mennyi jöhet össze, fogalma sem volt róla.
– Talán azt is tudja, hogy Portóban kell majd dolgoznia.
A lány bólintott.
– Ez persze azt jelenti, hogy fizetjük a szállását, négycsillagos hotelben, a cég közvetlen közelében, illetve az étkezését. A hotelben tud reggelizni, a vállalatnál ebédel, a vacsorát úgy oldja meg, ahogy gondolja, napi 2000 escudóból. Rendben van ez így az ön számára?
– Azt hiszem, igen. De nem tudok számlát adni. Ösztöndíjjal vagyok az országban.
– Persze. Majd megoldja valahogy a gazdasági osztály. Ez az ő dolguk. Ja, az utazás. Ha önnek megfelel, Andresen mérnök úr hozza-viszi majd kocsival. Mivel együtt fognak dolgozni a projekten, az ő számára ez nyilván nem jelent gondot. Hétvégenként biztosan haza akar jönni a kedveséhez. Ön pedig eldönti, hogy vele tart-e, vagy sem. A hotelszoba hétvégén is a rendelkezésére áll, persze, semmi nem kötelezi arra, hogy Lisszabonba jöjjön.
– Ez nagyon jó megoldásnak látszik.
– Akkor mindent tisztáztunk. Illetve, majdnem mindent. Holnap már tudna kezdeni?
– Holnap? Holnap menjek Portóba?
– Amint mondtam, nagyon sürgős nekünk ez az egész.
– Nem is tudom ... Az az igazság, hogy mosnom kéne.
Nunes mérnök elnevette magát.
– Milyen kedves lány maga. Nem csak nagyon csinos ... Bár azt ajánlom, ha megengedi, hogy legközelebb hosszabb szoknyában menjen tárgyalni.
Viki elvörösödött, de fel is oldódott. Végre hátradőlt a székben.
– Elnézést, a barátnőm adta kölcsön ezt a kosztümöt.
Nunes megint nevetett.
– Van magának kedvese, mondja? – Aztán elhessegette a kérdést –. Nem, ne mondja meg, vegye úgy, hogy meg se kérdeztem. A szennyessel ne törődjön, vigye el Portóba és adja le a hotelben, mindent szépen kimosnak és kivasalnak magának, a cég fizeti. Szóval, holnap tud kezdeni?
– Ha nem is reggel 9h-kor ...
– Persze, majd ebéd után. Mikor odaértek Portóba.
– Akkor igen. Le kell mondanom a tanítványaimat ...
– Hát mondja le. És használja ki a délutánt egy kis andalgásra a kedvesével. Mert nyilván van kedvese, ahhoz túl csinos, hogy ne legyen.
6 komment
Címkék: beszélgetés felvételi cég dinasztia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.30. 10:19:23
Ellenben egy kérés: SOHA nem használjuk azt, hogy technika/i => műszaki. Technika a tantárgy általánosban.
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.05.30. 12:32:20
Nunes enyhen szemtelen..... Viki pedig elbuvoloen gyamoltalan. :)
vén betyár 2010.05.31. 08:43:06
A végén még szemünk láttára nő fel, lesz nő ez a kedves, kis ártatlan kislány.
Hű, de izgalmas!
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.31. 09:56:52
