2011.10.11. 06:30
Nyolcvankilencedik fejezet: Döntések (2)
Miután beszélt Diogóval, gyorsan megírta azt a bizonyos faxot is Carlosnak, így is szégyellte egy kicsit magát, mert annyit halogatta a döntést, ráadásul magyarázatot sem adott rá. Meg se kérdezte Carlostól, miféle fax számot adott meg, vajon egy postahivatalét, vagy valamelyik barátja dolgozik olyan irodában, amely rendelkezik fax géppel? Pár sort írt egy A4-es lapra kézzel, bár a faxon továbbított kézírást olykor elég nehéz olvasni, úgy ítélte meg, hogy az övét sikerülni fog, próbált nagyobb betűket használni, mint máskor.
Aztán tárcsázta a megadott számot, várta a sípszót, de valaki felvette a kagylót. Tehát nem csak fax számról van szó, ez telefonszám is. Ezek szerint be kell mutatkoznia, és magyarázkodnia kell, kinek küldni az üzenetet. Egy női hang jelentkezett be, mint kiderült, az illetőt Rosário-nak hívták, még egy vallásos név, annyit tesz, mint rózsafüzér. Tulajdonképpen Maria do Rosário, vagyis a rózsafüzérről elnevezett Miasszonyunk. Viki nem tudta, miért értelmezi egyáltalán a nevet, de São jutott eszébe.
-Igen, Carlos mondta, hogy majd küldesz egy faxot.
Tegezi? Miért tegezi ez a nő? Kicsoda ez?
- Köszönöm, hogy átadja - válaszolta Viki csakazértis magázva.
- Csak természetes, szívesen. Carlosnak mindent.
- Akkor küldöm.
- Adom a jelet.
- Viszont hallásra.
Carlosnak mindent? Mi mindent?
Viki betette a lapot, és várt. A gép bekapta a papírt, lassan bemásolta, aztán kiköpte. De értesítés nem jött arról, hogy a fax célba ért-e Pedig mindig szokott. Tulajdonképpen ostobaság ez az egész, miért nem mondja meg ennek a Rosáriónak, hogy megy az esküvőre? Hiszen ennyi az egész üzenet.
Aztán a gép kiköpte, hogy a küldés sikertelen volt. Viki ismét tárcsázott. Megint Rosário jelentkezett.
- Nem jött semmi.
- Gondoltam. Nem szokott gond lenni a géppel?
- Nem igazán. És a tiétekkel?
- 10 perce használtam, és működött.
- Próbáld meg újra.
- Carlos nincs ott a közelben? Nem tudnék beszélni vele? Egyszerűbb volna.
Rosário felnevetett.
- Nem, ő nem itt dolgozik.
- Értem.
- A barátnője vagyok, megkért, hogy hadd adhassa meg ezt a számot.
A barátnője, nagyszerű. Aki nyilván nem tud arról, hogy Viki kicsoda. mert különben nem lenne ilyen nyugodt és vidám. Ha féltékeny természetű. Carlos meg van őrülve. Hogy adhatja meg ezt a fax számot? És, ha Viki valami félreérthetőt ír? Vagy, ami még rosszabb: egyértelműt?
- Megpróbálom kicsit később. Hátha akkor majd működik.
- Rendben. Szia.
- Szia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
