Később Diogo visszament az irodába. Nem is beszéltek Viki álláspályázatáról, bár a lánynak eszében volt, hogy rákérdez, de nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy további támogatást vár a férfitól, főleg nem egy szeretkezés után. Majd eldöntik a cégnél, mi legyen, addig is körülnézhet a részmunkaidős állásajánlatok között az egyetemen, meg hirdetést adhat fel, hogy nyelvet tanítana. A gimnáziumba nem akart visszatérni, nem is hitte, hogy Irénke néni visszafogadná, de kedvet sem érzett hozzá. Éhbérért gyötrődni a gyerekekkel, akik nem tisztelik, és úgy érzik, hogy a tárgy, amit tanít nekik, teljesen haszontalan? Nem, erre nem vágyott.

Mivel nyomasztotta a magány, és Diogo hiánya, meg az a teljes bizonytalanság, amelyben a férfi hagyta, mondván, hogy esetleg lesz még ideje összefutni Vikivel pesti  tartózkodása alatt, de ez egyáltalán nem biztos, mert sok az elintéznivalója, úgy döntött, átmegy a filmklubos estre. Csak néhány métert kellett gyalogolnia, és semmi esetre nem akart elsőként érkezni, maga sem tudta, miért, mindenesetre a megjelölt időponthoz képest egy negyed órával később állított be. Viki még be sem csöngetett, és nyílt az ajtó, de nem Péter állt ott, hanem egy harmincon túli, fekete hajú, vastag szemöldökű férfi, egyelőre még érintetlen cigarettával a kezében.

- Jó estét, kisasszony. Milyen szerencsés véletlen, hogy épp most jöttem ki. Nem tart velem? A vetítés még nem kezdődik. Ugye, Peti? Még van rá idő, hogy elszívjak egy cigit? - kiabált be a lakásba, és rámosolygott Vikire, mintha már régen ismernék egymást.

- Persze, nem sietünk sehová - hangzott a válasz.
- Nos, kisasszony?
- De én nem dohányzom - válaszolta a lány, és önkéntelenül visszamosolygott.
- Látja, ezt jól teszi. Megpróbálhatna lebeszélni róla engem is. Hogy tetszik a küldetés?
- Ha nem tud jobb témát ...

A férfi már be is húzta maga mögött az ajtót, és gyakorlott mozdulatokkal rágyújtott. Viki megvonta a vállát. Már az is szokatlan volt, hogy valaki  egy ilyen helyzetben magázza, de a kisasszonyomozás még különösebbnek hatott. Volt ebben valami távolságtartás is, de jólesett a lánynak, hogy régimódiasan foglalkoznak vele. Úgyis attól tartott, hogy majd nem tud mit kezdeni magával odabent, és zavartan téblábolhat, mint élete eddigi összes házibuliján.

- Szalai Márton - nyújtotta jobb kezét a férfi. - Nem haragszik, hogy azonnal lecsaptam magára?
- Vadászy Viktória. Lecsapott?
- Naná, tudja, milyen majomsziget van odabent?
- Majomsziget? Úristen, de régen nem hallottam ezt a szót.
- Akkor nem sűrűn jár táncolni.
- Soha nem járok táncolni.
- Kár, mert biztos tud. Esetleg partnere nincs hozzá?

Viki kuncogott. A férfi egyáltalán nem volt jóképű, de a lány értékelte a rámenősségét.

- Tényleg nincs hozzá partnerem.
- Ha a barátja nem bánná, én elvihetném táncolni. Lenne hozzá kedve?
- Márton, ez nagyon kedves ajánlat, de ugye nem várja, hogy komolyan vegyem?
- Semmit ne vegyen komolyan. Kivéve ezt. Ha akarja, a vetítés végén el is viszem valahová.

Viki sóhajtott. Ez túl gyors lett volna, főleg a délutáni szeretkezés után. Meg egyáltalán nem volt benne biztos, hogy tetszene neki a férfi annyira, hogy elmenjen vele.

