2011.01.25. 08:00
Nyolcvanadik fejezet: Újra november (5)
Azon kezdett gondolkozni, vajon hány hét van még addig, és hány nap, mi mindent kell elintéznie, mit szeretne ajándékozni Diogónak, ha már így találkoznak karácsony előtt. Tele volt tervekkel, úgy érezte, nem fog tudni elaludni. Hánykolódott egy ideig, aztán megint kikelt az ágyból
, és elővett egy darab papírt. Azonnal válaszolni akart, ha hétfőn feladja a levelet, akkor is legalább négy nap, míg odaér, de persze nem lehetetlen, hogy Diogo még korábban felhívja a cégnél, kiszámíthatatlan volt, mikor jut eszébe. Akár faxot is küldhetne neki, gyakran kezelte a fax gépet, egy nem nagyon kompromittáló levelet talán megkockáztathat.
Még ahhoz sem volt türelme, hogy rendesen maga alá húzza a széket, kényelmetlen helyzetben kezdett körmölni, és ahogy ilyenkor gyakran, túl közel hajolt a papírhoz. Otthon mindig szidták emiatt, volt, hogy egészen ráfeküdt a füzetére, és úgy írt, maga sem tudta, miért. Az anyja szerint így csak elrontja a szemét.
„Szívesen elmegyek Prágáig miattad, tudod jól. Úgysem láttam még, ami valójában szégyen, úgyhogy éppen itt az ideje. És napközben én is el tudom foglalni magam, emiatt ne aggódj. Legfeljebb amiatt aggódhatsz, hogy nem foglak hagyni aludni, és ez negatívan befolyásolhatja a nappali munkavégzésedet. Ha ettől nem tartasz, akkor számíthatsz rám.”
Mikor elkészült a levéllel, háromszor átolvasta, de még mindig nem érzett álmosságot. Úgyhogy inkább elővette a soros kötelező olvasmányt, amelyet Szalai tanár úr lőcsölt rá. Minden héten feladott Vikinek elolvasásra egy-egy vallástörténettel kapcsolatos művet, és mivel látta, hogy a lány nem panaszkodik a túlterheltség miatt, sőt, még élvezi is, vérszemet kapott, és egyre többet követelt. Viki úgy készült az órákra, mint egy megszállott, pedig épp elég egyéb dolga is volt, de semmiképp le nem szerepelt volna a férfi előtt, inkább más tanulnivalót hanyagolt el, csak azokon a speckolokon ne valljon szégyent. Aránytalan erőfeszítés volt, és ezt valószínűleg a tanár is tudta, mégsem fogta vissza magát.
A közös óráik, vagyis inkább szeánszaik mindkettejük számára különleges jelentőséggel bírtak, Viki félig-meddig úgy kezelte ezeket az alkalmakat, mintha randevúra járna. Egyre jobban hozzászokott a férfi szabálytalan vonásaihoz, és mivel olykor egészen közel ültek egymáshoz, mert Szalai nem készített fénymásolatot a szövegekről, amelyeket olvastak, az illata is beleivódhatott a lány tudatalattijába. Határozottan vonzotta ez az illat, bár nem tudta volna megfogalmazni, miért.
A speckolok napján csinosabban öltözött, általában szoknyát vett fel, és kicsit kifestette magát, noha máskor nem jutott volna eszébe. Olykor órák után, ha egyikük sem rohant, lementek kávézni a tanári büfébe, ahol ritkán fordultak meg diákok. A férfi apró érintései sokat ígértek. Bár Viki olykor úgy érezte, hogy az ígéretek örökké ígéretek maradnak. Ez néha bosszantotta, ilyenkor megfogadta, hogy majd bátrabb lesz, sőt, meggyőzte magát róla, hogy képes lesz a saját kezébe venni a kezdeményezést, de amikor ott volt Márton mellett, nem tett soha semmit. Csak kipirulva nevetgélt, vagy nagyon komolyan vitatkozott vele.
Végül mégiscsak visszafeküdt. Az álmosság hirtelen lepte meg, egyik pillanatról a másikra. Már félálomban volt, mikor Péter megfordult az ágyban, és magához húzta. Viki azt hitte, hogy a fiú szeretkezni akar, neki azonban ezúttal semmi kedve nem volt még csak megmozdulni sem. De Péter megelégedett azzal, hogy hozzáérthet Vikihez, érezheti a közelségét. Talán fel sem ébredt időközben, vagy csak néhány pillanatra. Egyenletes szuszogása arra utalt, hogy megint elaludt. A lány néhány percig mozdulatlan maradt, aztán ismét úgy helyezkedett, hogy kényelmesebben fekhessen.
Három férfire gondolt, a majdnem múltra, a félig-meddig jelenre, és a kérdőjeles jövőre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.01.24. 20:38:18
vén betyár 2011.01.25. 09:16:24
Diogo nem az a férfi aki megijedne pár áthancúrozott éjszakától.Kérdés, hogy Viki mennyit fog látni a száztornyú városból?
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2011.01.25. 10:40:22
Házinyúlra és nős emberre nem lövünk. A szabály betartását feltételezve ugyanis biztosabbak lehetünk abban, hogy a papír túlsó oldalára átnyúlva ránk sem szívesen növesztenek szarvat a facér pipik ;)
vén betyár 2011.01.25. 10:47:15
Márton nős?Diogo házinyúl?
"házinyúlra nem lövünk"-előbb megvadítjuk!
És önvédelemből?
A szarvak meg pont olyanok mint a cilinder /vagy a nagyestélyi/, tudni kell viselni!:)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.01.25. 15:11:27
A tiltott gyümölcs meg olyan, de olyan édes tud lenni! :)
@vén betyár: Ez aranyos. A szarvakkal :)
