- Sejtettem, hogy jól csókolsz - mondta Márton, és a hüvelykujjával végigsimított Viki ajkain.
- Miért, elképzelted valaha?

Most tényleg nem esett nehezére a tegezés.

- Naná, hogy elképzeltem. Sokat jártál a fejemben.
- Miket képzeltél még?
- A kis kíváncsi. Tényleg szeretnéd tudni, hogy miket műveltem veled fantáziálás közben?
- Persze, hogy szeretném tudni.
- Jól van, majd egyszer elmesélem. Majd, ha már túlvagyunk az első szeretkezésen. Addig nem.
- Rendben.

Viki csak utólag kapott észbe, hogy már bele is egyezett ebbe az első szeretkezésbe. Pedig még mindig nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet lenne. Vagy csak az időt akarta húzni? Vagy önmagát győzködni arról, hogy nem lehet annyira könnyen meghódítani?

- Gyere, mutasd meg, hol tartasz a filozófiádban, hátha könnyíthetek egy kicsit a sorsodon.
- Megint átvedlesz tanár bácsivá? - szemtelenkedett Viki.
- Szerintem most több hasznomat veszed, ha a tanár bácsid vagyok, mint ha még csókolózunk húsz percet.
- Ezt komolyan mondod?
- Szeretnék neked segíteni, ez olyan hihetetlen?
- Nem, dehogy ... Csak másra számítottam.

Márton jóízűen felnevetett.

- Nem foglak lerohanni ebben az albérletben, mikor összesen egy óránk van. Bármikor beállíthat valaki, ezt én is tudom. Majd megszervezzük, hogy zavartalanul együtt lehessünk, mikor mindketten ráérünk.

Viki bólintott. Megkönnyebbült, de kicsit csalódott is volt, hogy Márton ennyire képes uralkodni magán. Vagy valójában nem is kell annyira uralkodnia magán? Csókolózás közben persze érzékelte az erekcióját, és ez őt is meglehetősen felizgatta.

Valóban elővették a filozófia anyagot, Márton belenézett Viki jegyzeteibe, kérdezgetett tőle egy-két dolgot, aztán rámutatott a legproblémásabb fejezet lényegi pontjaira. Mikor felállt, hogy elköszönjön, Viki úgy érezte, hogy sokkal többet megértett az egészből, mint a hivatalos filozófiatanár által tartott összes eddigi órán együttvéve.

- Ha te tanítanád ezt is, biztos nem buknék meg.
- Így sem fogsz megbukni. Sokkal okosabb vagy annál, minthogy megbukj. Meg csinosabb is.
- Ugyan, mit számít az.
- Jaj, de kis naiv vagy. Persze, hogy számít. Egy férfi tanárnál?
- Jó, valamennyire, de ha nem tudok semmit, akkor mégis megbuktatnak.
- Persze, ha semmit nem tudnál, akkor igen. De nálad nem ez a helyzet. Szóval, a megfelelő szexi, de azért decens öltözet és a szép mosoly javíthat az osztályzaton. Maglódi tanár úrnál mindenképp. Csak kihívó ne légy, mert azt nem bírja. Bár te úgyse vagy kihívó.
- Tőled is azért kaptam ötöst, mert szexinek találtál?
- Ó, persze. Egy csúnya lánynak nem adtam volna 3-asnál jobbat.

Nevettek. És még csókolóztak egyet, Márton keze egyre érzékenyebb területekre tévedt, és a lány egyre izgatottabbá vált. Mikor szétváltak, akkorát sóhajtott, hogy a férfi önkéntelenül is elmosolyodott.

- Nekem se könnyebb abbahagyni, mint neked. Gondolhatod. De most tényleg mennem kell. Már rég elkéstem. 

Viki bólintott, újra megcsókolták egymást.

- Hívlak, amint tudlak. Most viszont rohanok. Ne haragudj.

Mikor a lány ismét egyedül maradt, odament az egész alakos tükörhöz, és belemosolygott. Az arca teljesen kipirult, hasonlóképp, mint mikor Diogóval szeretkezett, most is sokkal szebbnek érezte magát, mint általában. Arra gondolt, hogy Márton miket fantáziálhatott vele, és, hogy milyen hatással lesz majd rá, ha részletesen is elmondja. Ő maga nem képzelődött vele sokat, ha olykor fel is bukkant a fejében, inkább homályos érzések, mint konkrét fantáziák formájában. Mostantól biztosan másképp lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.