2011.06.28. 08:00
Nyolcvanhatodik fejezet: Alakulás (3)
Zavarban voltak mind a ketten egy kicsit, pedig Viki nem gondolta Mártonról, hogy bármi is zavarba hozná. De ez az általa létrehozott helyzet mégiscsak kibillentette a híres magabiztosságából.
- Ne haragudjon, Viktória, hogy így magára török. Tudom, hogy udvariatlanság. Nincs is semmi mentségem. Nyugodtan elküldhetett volna melegebb éghajlatra.
- Én kérek elnézést a rendetlenség miatt. Nem számítottam látogatóra.
A férfi körülnézett.
- Hányan laknak itt együtt?
- Hárman. A többiek vidékiek és hazamentek.
- Szóval, egyedül van.
- Igen.
Pár pillanatra beállt köztük a csend. Valamit mondani kellene. Márton zavarba ejtő módon simogatta végig a szemével Vikit, talán le is vetkőztette lélekben.
- Nagyon jól áll magának ez a ruha.
- Megkínálhatom egy teával?
- Köszönöm, szívesen elfogadom.
Úgy beszélünk egymással, mint valami nyelvlecke szereplői - gondolta Viki bosszankodva. Alig mert a férfi szemébe nézni. Távolinak látta, és - ahogy jobban belegondolt -, csúnyának is. Igen, csúnyának. Főleg, ha eszébe jutott, hogy ez a férfi mire készül vele kapcsolatban. Úgy érezte, képtelen akár még csókolózni is vele. De hogyan visszakozhatna?
Miközben arra várt, hogy felforrjon a víz, rámutatott arra a nyilvánvaló tényre, hogy vizsgaidőszak van és sokat kell tanulnia. Aztán eszébe ötlött, hogy ezt Márton úgy értelmezheti, mintha meg akarna tőle szabadulni. Pedig annak ellenére nem volt ilyen szándéka, hogy a szeretkezés gondolatát próbálta kizárni az agyából.
- Kellemes helynek tűnik ez az albérlet. És hogy áll a nagyi lakásának az ügye? Beszélt már a szüleivel?
Viki megrázta a fejét.
- Majd a temetés után. Ráér. Én nem akarom sürgetni.
- Tart a szülei reakciójától.
- Azt hiszem, bármilyen megnyilvánulásuktól tartok. Még a pozitívaktól is.
- Sajnálom, hogy ennyire elmérgesedett a viszonyuk.
- Megszoktam már. Ha nem vagyok kénytelen kommunikálni velük, szinte eszembe se jutnak.
- Ezt elképzelni sem tudom. Hogy a lányaimnak eszébe se jussak, mikor annyi idősek lesznek, mint maga.
- A tanár úr lányai nyilvánvalóan másképp éreznek majd.
- Erősen remélem.
- Nekem nincsenek kétségeim.
- Viktória, most már semmi szükség rá, hogy tanár úrnak szólítson. Akár tegeződhetnénk is. Szerintem logikusabb lenne.
- Kész a tea. Cukor? Citromom nincs, csak citrompótlóm.
- Akkor egy kis cukrot kérek bele.
- Nem tudom, hozzá tudok-e szokni a tegeződéshez.
- Ó, ebben egészen biztos vagyok.
Márton végre könnyedén megérintette az arcát. Viki szinte átmenet nélkül gyengült el és vált izgatottá egyszerre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.06.29. 20:01:47
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.30. 10:27:45
gabor4x 2011.06.30. 13:56:57
LittleBear 2011.06.30. 16:38:13
gabor4x 2011.06.30. 23:15:40
LittleBear 2011.06.30. 23:30:34
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.04. 16:16:59
Bár megint késtem két évet.
Lassú is vagyok! Az nem jó?