– Miért követsz? – kérdezte végül Viki.
– Mert hülye vagyok. Mert nem tudom elhinni, hogy hazudtál.
Carlos! De hát miről beszél? Mit hazudott?
– Úristen, te vagy az? Halálra ijesztettél.

Viki odaszaladt hozzá és átölelte volna, ha a fiú nem hárítja el erővel.

– Mit játszod meg magad, Vitória? Tudom, hogy még mindig Antónióval dugsz.
A lányt szinte megütötte a szó.
– Honnan veszed ezt a marhaságot?
– Onnan, hogy láttam. Hétfő este szinte egy szál gatyában jött ki a házatokból.
– Itt voltál hétfő este?

És ő még azt hitte, hogy elfelejtette! Hogy nem gondol rá!

– Carlos ... Nem értesz semmit.
– Ó, biztos vagyok benne, hogy meg tudod magyarázni. Csupán búcsúajándék volt, nem? Mégse lehetett elengedni csak úgy, üres kézzel. Vagy teli mogyorókkal.

Viki tűzpiros volt, noha ezt Carlos nem láthatta a homályban. A fiú különben sem nézett rá. Két lépésnyire állt tőle és elfordította az arcát.

– Kérlek! Hogy gondolhatsz ilyet rólam?

Most hátulról próbálta átölelni, de a fiú mérgesen széttárta a karjait és kibújt az ölelésből.

– Ne érj hozzám!
– Jól van, nem érek hozzád. Csak hallgass meg!
– Hallgatlak. Tessék.

Most szembefordult vele, vállát az üvegfalnak támasztotta. A kávéházból néhányan figyelemmel kísérték a jelenetet, mint valami pantomimelőadást.

– António hétfő délelőtt is várt és letámadott. Holtrészeg volt. Fel akart jönni. Magyarázatot követelt. Mikor felengedtem, hogy beszéljek vele, majdnem azonnal elaludt. Egész délután aludt. A ruhája úgy bűzlött, hogy nem mert kijönni az utcára. Ezért lezuhanyozott és felvette az itthagyott cuccait. Aztán taxit hívott és eltűnt. Ilyen egyszerű a történet.
– Ügyes. Jó sztorikat tudsz kitalálni.
– Nem hiszed?
– Ó, a fele legalább is igaz. De hogy csak aludt volna ... Ne etess ilyenekkel, ha egy mód van rá. Nem vagyok teljesen hülye.
– Hazudtam neked valaha?

Carlos megvonta a vállát.

– Mit tudom én ... Alig tudok rólad valamit. Fogalmam sincs, honnan jöttél, miféle a családod. Nem láttalak felnőni, minden, amit elmondtál magadról, és nem sokat mondtál, lehet kitaláció is.
– Carlos, ne tedd ezt velem! Miért kérdőjelezel meg mindent? Egy ostoba félreértés miatt ... Ha akarod, beszélhetsz Antónióval, nem fog mást mondani ő sem.

A fiú hallgatott. Elrugaszkodott az üvegfaltól és elindult vissza, az utca másik oldalára. Viki bátortalanul tett néhány lépést utána. De nem mert közelebb menni, mint amennyire az imént álltak egymástól.

– Mire készültél az előbb? Vele van találkád? – kérdezte végül Carlos.
– Téged akartalak felhívni.
– Persze.
– Minek jöttél ide egyáltalán, ha már úgyis elítéltél? Ha már eldöntötted, hogy csakis bűnös lehetek?
– Minek? Nem tudom. Mert egy barom vagyok. Tegnap is itt voltam. És bámultam ezt az átkozott házat. Megpróbáltam kitalálni, melyik a te ablakod.

A lány elmosolyodott.

– Egyik sem. Tulajdonképpen nekem nincs is ablakom. Illetve egy lőrés van, de a nyugati oldalon.
– Úgyis mindegy. Legjobb, ha most elmegyek. Biztos már vár a pasid odabent.
– Nem vár senki. Téged szeretlek.
– Ne hazudj már megint.
– Be akarsz menni a kávézóba? Meg akarod nézni, hogy ott van-e?

Carlos megrázta a fejét.

– Akkor mit akarsz?
– Nem tudom.
– Feljössz? Megmutassam, hogy ott sincs? Hátha csak egy doboz cigiért szalasztott le. Nem ez lenne az első alkalom.
– Nagyon fáradt vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr891865482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.04.02. 08:22:30

mondtam hogy Carlos lesz az Viki meg orulni fog neki :p
de ezt nem neztem volna ki belole...hogy hosszu orakon at kemked es mindenfelet feltetelez...habar ugy nez ki valoban szerelmes es a feltekenyseg hulye dolgokba viszi az embert...de akkor is. minden esetre, az hogy ennyit agyal rajta es ennyi energiat fektet bele, csak annak a jele hogy mennyire fontos neki Viki.

pincze 2010.04.02. 09:15:44

Egy kis félreértésre , káoszra néha szükség van ,hogy legyen mit kibogozni.

Osvaldo Cavandoli 2010.04.02. 11:55:00

Tudom, hogy nem illik találgatni, de az az érzésem, hogy Viki és Carlos egy darabig még játszanak, ami egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Ennek a sztorinak az lesz a vége, hogy az idegenrendészet tényleg rátalál Vikire, aminek a megoldásaként végül Carlos feleségül veszi.
Vagy nem :-))

vén betyár 2010.04.02. 12:56:02

A zöldszemű szörnyeteg!

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.02. 13:31:51

@Osvaldo Cavandoli: Miért ne illene találgatni? Nyugodtan lehet :)
A gond csak az, h ha feleségül is akarja venni, az nem megy 2 mp alatt, és ki mondta, h ettől tart. engedélyt is kap?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.02. 21:10:59

@Gloria Mundi: mert ez a jog. Házastársakat nem lehet elszakítani. Ez már nekem is eszembe jutott :)
Egyébként meg érdekes lenne rajta csavarni egyet, és karlovics eljön Pestre a kitoloncolt Viki után egy szál denevérpendelyben. Végül Viki is kap egy kifordított alsógatyát, meg egy tininindzsamaszkot és onnantól Robinnak hívják ;)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.02. 21:49:10

@21 hónap: Nem ilyen egyszerű. Állampolgárságot akkoriban 3 év törvényes kint-tartózkodás után lehetett megkapni, amihez pl az kellett, h a portugál házastárs el tudja tartani a külföldit, bejelentett lakhelye legyen, stb. Úgy tudom, a focisták miatt szigorították a törvényt, mert túl könnyen lehetett megszerezni az állampolgárságot, és pl a válogatottban játszani, vagy egy hazai csapaton belül, ahol korlátozva volt a légiósok aránya, már portugálként.
süti beállítások módosítása