2010.12.16. 08:00
Hetvennyolcadik fejezet: Némely szálak elvarrása (7)
Péter visszajött, mégpedig teljesen bohócosan. Viki nem nevette el magát, csak mosolygott, és megrázta a fejét. Ha a fiú így próbálja elcsábítani, akkor nagyon elszámította magát, gondolta, bár nem igazán hitte, hogy tényleg erről van szó. Nehezen tudta elképzelni, hogy Pétert egyáltalán lázba hozzák a nők, bár semmi nem utalt határozottan arra sem, hogy homoszexuális lenne.
A telefont továbbra se vette fel senki, de Viki még hagyta csörögni, közben pedig az Arany oldalakra gondolt. Mégiscsak meg kellene próbálnia beszélni néhány hotellel mit veszíthet? Péter a füléhez emelte a kezét, és úgy tett, mintha szintén hiába próbálna felhívni valakit, a fejét rázta, toppantott bosszúságában, és bal kezével jelezte, hogy most csorognak a könnyei. Lehet, hogy valaha pantomimezett? Bár nem voltak ezek igazán professzionális mozdulatok, azért kifejezetten ügyesen alakította a bohócot.
Viki végre feladta, letette a kagylót. Péter ugyanúgy tett a képzeletbeli kagylóval. Aztán hatalmasat sóhajtott, és széttárta a kezét.
- Jól csinálod ezt a bohócműsort - dicsérte meg Viki.
- Kár, hogy nem tudlak megnevettetni.
- Annyira szeretnél megnevettetni?
- Igen, most ezt tűztem ki elsődleges életcélomul.
- Nagyon megtisztelő. De nem jóra pazarlod az energiádat.
- Na, te aztán értesz hozzá, hogyan motiváld az embert.
Viki odalépett a fiúhoz, és megsimogatta a karját.
- Ne vedd tőlem rossz néven, de nagyon idegesít ez a helyzet. Tényleg aranyos tőled, hogy ennyire segíteni akarsz, és sose fogom tudni kellőképp meghálálni.
- Abban nem lennék olyan biztos.
- Szóval ellenszolgáltatást vársz? - kérdezte Viki nevetve.
- Nocsak, mégis sikerül nevetésre bírnom a kisasszonyt? Egyébként mi lenne, ha azt várnám, hogy természetben fizess a jóságomért?
A lány elpirult, és távolabb lépett, de Péter megfogta a karját.
- Ne hülyéskedj, Péter.
- Mit vársz egy bohóctól? Nem azt, hogy hülyéskedjen?
A fiúnak meglepően határozott volt a szorítása. Viki hirtelen úgy érezte, csapdába esett, mégpedig nagyon ostoba módon. Ha most elutasítja a fiút, akkor mennie kell innen is tovább. És hirtelen nagyon fáradt volt ahhoz, hogy továbbálljon.
- Attól tartok, most már nem hülyéskedsz.
- Megijesztettelek?
Péter azonnal elengedte. Levette a piros orrot, zsebre vágta.
- Ne haragudj, rossz vicc volt. Természetesen nem várok semmit cserébe. Felejtsd el, kérlek. Azt hittem ..., nem is tudom, mit hittem. De nem akarlak megijeszteni, komolyan.
Viki nem tudta, mit válaszoljon. Valóban megijedt, nem, mintha azt feltételezte volna, hogy Péter erőszakossá válik, de ha komolyan megsértődik a visszautasítás miatt, akkor elviselhetetlenné válik a légkör. Persze lehet, hogy tényleg nem is akart semmit, csak színjáték volt az egész jelenet.
Csöngettek, de nem Péter csengője szólt, hanem valamelyik szomszédé. Vikinek eszébe jutott, hogy akár őt is kereshetik. És, ha nem, legalább van valami, ami elfeledteti velük ezt a kissé kellemetlen helyzetet. Kinyitotta a bejárati ajtót, és kinézett. A postás állt a nagyi lakása előtt. Viki odasietett hozzá.
- Jó napot, nem engem keres véletlenül? Vadászy Viktória.
- De, épp magát. Távirat. Itt legyen kedves aláírni. Azt hittem, már nem találom itthon.
- Csak átszaladtam a szomszédba.
Ahogy Viki remélte, a távirat Diogótól érkezett. De a tartalma nem vidította fel. A férfinak Prágába kellett repülnie, és onnan közvetlenül tér vissza Lisszabonba. Sajnálta. És kérte, hogy Viki hívja fel a céget állás-ügyben.
3 komment
Címkék: telefon távirat flört bohóckodás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.12.16. 11:42:31
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 08:30:32
Reménysugárral mekkora kört lehet rajzolni?