Vikit valóban meghatotta, hogy Péter ilyen figyelmes vele, főleg, mert a fiú abban a tudatban jött ki elé, hogy Prágában a kis portugáljával örömködött ... Hát még ha a másik kis portugált is tudná! Meglehet, hogy az már a nagyon szabadelvű és türelmes Péternek is túl sok…

A magány nem hirtelen szakadt rá, hanem fokozatosan, ahogy Prágától távolodott. És egyszerre mind a két férfi hiányát érezte. Először csak magában mosolyogva bosszankodott, hogy miért koncentrálja az élet, a sors, a balszerencséje néhány napba azt, amit mondjuk két hónapra…