Viki tulajdonképpen sajnálta, hogy így érez, vagyis, hogy nem érez többet Péter iránt, pedig olyan egyszerű lett volna minden, főleg, ha még a szabadsága is megmaradna, hogy azzal találkozgasson, akivel akar. De nem volt benne vágy azt illetően, hogy ilyen nyitott kapcsolatban éljen. Nem tudta például elképzelni, hogy működne ez. Elmesélnék egymásnak a kalandjaikat?

Persze ez a kérdés így is felmerülhetett, hogy csak barátok, és szeretők. Péter mesélhetett volna a virtuálissá vált barátnőjéről, Viki pedig Diogóról, vagy a tanárról: de tény, hogy mióta tartott a viszonyuk, ő nem feküdt le senki mással, és a tudomása szerint Péter sem (a barátnőjével a végén már csak veszekedős találkái voltak az állítása szerint). Bár ez utóbbiban egyáltalán nem volt biztos, csak sejtette, vagy szerette volna így gondolni. Különös módon szerette volna azt hinni, hogy Pétert ezidő szerint csak ő érdekli, noha őt mások is érdekelték, persze, és azzal is tisztában volt, hogy ez a homályos elvárás büszkeségből fakad, mert joga nincs hozzá, tulajdonképpen meg se fogalmazta, csak halványan élt benne ez a gondolat, és esze ágában sem lett volna bizonyítékot keresni arra, hogy valóban jól sejti-e. Nem akarta tudni, van-e más nő még Péter életében, de nem akart elköteleződni se mellette.

Zavaros ez az egész – gondolta sokszor, ha éppen volt ideje egy kicsit gondolkodni. Még szerencse, hogy túlságosan sok dolga volt ahhoz, hogy hosszasan morfondírozzon a helyzetén. Az új portugál főnök megérkezésével az irodában is felgyorsultak a dolgok, több lett a munka, és Viki néha úgy érezte, hogy képtelen összeegyeztetni a tanulást a benti kötelezettségekkel. Lehet, hogy halasztania kéne latinból, bár ezt a félévet még befejezi, persze.

Az auktorok megőrjítették, előre megmondták nekik elsőben, hogy ez a harmadéves korszak nagyon nehéz időszak lesz, még akkor is az lett volna, ha nem kell mellette dolgoznia. Képtelen volt igazán elmélyedni a latin szövegben, német fordításokat használt, párhuzamosan olvasta a latin és német szöveget, hogy könnyebben haladjon, mert másként sose végzett volna az anyaggal.

Nem tudta, hogy csinálják a többiek, vajon ők is használnak-e közvetítőnyelvet, a versek esetében a magyar műfordítás nem volt igazán szerencsés választás, mert a szövegek túlságosan átalakultak, a prózaváltozatok sokkal pontosabbaknak bizonyultak, Viki nem is értette, miért nem lehet magyarul is prózában fordítani, legalább tanulmányi céllal, de való igaz, hogy annak az évi 10-05 egyetemistának a kedvéért, aki egy latin szakon megfordul, nem érdemes klasszikusokat kiadni kétnyelvű változatban. Igazából egyetemi jegyzeteket se.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.