2010.02.25. 08:00
Ötvenegyedik fejezet: Kezdet vagy bármi más? (1)
Viki hajnalban ébredt. Odakint derengett már némi fény, ő pedig egy plédbe burkolózva kiment a teraszra. Akkor kelt fel a nap. Noha magát a napfelkeltét onnan nem láthatta, a fény játéka, a hajnali levegő, a madárcsicsergés egészen elkápráztatta. A vár világítását lekapcsolták, az ég ibolyakékből lassan váltott egyre világosabbra. Az utcán feltűnt néhány autó, egy-egy járókelő sietett ki tudja, hová, aztán fiatalokat lehetett hallani, akik nyilván az egész éjszakai mulatozást követően szédelegtek haza.
A lány szerette volna megállítani az időt. Attól félt, hogy ennél a pillanatnál már csak silányabbak következnek, még ha nem is azonnal. Volt ugyan még egy teljes napja Carlos-sal, de teletűzdelve programokkal, az ebéd, a strand, idegenek mindenütt, viselkedni kell, ismeretleneket megfigyelni, alkalmazkodni. Pedig nem akart senkivel osztozni, nem abban a pillanatban.
A Lisszabonba való visszatéréstől meg egyenesen irtózott. Szembenézni tetteinek következményeivel, António haragjával, fájdalmával, gyűlöletével, ki tudja, milyen viselkedésével, újra ott aludni a Pióca házában, abban a szinte ablaktalan, nyomorúságos szobában, és legfőképpen Carlos nélkül! „Na, tessék”, gondolta, „már megint elrontottam a pillanatot. Előreszaladok, a jövőt fürkészem, mikor a jelent kellene maradéktalanul élveznem. Úgy látszik, soha nem fogom megtanulni, hogy kell ezt csinálni.”
A hajnali levegő és a tenger felől fújó szellő (bár messze nem volt olyan intenzív, mint délután) borzongásra késztették, be kellett mennie a lakásba. Carlos hason fekve aludt, az arcát az ablak felé fordítva, Viki nem is láthatta. Mivel már elég világos volt, elővette a táskájából a mindenes füzetét, amelyet folyton magánál tartott és a középső lapra elkezdett írni. Katinak akarta megfogalmazni mindazt, amit abban a pillanatban érzett, még ha tudta is, hogy nem talál megértésre. Talán egy kicsit önmaga számára is írta azt a levelet, mintha az események elbeszélése által újra átélné a kellemes élményeket, a kellemetleneket pedig kellő távolságtartással nevetségessé, komikussá tudta tenni. Így egészen szórakoztató tudott lenni.
Mikor végzett, visszafeküdt a fiú mellé és úgy siklott át az álomba, hogy még azt hitte, ébren van. Álmában is ott feküdt, de inkább lebegett, könnyű volt és gondtalan, amilyennek csak ritkán érezte magát.
Mire Viki újra felébredt, Carlos már bekapcsolta a bojlert, amelyet csak naponta egyszer lehetett használni, míg a lakók elvégezték a tisztálkodást. Ő már le is zuhanyozott, és a reggelihez terített éppen, mikor a lány is elvonult mosdani. Mielőtt azonban asztalhoz ültek volna, megint egymásnak estek. Ezúttal Carlos nem azonnal hatolt be, ujjal izgatta Vikit, kérdezgette, hogy így jó-e vagy úgy, de a lány képtelen volt megfogalmazni, pontosan mi lenne jó. Nem csak portugálul, magyarul se tudta volna. Bizonyos pillanatokban Carlos el-eltalálta a megfelelő ritmust, pontot, mozdulatot, de sosem tartott ki elég sokáig ahhoz, hogy eredményes lehessen. Mire Viki szólt, már másutt jártak az ujjai.
Aztán hosszan, kimerítően szeretkeztek, ez mindkettejüknek igazi élvezet volt, és Viki nem bánta, ha az orgazmusra nincs is esélye, jó volt az egész. Talán Carlos még azt is hihette, hogy többször elélvezett, annyira sokat nyögdécselt és sikongatott, úgy kapkodta a levegőt. Nem színlelt, ilyet színlelni képtelen lett volna. Nagyon élvezte, és minden egyes hang ösztönösen fakadt fel belőle. A testének is megengedte, hogy kedvére mozogjon, ahogy a vágyai diktálták, mintha nem is ő maga lenne. Sosem volt ilyen féktelen életében, nem is hitte, hogy tud ilyen lenni. Szerencsére csak utólag jutott eszébe, hogy ez talán rossz benyomást tesz Carlosra. Bár miért tenne, ha elvárta tőle, hogy elélvezzen?
