Nem gondolta volna, hogy valaha szüksége lesz még arra a telefonszámra. A pióca háza, a lelakatolt telefon, Sónia, az őrmesternő, vajon még ő uralkodik a szemétdombon? Miért is ne, valószínűleg minden törzslakó ott van még, és meglehet, hogy a fiúik se változtak. Ha Sónia veszi fel, vajon emlékszik-e majd rá? És megint gúnyolódik-e egy sort?

De nem ő vette fel, hanem egy ismeretlen lány, aki közölte, hogy semmilyen Conceição-t nem ismer, de rémlik, hogy abban a szobában lakott, amelyben most ő maga, bár sose találkoztak. Nem, a címét nem tudja, és nincs is otthon senki, akit megkérdezhetne, esetleg, ha Viki este telefonál, otthon találja... na persze, Sóniát.

- Már nem lakik ott - közölte Diogóval, mikor visszament az asztalhoz. A férfi éppen felhajtotta a kávéja utolsó cseppjét.

- Nem is leveleztél vele?
- Egy-két levelet váltottunk, de aztán valahogy elmaradt. Én is költöztem közben, a jelek szerint ő is.
- És a munkahelye? Megpróbálhatnád ott is.
- Az igaz, csak azt a számot szerintem nem hoztam magammal.
- Nem lehet valami nehéz kideríteni. Ifjúsági szállás, nem? Van ilyen vagy kettő Lisszabonban. Vagy csak egy?
- Azt hiszem, csak egy.
- Akkor kérek egy telefonkönyvet a tulajtól.

Viki szívesen feladta volna a nyomozást a barátnője elérhetősége után, mert annyira nem akart vele találkozni, de úgy tűnt, Diogónak kell most valami konkrét tennivalóra, mert ezzel eltereli a figyelmét arról a témáról, amelyről Viki nem hajlandó beszélni. Addig úgysem nyugszik, amíg a lány el nem éri São-t, akár akarja, akár nem. Probléma, megoldás, sikerélmény.

Végre megtalálták a telefonszámot, és Viki kicsit idegesen tárcsázott. Még mindig ki nem állhatta, ha telefonálnia kellett, ezt a fóbiát nem sikerült legyőznie magában. Egy férfi vette fel, Viki elhadarta neki, hogy kit keres - bár abból, hogy nem maga a lány vette fel a telefont, arra következtetett, hogy most épp nincs szolgálatban.

- Vick? Ugye, te vagy az?

Úristen, hogy nem jutott eszébe a lehetőség, hogy António fogja felvenni? És, hogy ráismer a hangjára, talán a kiejtéséből.

Kétségbeesetten pillantott Diogóra, aztán a plafonra. Igazán nem hiányzott még ez is.

- António? Igen, én vagyok az.
- Honnan telefonálsz? Budapestről?

Milyen könnyű lenne azt hazudni, hogy igen.

- Nem, közelebbről. São-t keresem, de gondolom, akkor nincs bent.
- Délutános. Eljöhetnél és megvárhatnád.
- Hát, az most nem menne. Dolgom van éppen.
- Értem. Pedig szívesen találkoznék veled. Olyan régen láttalak.

Mintha nem úgy váltak volna el, ahogy. Mi az ördögnek akarna vele találkozni azok után?

- Jól vagy egyébként? - kérdezte udvariasságból.
- Persze. Képzeld, megnősültem.
- Komolyan? Ennek igazán örülök. És mikor?
- Egész friss a dolog. És nemsokára felvételizem az egyetemre, történelem szakra. A feleségem egyébként ott óraadó.
- Az egyetemen tanít?
- Aha. Ő tartotta a felkészítőt. Vagyis még mindig ő tartja, csak én már nem járok. Inkább hazavittem magamnak a tanárnőt - humorizált a férfi. Viki pontosan tudta, hogy mennyire büszke arra, milyen nőt fogott ki és hogy ezt most a volt szerelme orra alá dörgölheti.

- Ügyes. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakul minden a számodra - mondta némi kincstári derűvel, amelyben volt egy adag keserűség. Pedig alapjában véve örült, csak mégsem teljes szívvel. Arra kellett gondolnia, hogy neki bezzeg semmi nem sikerült, még csak állandó pasija sincs.

- Tényleg nem jössz be? Üljünk már le egy kávéra.
- Nem tudom, meddig maradok Lisszabonban. São hánykor kezd?
- Négykor.
- Nem tudod az új otthoni számát?
- De, persze. Meg tudom adni.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr814455796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabor4x 2012.04.17. 14:48:14

Na, ez a nap is jó hosszúnak ígérkezik... :P

mégsem én voltam? 2012.04.17. 17:33:26

@gabor4x: De ha ilyen hosszú, akkor legalább megtudhatjuk, Sao összejött-e azzal a pap sráccal (hogy is hívták? valami J betűs, Julius? lusta vagyok visszaolvasni...)

gabor4x 2012.04.18. 14:04:59

@mégsem én voltam?: Mivel nemcsak ez a nap hosszú, hanem az előzőek is azok voltak, alig emlékszünk már az előzményekre. De pont azért, mett hosszú a nap, belefér, hogy visszaolvassak... Josué a srác neve.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.04.19. 07:16:16

Az előző kommentet a szerzője kérésére töröltem, nem azért, mert bármi kifogásolható lett volna benne.

mégsem én voltam? 2012.04.19. 10:17:09

@Carmesina: :-)) Köszönöm szépen.

A komment meg csak annyi volt, hogy a nevekkel mindig bajban vagyok, de a történetre emlékezni szoktam.

Ja, meg volt egy pikírt megjegyzés arról, hogy a történet méltó keretbe foglalása lenne egy kellőképpen görbe este Antonióval, ezzel lezárulna Viki portugál szeretős korszaka, és aztán elmehetne haza egy normális magyar srácot keresni :-))

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.04.19. 22:54:09

@mégsem én voltam?: Josué, ahogy utána is néztél... Görbe este? Vmi házasságtörő kalandra gondolsz? :-)
Volt már némi ideje magyar srácokat keresni, de eddig még nem sikerült beletrafálnia.

gabor4x 2012.04.20. 13:13:13

@Gloria Mundi: Josué-nak én néztem utána... (legalábbis a névnek)

mégsem én voltam? 2012.04.20. 22:24:19

@gabor4x: a hozzászólásod időpontja: 2012.04.20. 13:13:13 - ha ezt péntek 13-án sikerült volna, még jobban tetszene :-))

mégsem én voltam? 2012.04.20. 22:28:41

@Gloria Mundi: Lehet, hogy el kellene küldeni Vikit olyan helyre is, ahol nem fordul elő bölcsész. Definíció szerint ott normális srácoknak is lennie kell...

gabor4x 2012.04.21. 23:36:18

@mégsem én voltam?: kár, hogy 13. hónap nincsen, de 2013-as év az lesz!

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.08. 17:03:58

Regény zárás hangulata van. Egy kapcsolat lezárva. Következő?
süti beállítások módosítása