2011.05.19. 08:00
Nyolcvannegyedik fejezet: Képtelenség (7)
Reggelig beszélgettek, szeretkeztek, és újra beszélgettek. Diogónak csak délben volt tárgyalása, valahogy meggyőzte a partnereit, hogy hagyjanak neki békét, oldják meg egyedül, amit meg kell oldani. Roppant meggyőző tudott lenni, ha akart, ez volt az egyik legnagyobb erénye.
Viki nem tudott már mélyen elaludni, de nem is akart, szerette volna kiélvezni, hogy együtt van a férfival, még ha szendereg is, legalább tudatában legyen annak, hogy egy ágyban fekszenek, és bármikor hozzáérhet. Az Otáviával kapcsolatos kérdések azonban nem hagyták nyugodni. Legalább az életben egyszer meg kell kérdeznie Diogótól, miért nem őt választja. Hiszen mindenben annyira megértik egymást, talán jobban, mint Otáviával, akkor miért ragaszkodik annyira a másik lányhoz? De nem tudta, hogyan kezdhetne hozzá, hogyan tehetné fel ezeket a kérdéseket anélkül, hogy Diogo megharagudna rá. Nem, nem is ettől félt, inkább attól, hogy csalódást okoz. Mert Diogo azt várja tőle, hogy így fogadja el a helyzetet, ahogy van, panaszkodás és bonyolítás nélkül, lássa be magától, hogy neki ennyi jut és nem több.
A délutánt külön töltötték, de este kettesben vacsoráztak: ez volt a búcsúvacsora. Nem az utolsó, csak egy a sok búcsú közt ... Legalább is Diogo így mondta.
- Ne légy szomorú, Vick, nem vész el semmi. Főleg én nem.
- Ki tudja, mikor látlak újra.
- Talán hamarabb, mint gondolnád.
- Vagy később.
- Az is lehet, de ne így állj hozzá. Örülj annak, hogy most együtt vagyunk, és ne a jövőn töprengj.
- Neked könnyű. Könnyű ezt mondanod, mikor hazamész, és ott vár Otávia, akit nemsokára elveszel. A te életed rendben van, nemsokára családot alapítasz, én meg nem tudom, mi lesz velem.
- Te is alapíthatsz családot, de ne siesd el, van még időd bőven. Élvezd ki a szabadságodat.
- Otávia annyi idős, mint én. Neki miért nem ezt mondod?
- Ő nem kér ebből a szabadságból. Neki más kell.
- És honnan veszed, hogy nekem ez a fajta szabadság kell? Tán nekem is csak annyi kéne, mint Otáviának.
- Férjhez akarsz menni?
Viki elpirult.
- Nem pont erre gondoltam. Vagyis a megfelelő emberhez hozzámennék.
- A megfelelő emberhez?
"Mit értetlenkedik? Azt akarja, hogy egyenesen megmondjam neki?" - bosszankodott Viki.
- Nem hiszed, hogy megtenném?
- De, elhiszem, csak nem biztos, hogy olyan jó ötlet volna. Te sokkal nyughatatlanabb nő vagy annál, hogy már most elkötelezd magad. Mondtam már neked néhányszor, sokmindent kell még megtapasztalnod.
- Neked meg sürgős a nősülés?
- Sürgős? Nem mondanám. Csak időszerű. Még szeretném látni, hogy a gyerekeim felnőnek.
- Ha máskor ismerkedtünk volna meg, ha nem lettél volna már elkötelezett ...
- Akkor?
- Akkor el tudtad volna képzelni ... Velem?
Diogo sóhajtott, mint akinek nem akaródzik válaszolni. Viki már bánta, hogy megkérdezte. Nem, nyilván nem tudná elképzelni, nem vagyok az esete, csak szórakozni akart, minek kell nekem ezt olyan pontosan tudnom, hogy soha nem tudná elképzelni, hogy elvegyen? Ha úgyis lehetetlen, hiszen lehetetlen, akkor minek ezt feszegetni?
- Nem tudom, Vick. Komolyan nem tudom.
- Sose gondolkodtál ezen?
- Nem. Nekem te egészen más vagy, nem feleségjelölt. Bár nem látok semmi olyat, ami ellened szólna, kivéve tán, hogy nem hiszem: hűséges tudnál maradni. Ez egy szeretőben nem zavaró, de a feleségemtől azt várom, hogy csak én legyek az életében. Ne is mondd, tudom, hogy önző és igazságtalan elvárás, de ez van.
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem tudnék hűséges lenni.
- Lehet, hogy most úgy gondolod, képes lennél rá. De benned van a hajlam a kalandozásra, és én nem szeretném, ha a feleségem azért lenne hűséges, mert erőszakot tesz magán a kedvemért.
Viki megrázta a fejét. Megint közel volt a síráshoz. Nincs ennek semmi értelme. Diogo soha nem hinné el, hogy neki elég lenne egyedül ő, és ha most csapong egyik férfitől a másikig, az azért van, mert ő rábeszélte, illetve, mert nem maradt más választása. Mivel az nem megoldás, hogy kéthavonta egyszer szeretkezzék talán, vagy annyiszor sem, valahogy csak meg kell oldania ezt a kérdést, és másképp eddig nem sikerült. De képes lenne beérni egy emberrel, ha az az ember éppen ő lenne.
"Inkább most teszek erőszakot magamon" - gondolta aztán, de nem mondta ki, a beszélgetés megint valami másra terelődött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.05.19. 17:27:43
Gondolom, abban, hogy Otáviát választja, benne van a lány társadalmi háttere is: rendes portugál nagycsalád, megbízható leendő anyós-após, sógornők, sógorok, soha nem lesznek egyedül. Gyerekeket nevelni azért könnyebb ilyen biztos háttérrel. És valószínűleg tényleg szereti valahol a menyasszonyát is. Egy "világjáró" mérnöknek így kényelmesebb lesz a házasélete is.
Vikinek meg fel kellene ébrednie a szép álomból...
gabor4x 2011.05.19. 18:06:30