- Ne tervezzünk előre. Lehet, hogy közben megismer valaki mást a vetítésen, és már nem engem akar táncba vinni.
- Nem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne. Arra viszont nem válaszolt, hogy a barátja bánná-e.
- Nem bánná.
- Ó, de határozott válasz. A barátja egy kicsit sem féltékeny?

Viki magyarázat helyett megvonta a vállát. Aztán a lakásból kiszólt valaki, hogy most már nem várnak tovább, kezdődik a vetítés. A férfi elnyomta a cigarettát a sarokban található hamutartóban, és betessékelte Vikit. Alig érezhetően végigsimított a karján, ahogy beengedte. Az érintése nem volt kellemetlen.

Egymás mellett ültek mindvégig, de Viki a fotel szélére húzódott, nem akarta, hogy a férfi úgy érezze, megérintheti, úgymond véletlenül. Vegyesek voltak az érzései, egyrészt hízelgett neki ez a rámenős udvarlás, másrészt kicsit elcsépeltnek tűnt, és ez inkább negatívan hatott rá. Péter aznap este a Viridianát vetítette, Viki pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát magától a filmtől is, főleg, mert sejtette, hogy egyházi iskolás múltja miatt pontosabb fogalmai vannak az apácákról és novíciákról, mint bárki másnak a lakásban, és ezt a tudást nem fogja tudni visszatartani, hacsak nem megy el rögtön a vetítés után. Péter természetesen vitát is betervezett, amelynek Viki egy más jellegű film esetében örült volna, de ezúttal inkább feszengett.

A vetítés végeztével tartottak egy kis szünetet, Márton elnézést kért, és eltűnt a fürdőszoba irányában, Viki a ropiból csipegetett. Csak akkor nézett jobban körül, körülbelül tizenöten lehettek, és rajta kívül csak három lány, a jelek szerint mind a három foglalt. A legtöbb résztvevőnek bölcsész kinézete volt, ahogy egyébként magának Péternek is: ő a Filmművészeti Főiskolán tanult, és filmkritikus akart lenni. Viki megállapította, hogy Márton lehet a legidősebb köztük, és biztosan nem diák már. A rövid szünet után Péter megkért mindenkit, hogy csendesedjék el, és többé-kevésbé úgy üljön, hogy lássa a többiek arcát.

A beszélgetés aztán sokkal kellemesebben alakult, mint Viki várta, és ez elsősorban Mártonnak volt köszönhető. Noha formálisan senki nem kérte fel a vita moderálására, automatikusan átvette ezt a szerepet. A lány biztos volt benne, hogy szokott ilyet csinálni, talán tanár, és a diákjai egyike hívta el ebbe a filmklubba. De senki nem szólította tanár úrnak, és a fiúkkal tegeződött, a lányokat viszont magázta. Bár Vikin kívül más lány nem is szólt hozzá a filmhez, inkább úgy tűnt, hogy nagyon unatkoznak. A vita hivatalos része után kisebb társaságok alakultak ki, Márton vitte a prímet az egyikben, Viki leginkább őt figyelte, de nem csatlakozott se ahhoz, se másik csapathoz. Eszegetett, és bort kortyolgatott. Mikor felállt, hogy elköszönjön és hazamenjen, Márton elnézést kért a társaságától, és megkérdezte tőle, hogy hazakísérheti-e. A lány felnevetett.

- Két ajtóval odébb lakom. Addig nyugodtan elkísérhet. De hazatalálok magam is.
- Pedig örültem volna egy sétának. Szép az este. Most azonban legalább tudom, hogy hol lakik.
- Miért, mi jelentősége van? - mosolygott Viki kissé kihívóan, a bejárati ajtónak támaszkodva. Kellemesen be volt csípve.
- Ha odaértünk az ajtajához, megmondom.

A lány kuncogott egy kicsit, és megtette azt a rövid távolságot a gangon, ami Péter és az ő ajtaja között létezett.

- Nos?
- Igazából csak kettesben akartam maradni magával.
- Leszámítva a leskelődő szomszédokat, most kettesben vagyunk.
- Ugye, nem akar behívni egy kávéra?

Viki megint kuncogott.