A fiú nem kérdezte, hogy volt-e orgazmusa. Neki persze volt, megint egy interruptus nyomán. A gumi ismét nem jutott szerephez. Olyan szépen propagálják az óvszert, fenyegetik az embert mindennel, de mikor benne van a konkrét szituációban, és elragadják az érzékei, már nem számít semmi. Antóniót tán soha nem ragadták el igazán az érzékei, vagy Viki nem hagyta. Vikivel nem tudott szeretkezni, Viki csak tűrt. Lehet, hogy Raquel szeretkezett, és sorozatban élvezett el, mint valami istennő. De Antóniónak mégse ő kellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Old Man 2010.02.25. 13:33:45
csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2010.02.26. 00:31:05
Ilyenkor mindig meggyanúsítjuk a csajokat, hogy kegyes hazugság volt, csak hogy megnyugodjunk :-)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.26. 07:27:20
Old Man 2010.02.26. 07:59:34
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.26. 08:19:41
Én se propagálom, h jó az örökös orgazmus-nélküliség, persze, h nem jó. Sőt, nagyon frusztráló tud lenni. De akkor meg kell találni a módját, h miként lehet elérni. Ehhez olykor sok nyitottság kell. Türelem, empátia, stb. És a ffiak, tisztelet a kivételnek, nem feltétlen arról híresek, h ezeket az erényeket gyakorolnák.
Old Man 2010.02.26. 08:52:23
gondolatod.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.26. 10:00:30
Bármennyire is utálom, hogy nem a győzelem, hanem a fontos - ez egy olyan buli. Lelkileg tökéletesen ki tud elégíteni, ha látom, hogy a másik elvesztette az eszét. Önigazolásnak pont jó. Kéretik a gyarlóságom számlájára írni ;)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.26. 10:28:35
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.26. 10:33:14
És mutass egy nőt, akit nem ejt zavarba, hogy x egzakt megfogalmazott időszakon belül y alkalommal sikerült neki elélvezni.
Pont ez a szép benne, és ez viszi előre a dolgot. Marhára nem vagyunk egyformák.
Csuri / Bariildi 2010.02.26. 19:57:24
Jókat mondtok!!
Mert igenis jó tud lenni org nélkül is, ha megvan a megfelelő hangulat, meghittség. És az is fontos, ha én adhattam valamit a másiknak, nem csak mindig kapni kell.
Egyébként meg Carmesina jól mondja: meg kell / lehet találni a módját, csak ehhez ketten kellenek....
Csuri / Bariildi 2010.02.26. 20:00:07
100-ból egy alkalomra? Hm. Akkor ez könnyen megy :)
Már ha úgy értetted, h ennyi száézalékban kell csak a pasinak elhinnie, h org nélkül is jó vót - a többi esetben meg minden megy mint a karikacsapás....
Amit viszont arról írsz, h jó látni h a másik elveszettte a fejét, nos ezzel egyetértek:) Dehogyis gyarlóság! nagyon is emberi, tehát elfogadható.
Csuri / Bariildi 2010.02.26. 20:02:54
Pasik nem csevegnek az érzelmeikről, mert az olyan snassz :) Férfiatlan. Bár, egy katonai hőstett felidézésétől lehet hogy könnyes lesz a szemük, de az más :)))))
(Ezeket nem csak kitalálom ám!! - sejthetitek)
A női zavarbajövésnél viszont nem értelek: pont most számoltál be, hogy 100-ból egyszer nem :)
Igaz, ilyen arány mellett nincs mitől zavarba jönni :)))))))))))
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.26. 20:13:14
De azért nálam is volt 1/100 az arány. A delikvenssel pont a 99. alkalomig jutottunk el, tehát még épp nem volt összehasonlítási alapom, mikor az akkor még gyakori zavarhoz elértem volna.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.26. 20:20:14
@Csuri / Bariildi: Pasik ritkán beszélnek az érzelmeikről, sajna, és ez a nőket meg baromira zavarja, mert sokszor úgy tűnik, mintha nem is lennének nekik. De olvastam erről egy amcsi könyvet, ahol minden meg volt magyarázva :) Hogy mi mit jelent. Vmi olyan, h: szeretkezés után elfordul és elalszik: klassz volt. Szeretkezés után simogat: klassz volt. Kb szeretkezés után bármit csinál, mindig azt jelenti, h neki klassz volt, de úgyis a következő szeretkezésre gondol :P
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.26. 20:23:41
Én már csak ilyen homály vagyok ;)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.26. 20:30:46
vén betyár 2010.03.01. 15:02:01
Szeretkezés után meg: amíg fiatal, rágyújt egy cigire.Később megnősül és utána a falnak fordul és elalszik.Még később felöltözik és hazamegy a feleségéhez.
A viccet félretéve: egyrészt valóban nem éppen ffias dolog a lelkizés, másrészt van olyan félelem is, hogy nem akarja "kiadni" magát, kiszolgáltatni, megismertetni, nyílvánvalóvá tenni a sebezhetőségét, gyengeségét.
Nincs is a ffiaknak olyan gyakorlata sem a lelkizésben, mint a nőknek.A nők egymást közt is talán jobban kitárulkoznak, a ffiak meg keménynek, durvának, cinikusnak igyekeznek mutatkozni egymás előtt.
Kérem mindezt bocsánatos bűnként figyelembe venni.