2012.01.10. 06:30
Kilencvenegyedik fejezet: Újra úton (7)
De persze amit Carlos akart csinálni, ahhoz tényleg nem lett volna elég egy félrehúzott bugyi. Viki egészen elfelejtette, hogy Carlos mennyire odavan a nyalásért, és a legutóbb, Prágában tapasztalhatta, hogy a technikája is javult, de a lány most határozottan másra vágyott.
- Ne, most ne. Ha akarod, majd később.
Persze, lehet, hogy nem volt túl jó ötlet leállítani, mikor olyan lelkes, és ezzel elbizonytalanítani. Meg honnan veszi, hogy lesz később?
- Akkor hogy szeretnéd? - kérdezte a fiú tanácstalanul.
Megmondani nem olyan könnyű. Mondja virágnyelven vagy trágár egyszerűséggel? Legyen szégyenlős, vagy kurvás? Ráadásul portugálul trágárkodni még csak nem is igazán izgató.
- A legegyszerűbb módon. Csak dugj meg - mondta ki végre.
- Ezt akarod?
- Pontosan ezt. Szeretném érezni magamban a farkadat.
Carlos még teljesen fel volt öltözve, kapkodva vetkőzni kezdett. Viki becsukta a szemét. Ő is fel volt öltözve, de nem akart nekiállni vetkőzni, most arra volt szüksége, hogy így hatoljon belé a fiú, szinte sietősen, mintha nem lenne idejük alaposan nekikészülődni. Aztán hirtelen felült.
- Várj, van gumi a táskámban.
- Nálam is van.
Viki azonban már kikelt az ágyból, majdnem elesett a saját, hanyagul lerúgott cipőjében, majd odalépett az erkély mellett heverő retiküljéhez. A nagyanyja nevezte mindig retikülnek ezeket a kézitáskákat. Lehajolt és keresgélni kezdett. Hová tette, hová tette. Odabent a szokásos káosz. Az egyik gumi például kirepült a padlóra, mikor Ferihegyen kivette az útlevelét abból a fakkból, amelyben történetesen az óvszerek is voltak. Most meg sehol semmi. Jellemző. Aztán abbahagyta a keresést, mert érezte, hogy Carlos kicsit megemeli a szoknyáját és hátulról beteszi a farkát. Viki alig bírt megkapaszkodni az erkélyajtó félfájában. Felnyögött, annyira váratlanul érte a támadás, és annyira jó érzés volt. Hogy lehet ez a dolog ennyire jó? Milyen ostoba kérdés, mégis.
Kuncogott.
- Ennyire sietős volt?
- Te akartál dugni.
Imádta ezt a pózt, ahogy lenézett, a saját melleit látta a blúz dekoltázsában: finoman ringatóztak a lökések ütemére. Szép volt ez is, de irigyelte Carlost, aki a farkát láthatja, ahogy egészen eltűnik az ő testében, majd ismét előbukkan. A fiú két kézzel tartotta, Viki pedig kapaszkodót keresett még mindig, nem volt könnyű jó fogást találnia.
- Ne haragudj, nem bírtam megállni... - mondta aztán Carlos, és kihúzta a farkát. - Folytassuk az ágyban. Ott mégis kényelmesebb.
Most meg abbahagyja. Kényelmesebb. Kit érdekel a kényelem? Négykézláb felmászni az ágy szélére, és úgy folytatni, azt szerette volna. De felszólítás nélkül, csak úgy, nem bírta rászánni magát. Olyan szégyentelen dolog volt, olyan állatias. Imádta azt a pózt, de mindig csak kérésre kínálta így fel magát, soha nem önként.
Carlos a gumival bíbelődött, persze azzal, amit ő maga hozott. Szóval az előbb nem tette fel.
Utálom a gumit, gondolta Viki. Most például kifejezetten utálom.
Hanyatt feküdt az ágyon. Carlos végre elkészült. Misszionárius póz, hát mégis. Vikinek lejjebb kellett csúsznia az ágyon, míg végre egymásba illettek.A lány becsukta a szemét és hagyta, hogy a fiú diktálja az ütemet.
3 komment
Címkék: szeretkezés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.01.12. 08:25:34
Mákvirgács 2012.01.12. 08:29:17
Várjuk :)))
