Viki megkönnyebbült, mikor végre befejeződött a beszélgetésük, túlélte anélkül, hogy elvesztette volna az önuralmát, hogy elárulta volna magát vagy Diogót. Tudta, hogy Diogóval mindenképpen beszélnie kellene még valamikor, talán aznap, de nem talált rá módot, hogy észrevétlenül egyeztessen vele. Csak sokatmondó pillantásokat váltottak egymással, amelyek még jobban felizgatták Vikit, a cinkosság és a szexuális izgalom egyfajta keveréke fogta el, és akármennyire is megviselte a helyzet, valahol élvezte az intenzitását. Élvezte, hogy Diogo cinkosa lehet, és hogy erről senki nem tud, nem is szabad, hogy tudjon.

Mikor Carlossal kilépett az ajtón, a megkönnyebbülés mellett szinte sajnálta, hogy nem maradhat tovább ott, és nem lehet tanúja mindannak, ami ezután következik. Vajon hogyan fog hozzá Otávia a vőlegénye kihallgatásához, és mit lép erre Diogo? Milyen módszereket alkalmaznak, és a lány női ösztönei vajon megbirkózhatnak-e a férfi tapasztaltságával? Diogo fel volt vértezve a manipuláció minden fegyverével, gyakorolta ezt a tudományt az üzleti és a magánéletben egyaránt, de most túlságosan is közelről érintette a dolog, túlságosan sok múlt azon, hogy magához tudja-e ragadni a kezdeményezést.

De meghallgatnám ezt a párbeszédet - gondolta magában. - Akármi legyen is a kimenetele, érdekelne, ki hogy alakít.

- Nos, miről beszéltetek annyit Otáviával? Vagy titok? - érdeklődött Carlos.

Viki szinte megfeledkezett róla, hogy a fiú mellett lépdel, annyira máshol jártak a gondolatai.

- Ahogy sejtetted, a közelgő esküvőjéről. Tanácsokat kért.
- Miféle tanácsokat?
- Hát, nem szexuálisakat, ha ebben reménykedtél volna.
- Milyen kár. Pedig lenne mit tanulnia tőled.
- Boldogul ő maga is, ebben biztos vagyok. Bár ez a mániátok, hogy egy lány legyen szűz az esküvőig, teljesen abszurd.
- Miért lenne annyira abszurd?
- Komolyan kérded?
- Nem, viccből. Nem tudom elhinni, hogy szerinted ez így van jól.
- Vannak előnyei.
- Pasiszemmel talán. Bár szerintem azok az előnyök se igazán előnyök. A hátrányok azonban sokkal jelentősebbek. A nő számára mindenképp.
- Lehet, hogy nem kellene vitába kezdenünk.
- Nincs kedved vitatkozni? Vagy nincsenek érveid?

Carlos idegesen felnevetett.

- Máris támadsz.
- Miért térsz ki a vita elől?
- Nem szeretek veled vitatkozni. Főleg akkor nem, ha ilyen paprikás hangulatban vagy.
- Én, paprikás hangulatban? Nem mondanám. Teljesen nyugodt vagyok.
- Persze. Teljesen nyugodt. Azt hiszem, az idegeidre megyek. Túlságosan rádtelepedtem. Úgyhogy ezt most abba is hagyom.
- Nem, nem mész az idegeimre.
- Dehogynem, látom én. Az éjjel is elhúzódtál, csak azt nem értem, akkor miért ajánlottad fel, hogy ott alhatok? Miért jöttél el az esküvőre egyáltalán? Abban a hitben ringattam magam, hogy még adsz nekünk egy esélyt. De csak idegesítelek. Hazatalálsz innen?

Viki megállt a járda közepén. Nem mondhatja meg Carlosnak, hogy miért ideges, azt pedig hiába próbálja bizonygatni, hogy teljesen nyugodt. Egyrészt tényleg szeretett volna egyedül maradni, másrészt viszont nem akarta, hogy Carlos haragudjon rá, vagy csalódott legyen.

- Hazatalálok, azt hiszem. De nem miattad vagyok most ilyen. Hidd el, hogy semmi bajom veled.
- Szívesen elhinném, hitegettem magam eleget, de ez már megalázó. Azért maradt még bennem annyi büszkeség, hogy lelépjek, ha már ennyire nyilvánvaló, hogy nem kívánatos a társaságom.
- Sosem mondtam ilyet, Carlos.
- Nem, mondani nem mondtad.
- Nem is gondoltam. Fáradt vagyok, túlhajtottam magam otthon. Szarul aludtam. De veled nincs semmi bajom. Komolyan. Ne haragudj.
- Nem haragszom, nyugi. De most jobb, ha elmegyek.
- És mikor látlak?

Carlos szomorúan mosolygott.

- Ez egy kisváros, Vick. Majd összefutunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr444306879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.08. 16:34:08

Tipikus!
Nem mondja ki, hogy vége! Majd összefutunk.
Tényleg mit is remélhetett Viki?
süti beállítások módosítása