Vikinek másnap este a recepciós kislány egy papírt nyújtott át: valaki üzenetet hagyott neki a hotelben. A háromrét összehajtogatott lapon gyerekes, kerek betűkkel a szobaszám szerepelt, az ő neve, természetesen rosszul írva, meg egy rövid szöveg: „Conceição sürgős visszahívást kér, ma éjjel szolgálatban lesz.” 

Ez valószínűleg azt jelenti, hogy São beszélt Carlossal. Viki végképp nem tudta, örüljön-e ennek vagy sem. Hirtelen becstelenségnek érezte, amit Diogóval csinált, ugyanakkor biztos volt benne, hogy nem bánja, és soha nem is fogja bánni. Nem volt rózsaszín love story az életében, nem lehetett, nem erre volt predesztinálva. Ha ilyen egyáltalán létezik valahol, Vadászy Viktória univerzumából egyértelműen hiányzott. Valószínűleg még az esélye is.

Felment a szobájába, és bámulta a telefont. Sürgős visszahívást kér. São azt hiszi, hogy neki sürgős ez az egész. Tudni akar Carlosról. Pedig olyan messze volt tőle lélekben, mintha évekkel korábban találkozott volna vele. Megkönnyebbülés volt azt gondolni, hogy nem kell döntenie, nem kell lemondania a tanulásról Carlos miatt, és nem kell küzdenie a bizalmáért. Carlos magára vállalta a döntést. Ezzel megkönnyítette Viki helyzetét. A szakítás, amely még csak nem is volt szakítás, ugyan nagyon fájt, de már csak sajgó sebként, és a lánynak nem volt kedve realitássá visszaváltoztatni.

Nem, ma nem hívja vissza. Úgy tesz, mintha meg se kapta volna az üzenetet. Vagy attól teszi függővé a visszahívást, hogy Diogo hogyan viselkedik vele a következő alkalommal. Bár nem várhat tőle semmit, nemsokára elhagyja az országot, és ezeket a fiúkat, férfiakat, a Gáborok univerzumában morfondírozhat azon, hogy hol rontotta el, és lett volna-e esélye másképp csinálni. Vagy esetleg már odahaza se ugyanaz az univerzum vár rá, mint amit elhagyott?

De ez messzi volt, mint Diogón kívül minden. Azon az estén nem akart másra gondolni, csak a kocsiban töltött időre. Ezzel akart álmodni, meg akarta hosszabbítani az érzést, valósággal konzerválta volna magában. De nem volt elég fegyelmezett, minduntalan eszébe ötlött az üzenet. Nehezen aludt el, össze-vissza álmodott, persze nem arról, amit eltervezett.

A következő nap szerencséje volt, mint kiderült, a cég megalapítandó magyar leányvállalata küldöttségének kell tolmácsolnia, mert a magukkal hozott tolmács romlott kagylókat evett előző este, és teljesen kikészült. Viki a folyamatos koncentrálásnak hála nem gondolkozhatott a saját ügyein. Reggel 9h-től egészen este 22h-ig kísérgette a négy férfit, a legfiatalabb is túl volt a negyvenen, a legidősebb pedig nyugdíj előtt állt, kedvesek, rosszul öltözöttek és gyűröttek voltak, pesti szarkazmust hoztak magukkal, meg pár újságot. Vikit sokkal inkább kislányként kezelték, mint a portugálok, nem volt egy csepp erotikus vonatkozás sem a társalgásukban. Szóval a változásom nem átütő, gondolta a lány, nem mindenki számára látható. Vagy csak ezek a férfiak nem látják, esetleg látják, de ok nélkül nem kezdenek udvarolni, mint a déliek. Csak úgy, sportból. Persze általánosítani ostobaság volna, de Viki elgondolkodott a tényen.

A vacsora se hozott sok pihenést, egy brazil étterembe vitték a portugálok a társaságot, ki tudja, miért, tízféle hús közül lehetett válogatni, gyroshoz hasonló hústömbökből vágtak le vékony szeleteket a pincérek, akik a magyar vendégekkel ellentétben igenis nőként kezelték Vikit, és folyton dícsérték a portugál kiejtését. A fárasztó nap után Viki csak aludni vágyott, mikor visszaért a hotelbe, eszébe se jutott az a bizonyos üzenet, csak, amikor ismét kapott egy összehajtogatott cetlit. São megint kereste, az irodában is, a hotelben is, nem tudta elérni. Kéri, hogy hívja vissza, ma este otthon lesz, mármint Lisszabonban. A pióca házában – gondolta Viki. Vajon Sonja se ment el vakációzni?

Nem halasztgathatta tovább a hívást, felment a szobájába, az ölébe vette a telefont, és tárcsázott. A telefon hosszan csöngött, a lány látta maga előtt a folyosót, a pislákoló világítást, a madarak által összekakált, homályos üvegtetőt. Tízszer csengetett, már le akarta tenni, mikor felvették. São volt az.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr22233975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.08.24. 13:16:13

Reggel 9h-től egészen este 22h-ig => kissé _polongya_ :)

gabor4x 2010.08.24. 15:17:17

"Gáborok univerzuma" - hmm. :)

gabor4x 2010.08.24. 15:17:57

@21 hónap: Nem is annyira polongya, mint inkább túl hivatalos.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.08.24. 15:19:50

@gabor4x: Ne vedd magadra, lehetne bármely más ffinév is :)

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.24. 17:40:59

"Vagy csak ezek a férfiak nem látják, esetleg látják, de ok nélkül nem kezdenek udvarolni, mint a déliek. Csak úgy, sportból. Persze általánosítani ostobaság volna, de Viki elgondolkodott a tényen."
Jól tipizál.:)

gabor4x 2010.08.25. 12:12:37

@Gloria Mundi: Én az "univerzumon" akadtam fenn. :P
süti beállítások módosítása