- Nem, eszem ágában sincs. Így, ahogy vagyok, bezuhanok az ágyba.
- Jó, nem ragaszkodom a kávéhoz, jöhet mindjárt az ágy.
- Szó se lehet róla. Menjen csak vissza a többiekhez.
- Egy telefonszámot kaphatnék azért? Ha már így leráz. Hadd érezzem, hogy van egy kis esélyem.

Viki megvonta a vállát, és megadta a számát. A férfi még megpróbálta megcsókolni, de a lány elhúzta az arcát. Aztán elváltak.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr82465027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabor4x 2010.11.23. 11:08:33

Pofátlanoknak (gátlástalanoknak, rámenőseknek) áll a világ, vaknak alamizsna. :)

vén betyár 2010.11.23. 12:21:51

A filmet szívesen megnézném!@gabor4x: Nagyon nyomul!:)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.11.23. 15:14:51

@gabor4x: Azért a gátlástalan és a pofátlan nem azonos a rámenőssel.

@vén betyár: A film elég nyomasztó. Bár amennyi Bunuel-filmet láttam, engem mindegyik nyomasztott, annak ellenére, h nagyon jók. Csak nem ajánlanám könnyed esti szórakozásként.

vén betyár 2010.11.23. 15:49:37

@Gloria Mundi: Még a hatvanas évek vége felé láttam az Egyetemi Színpad Filmklubjában Az andalúziai kutyát, az nem nyomasztó, kísérteties, borzasztó.
Nem Bunuel, de ugyanott nagy élmény volt a Máter Johanna.
Később "rendes" moziban, rendes előadáson láttam A burzsoázia diszkrét báját, inkább nevetséges volt.
Egyik sem könnyed esti filmélmény.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.11.23. 15:57:54

@vén betyár: Van egy filmje, amely arról szól, h egy úri társaság bent reked egy elegáns szalonban, és vmi megmagyarázhatatlan okból képtelenek onnan kijutni. Nem tudom, mi a címe, de az is elég nyomasztó. A burzsoáziából meg csak részleteket sikerült eddig, sose jött össze, h megnézzem az egészet :(

gabor4x 2010.11.23. 16:15:30

@Gloria Mundi: Valóban, van egy hajszálnyi különbség. :)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.11.23. 21:09:55

Nemtom, engem ez a fölényes gyereszivi, ússe tudsz nekem ellenállni duma soha nem jött be.
Meg ez is dússzemöldökű, mint a többi szőrmók, aki eddig előfordult. Úgy látom, Viki bukik a gizmókra :D

Csuri / Bariildi 2010.11.24. 14:08:07

@21 hónap: Spéci én se vagyok az a fajta, akit könnyedén le lehet hengerelni, de ha valaki értelmesen és szellemesen rámenős, akkor jók lehetnek az esélyei.
Csak tudja hogy mit akar, mert az elveszett teszetoszáktól kiver a frász.
Ez a pasi minden jel szerint tudja.
@Gloria Mundi: de hát már kész, vége?? Nincs tovább? Valami csak lesz még ezzel a dússzemöldökűvel....?
Ja, 21 hónap, a dús szemöldök igenis rulez a pasiknál! (Remélem tiboru is olvassa :))

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.11.24. 14:23:11

@Csuri / Bariildi: Vmi biztos lesz, de hogy mi? :)

Dús szemöldök: nem rossz az, sztem se. Van, h még egy nőnek is jól áll, l. Frida Kahlo. Azért a bajuszkától a helyében inkább megszabadultam volna :P

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.11.24. 14:29:26

@Gloria Mundi: Frida nekem is eszembe jutott. Ő OK. De a szőrmókákról mindig Brezsnyev jut eszembe.
Mondom én, akinek a másik fele szintén kisebb dzsungelnyi szemöldökkel rendelkezik :D
@Csuri / Bariildi: naja, de a mostani szövegben azért túl sok intelligencia nem csillogott...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.11.24. 14:42:16

@21 hónap:

Nem ér bántani a bozontos szemöldökűeket!
süti beállítások módosítása