2010.04.26. 08:00
Hatvanegyedik fejezet: És az idegenrendészet? (1)
Az indiai ezúttal nem volt jelen a németórán, ezért Viki egy kicsit felszabadultabban magyarázott a lányának. A kislány viszont ugyanolyan unottnak és érdektelennek látszott, mint mindig. Viki alig várta, hogy leteljen a kiszabott idő. Lehet, hogy a nyelvtanítás helyett inkább a turisták eligazításával kéne foglalkoznia napi nyolc órában? Meg se kérdezte, hogy mennyit lehet azzal keresni. De az éjszakai műszakok ... Mit szólna hozzá Carlos? És ahhoz, hogy pont oda menjen dolgozni, ahol korábban António húzta az igát?
Viki először ébredt rá, hogy mostantól nem dönthet szinte semmiben egyedül. Különös érzés volt. Antónióval kapcsolatban sosem gondolt erre, mintha tudta volna, hogy kérészéletű lesz az a kapcsolat. Megbeszéltek bizonyos lépéseket, de sosem tartotta volna vissza valamitől pusztán az, hogy Antóniónak nem tetszik. Nagyon rossz lelkiismerettel gondolt a férfira. Úgy érezte, a szerelem kegyetlen, könyörtelen, önző és letapos mindent. Viki annak a mámornak a közepén, amely Carloshoz fűzte, szinte kelletlenül hárított minden gondolatot, ami fájdalomra, kétségbeesésre, sötétségre vonatkozott.
De néha bevillant António képe, ahogy Teresa nénivel szemben ül a nappaliban és folyamatosan bagózik. Valószínűleg ott van a keze ügyében egy üveg lőré is. Az anyja arca merev. Nem szól semmit. Nem szidja, nem küldi vissza dolgozni. Egyelőre nem. Hadd tombolja ki magát a szegény fiú. Dona Aparecida titokban elégedett, mert úgysem kedvelte Viktóriát. Tudta ő jól, hogy az a külföldi kis cafka csak fájdalmat okoz majd a fiának. Hát jobb előbb, mint később. Túl kell esni rajta.
Ahogy „hazafelé” ment a Piócához, ezek a gondolatok jártak a fejében. Sónia a szokott helyén trónolt, a telefon komódján. Élénk beszélgetésbe merült valakivel, de mikor meglátta Vikit, ráförmedt a partnerére, hogy hallgasson egy percig.
– Á, a kis csavargó! Ha jól sejtem, ma nem aludt itthon a kisasszony.
– És, ha nem?
– Újabb pasi? Vagy ez az, akivel az előzőt csaltad? Na, mindegy, amíg nem itt kurválkodsz, addig engem nem zavar ...
– Sónia, mi a francot akarsz már megint?
– Idefigyelj, kislány, az idegenrendészet most már fél óránként megereszt egy telefont. Nem akarják elhinni, hogy soha nem vagy itt. Eszméletlen sürgős nekik.
– Megint ezzel az ócska történettel jössz?
– Megmondtam nekik, hogy hívjanak megint hatkor. Számítottam rá, hogy beugrasz.
– Jól mondod, csak beugrottam, megyek is tovább.
– Csak nem beijedtél? Lehet, hogy a rendészek holnap személyesen jönnek ám érted!
– Sónia, hagyj nekem békét, jó? Ha akarod, még ma elköltözöm. Nyertél, nagyszerű alakítást nyújtottál, noha fogalmam sincs, mi kifogásod van ellenem, soha nem ártottam neked, de rendben, feladom: összepakolom a cuccaimat, és már itt sem vagyok.
A sztentori hangú leányzó egy pillanatra nem tudta, hogy reagáljon. Még a telefonkagylóról is megfeledkezett. Szinte mintha megijedt volna, hogy elveszíti kedvenc áldozatát, kit fog szekálni ezután: Se Maryleen, se Viktória ... Túl sok a jóból.
