2011.05.17. 08:00
Nyolcvannegyedik fejezet: Képtelenség (6)
Hajnalban riadt fel, és hirtelen nem tudta, hol van. Azt hitte, az albérletben, a saját ágyában - már amennyire az az ágy a sajátja. Csak lassan tért vissza a jelenbe. Prága, Diogo hotelszobája, a délutáni elképesztő szeretkezés Carlossal. Ahogy felidézte, ismét elöntötte a vágy, még sürgetőbben, mint közvetlenül azután, hogy eljött a fiútól. Diogo ott feküdt mellette, hátat fordítva aludt. Szóval nem keltette fel. Talán nem is volt kedve hozzá, mert ő maga is túlságosan elfáradt, talán annyira későn ért vissza, hogy már csak az alvásra tudott gondolni.
Viki kiment a fürdőszobába. Ruhástul aludt el, most megkereste a hálóingét, fogat is mosott, mert este az is elmaradt. Szerencsére nem sminkelte ki magát előző reggel, így nem is kellett lemosnia magáról semmilyen festéket. Ébressze fel Diogót? Nem, nem meri megtenni, biztos túlságosan elfáradt, ha nem keltette fel, akkor nem akart már szeretkezni. Van ilyen, lehet, hogy Diogo nem is igényli olyan gyakran. Végül is ezt nem tudhatja. Mégis olyan jó lenne. Reggel megint rohanás lesz, aztán már csak egyetlen éjszaka, és ki tudja, mikor találkoznak legközelebb, ha egyáltalán. Hogy fogja bánni, ha most nem kelti fel a férfit. De őrület, miért kívánja most ennyire, hiszen délután bőven volt része minden jóban. Miért lett ettől még nagyobb kedve az egészhez, ahelyett, hogy lenyugodott volna?
Bement a szobába, leguggolt Diogo mellé. Nézte, ahogy alszik. Felkeltse, ne keltse? Ha majd reggel elmeséli neki, hogy hajnali négykor itt guggolt mellette, nedvesen és vágyakozva, de nem merte megérinteni, a férfi majd nevet és bosszankodik talán egy kicsit. Talán még szeretkeznek is egy sietőset. De reggel csak sietőset lehet, ez a baj, Vikinek meg egészen más járt az eszében. Kinyújtotta a kezét, de nem érintette meg.
És mi lenne, ha itt simogatná magát, előtte, hátha felébred? Ha nem ébred fel, akkor majd elmeséli neki utólag, mit művelt. Ha felébred, és van kedve, beszállhat a játékba. De Viki arra nem volt képes, hogy közben figyelje, vajon Diogo kinyitja-e a szemét. Hátrált egy kicsit, aztán leült a szőnyegre. Becsukta a szemét. Erővel visszafojtatta a sóhajait, mert valójában nem akarta, hogy Diogo felébredjen. Noha mindvégig azt képzelte, hogy a férfi nyitott szemmel nézi, sőt, már azóta ébren van, hogy kikelt mellőle az ágyból, megfogadta magának, hogy nem bizonyosodik meg a valóságról, amíg el nem élvez. Egészen elmerült a gyönyör közeledésében és távolodásában, közben Carlost érezte magában, részletesen felidézte, milyen volt az az orgazmus, és ettől szinte észrevétlenül ezúttal is elélvezett, mégpedig kissé hangosan. Már nem akarta visszafojtani a nyögést, ami kiszakadt belőle.
- Gyönyörű vagy - hallotta Diogo hangját.
Összerezzent, mint akit rajtakaptak. De hiszen ő akarta, hogy rajtakapják. Még szerencse, hogy a férfi nem lát a fejébe.
- Sose ébredtem meg ilyen izgató látványra.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Bolond vagy, te lány. Gyere ide. Tudod, mit kell tenned, ugye?
- Sejtem - mosolygott Viki. - Bár nem vagyok benne biztos.
- Ülj bele. De előbb vedd le a hálóingedet. Látni akarlak.
Viki lassan ereszkedett alá, miközben Diogo a kezébe fogta a két mellét.
- Maradj így. Ne mozdulj. Csak élvezd.
Nézték egymás arcát a félhomályban. Viki fájdalmasan ráébredt, hogy akármit is művelt vele Carlos, akármennyire is élvezte a szexet vele, ezt a férfit szereti. Keserédes érzés volt. Majdnem elsírta magát tőle, pedig tudta, hogy abban a pillanatban boldognak kellene lennie. De már előre azért sírt, amit akkor fog érezni, ha ezt a pillanatot felidézi.
3 komment
Címkék: maszturbálás ébredés szeretkezés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.