2011.07.07. 08:00
Nyolcvanhatodik fejezet: Alakulás (6)
Attól fogva Márton szinte naponta felhívta. Csakúgy, mint Péter. De Márton hétvégén sose kereste, amit Viki nem is bánt, mert olyankor legtöbbször átment Péterhez. Amíg tartott a vizsgaidőszak, nem látta viszont a tanárt: Márton a másik egyetemhez volt kötve, Budapesten kívül, és a felesége pontosan ismerte az időbeosztását, vagy legalább is Vikinek így magyarázta a férfi, lehet, hogy igaz volt, lehet, hogy nem.
A lány nem bánta, hogy várnia kell, neki sem volt sietős, és jólesett arra gondolnia, hogy ha a vizsgákat befejezi, és újra elkezdődik a tanítás, nem csak a szorgalmi időszak örömei várnak rá. Egészen gyorsan hozzászokott, hogy Márton ennyire odafigyel rá, már-már azzal kecsegtette magát, hogy a férfi belészeretett, de aztán elhessegette ezt a gondolatot, nem, ez ostobaság, csak nagyon tetszik neki, és még nem kapta meg. Majd az lesz a vízválasztó, ha lefekszik vele. Utána fogja megtudni, mennyire őszinte ez a lelkesedés.
Már nem voltak kétségei afelől, hogy ki akarja próbálni a férfit, jól csókolt, nagyon is jól, felizgatta az érintéseivel, és Viki úgy gondolta, hogy nem az ő tiszte a tanár házasságával foglalkozni. Biztos nem ő az első, akivel ez a férfi meg fogja csalni a feleségét, ez teljesen nyilvánvaló volt. Mint ahogy az is, hogy ő maga sokkal inkább saját magát élvezi ebben a kapcsolatban, mint a férfit: a hatást élvezte elsősorban, amelyet a jelek szerint gyakorolni tudott erre a nála idősebb, tapasztaltabb, és nagyon intelligens emberre. Valamennyire persze emlékeztetett ez a helyzet a Diogo iránti vonzalmára, de az annyira zsigeri volt, és olyan gyorsan megadta magát neki, hogy most egyértelműen úgy érzékelte, mintha ő irányíthatná az eseményeket. Vagy legalábbis sokkal kevésbé lenne kiszolgáltatott. Mert a férfi jobban vonzódott hozzá, mint amennyire ő odavolt érte.
Péternek nem mondott semmit, főleg azért nem, mert éppen rajta keresztül ismerte meg a tanárt. És talán azért sem, mert esze ágában sem volt azt hallgatni, hogy Szalai mekkora nőcsábász, és ő mennyire ostoba, ha azt hiszi, hogy behálózhatja, vagy, hogy a férfi majd pont vele tesz kivételt, pont ő lesz az, akibe beleszeret. Sejtette, hogy Péter azóta megtudott egyet s mást Mártonról, és nem habozna megosztani ezeket az információkat Vikivel. De a lány nem akarta tudni, nem akart egyetlen pletykát sem hallani.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.07.07. 18:10:41
Nekem akkor is furcsa ezt látni, hogy valaki tudatosan csalja folyamatosan a feleségét (aki vagy tudja, vagy csak sejti a dolgot). Emlegettem már a profot Letipanni blogjából - nagyon hasonló karakterek Szalai Mártonnal.
Mi a tapasztalat - lehet ezt nagyobb sérülések nélkül folyamatosan művelni? Hogyan viseli ezt el a környezet, a család? Én is ismerek olyan sármos pasast, aki 20-90-ig minden nőneműt levesz a lábáról (engem is), és a legyet is röptében, ha felhívást kap keringőre, és valahogy az ember nem tud rá haragudni :-))
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.08. 12:03:30
Hogy a vadász nem sérül, az szerintem eléggé valószínű, a család meg nem kell, h tudjon róla, vagy hogy tudomásul vegye. Bár nem hiszek abban, h ezt nagyon sokáig észrevétlenül művelheti az ember, de a feleség akkor is tehet úgy, mintha nem sejtené. Ha ilyen pasihoz ment hozzá, akkor a jellemét ezzel együtt fogadta el, és ez is tetszett neki benne. Persze ettől még szenvedhet tőle, biztosan szenved is (kivéve, ha ő ugyanúgy vadász, vagy előbb- vagy utóbb azzá vált ...) A sármos pasikra meg tényleg nehéz haragudni, ez az ő nagy szerencséjük. Vagy másképp: ők ezt kiharcolták maguknak. Csinálja utánuk, aki tudja :-P
LittleBear 2011.07.10. 22:25:28
Szerintem ez a magatartás nem jellem, hanem jellemtelenség, akkor is, ha az előző hsz-ben azt írtam, hogy az ilyen pasasokra, amikor szemtől szemben találkozik az ember, nehéz haragudni :-))