– Oké, nyugodj le! Semmi ok a sietségre. Nem én találtam ki az idegenrendészetet.
– Mindegy, én akkor is lelépek.
– Most, így hirtelen?
– Igen, és ha lehet, felmegyek a szobámba.
– Ahogy gondolod. Ja, kiraktam az ajtódra, kik kerestek. Vagy öt tanítványjelölt. És felvéstem a telefonszámaikat. Csak, hogy ne zargassanak már tovább, mert herótom van tőle.
– Köszi.
Viki felszaladt a másodikra, az ajtaján valóban ott függött öt cetli. Bepakolta őket a táskájába. Belépett a szobába, ott volt a vetetlen ágynemű, amit olyan hirtelen hagyott el éjfélkor, rádobva a hálóinge. Csak ekkor jutott eszébe a spermás bugyi és a ruha, amit Carlos eltüntetett valahová. Vajon hová pakolta? Viki elmosolyodott. Carlos. És a tegnap éjszaka. Alig várta, hogy viszontlássa a fiút. Hogy újra érezze a bőre illatát, beletúrhasson a hajába.
A tévé. Ez a fekete-fehér futós tévé. Ezt vissza kellene juttatnia Antónióhoz. Meg a két váltás ágyneműt is. De persze kimosva. Mindegy, ezzel még ráér. Most elég pár napra összepakolnia. És az idegenrendészet? Szerette volna azt hinni, hogy csak blöff, de Sónia annyira ragaszkodott ehhez a történethez, hogy egyre kevésbé tűnt valószínűnek. Fél hat volt. Jobb, ha hat előtt eltűnik. Ne találják meg. Sőt, Sónia hadd higgye csak, hogy végleg lelépett.
Sietve bedobálta a legfontosabbakat a bőröndjébe, illetve a hátizsákjába, aztán levonszolta a csomagot a lépcsőn.
– Komolyan elköltözöl? – kérdezte Sónia.
– Komolyan.
– És mit mondjak a rendészeknek?
– Hogy hazautaztam.
– Ne hülyéskedj!
– Akkor mondjál, amit akarsz. Nem tudod, hol lakom. Ha valaki keresne, São-nak mondd vagy írd meg, ő majd értesít.
– Te tudod. Szóljak Dr. Ruinak, hogy kiadhatja a szobát?
– A hónap végéig ki van fizetve a szoba. Addig ne költözzön be senki, ha lehet. Pár cuccot még itthagytam, majd küldök értük valakit.
– És a kulcs?
– Amíg vannak itt cuccaim, a kulcsot megtartom. Majd visszaküldöm São-val.
9 komment
Címkék: szerelem kétségbeesés kegyetlenség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.26. 10:19:14
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.26. 10:33:11
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.26. 10:48:35
Megpróbálhat dönteni egyedül, oszt várhatja a reakciót. Egy párkapcsolatban a legtöbb döntést együtt hozzák a zemberek, legalább is az elején. Lehet, h aztán egyre kevésbé van ehhez kedvük.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.26. 10:58:33
Nálam fordítva van. Az önállóságomat csak fokozatosan adom fel, és soha nem teljesen. De az tény, hogy a másik figyelembe vételével döntök.
Old Man 2010.04.26. 12:15:34
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.26. 12:57:39
@Old Man: Sajna egyre inkább az az érzésem, h nem mindenről lehet beszélni. Vagyis jobb, ha bizonyos dolgokról nem beszélünk. Persze ez már egy másik fázis, nem az, amelyben Vikiék vannak. Jópofa, mert az elején alakul ki egy csomó automatizmus, amikor még nincs egyik se tudatában annak, h hosszú távra meghatározza az életét, amit félig ködben lebegve dönt el. Nincs ez túl jól kitalálva.
Old Man 2010.04.26. 13:29:35
G.B.Shaw: A házasság szerződés azon problémák megoldására, melyek nélküle fel sem merültek volna."
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.04.27. 17:12:31
