2010.04.12. 08:00
Ötvenkilencedik fejezet: Új élet (2)
Viki ébredt először. Valami különös, lebegő érzéssel, pedig be volt szorítva a hűvös fal mellé. Carlos meztelen teste az övéhez tapadt, éppen csak elfértek az ágyon, mint két kifli. A lány nagy nehezen kimászott a fal mellől. Körülnézett, mit vehetne fel, hogy kimenjen a mosdóba.
Egy fehér fürdőköpeny függött az erkély mellett egy akasztón. Belebújt. Carlos a hátára fordult, és mindjárt elfoglalta az egész ágyat. Viki megkereste a szandálját, belebújt és kiosont a folyosóra. A fürdőben nem volt még senki. Bement az egyik WC-re. Miközben bent ült, valaki fütyörészve masírozott a fürdőbe. A lány hallotta, ahogy elhúz egy függönyt, megereszt egy zuhanyt. Várt egy kicsit, aztán kimerészkedett. Gyorsan kezet és arcot mosott, ujjaival megpróbálta kifésülni teljesen összekócolódott haját (nem sok sikerrel), aztán sietett vissza a szobába.
Épp a kilincsre tette a kezét, mikor nyílt a Carloséval szomszédos szoba ajtaja és kilépett rajta Josué. Ő is ugyanolyan fehér fürdőköpenyben volt, mint Viki, kócosan és álmos arccal ásítozott. Mikor egymásra néztek, rájuk jött a nevetés.
– Vitória! Te itt? Ez aztán a meglepetés!
– Amint látod ...
– Akkor minden rendbejött köztetek?
– Talán. Remélem, most már nem lesz több bonyodalom.
– Ez azért meglep. Hétfő este óta Carlos olyan volt, mint aki bedilizett. Nem lehetett hozzászólni.
– De időközben tisztáztunk mindent.
– Hát, nagyon örülök neki. Isten hozott a folyosónkon!
– Drága vagy. Nem tartalak fel tovább.
Viki mosolyogva ment vissza Carloshoz. A fiú még mindig aludt. Viki nem akarta zavarni most, hogy végre kinyújtózhatott az ágyon. A könyveit kezdte nézegetni. Szociológia, politika, politológia, történelem, filozófia (elég sok), zene (klasszikus, dzsessz, folklór), na, egy kis irodalom is, költészet: Herberto Hélder (Viki sose hallotta a nevét, biztos kortárs), Eugénio de Andrade (utóbbiból több vékonyka kötet), Al Berto. Próza: Kafka (na tessék, Sérgio és Carlos között van valami kapocs), Saramago, Alves Redol, José Cardoso Pires. Így, első látásra semmi meglepetés.
A cédéket nem akarta piszkálni, inkább levette az eszméletlen vastag Herberto Hélder-kötetet és találomra beleolvasott. Végtelenül hömpölygő versek, mintha a szerző képtelen lenne határt szabni a gondolatainak vagy a tollának. Eugénio de Andrade épp az ellenkezője volt, mindent patikamérlegre tett, redukált. De a XX. századi portugál költészet nem feltétlenül tartozott Viki kedvencei közé.
Az íróasztalon leginkább jegyzetek voltak, Carlos lendületes, jól olvasható írásával. Egy-két szociológiai tankönyv és a stósz legalján – Viki alig hitt a szemének –, Jane Austen Büszkeség és balítélete eredetiben. A könyvjelző szerint Carlos már a regény felénél tartott. A lány egészen ellágyult. Úgy érezte, az, hogy Carlos az ő, Torres Vedrasban odavetett, meggondolatlan megjegyzése alapján megszerezte és olvasni kezdte a könyvet, amit nem sok férfi vehetett a kezébe az idők folyamán, mindennél ékesszólóbban árulkodott az érzelmeiről. Hány könyvet olvasott el ő maga és hány filmet nézett meg azért, mert egy-egy fiú, aki tetszett neki, az egekig magasztalta az adott művet! Mindig úgy vélte, hozzájuk kerül közelebb, ha a kedvencüket megismeri, még akkor is, ha az ő ízlésével homlokegyenest ellenkező dolgokról volt szó. De arra nem emlékezett, hogy bárki is vette volna a fáradságot, és az ő kedvencei közül olvasott vagy nézett volna meg valamit ugyanilyen okból.
Noha csaknem kívülről tudta a regényt, legalábbis a cselekményt, angolul még sosem olvasta. Kézbe vette a könyvet, óvatosan kinyitotta az erkélyajtót és kilépett a teraszra. Egy összecsukható műanyagszék kínálkozott ülőalkalmatosságként. Mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy Carlos az erkélyt Josuéval osztja meg, még csak jelzésszerű válaszvonal sem volt a két terület között. Viki élvezettel nézte a belső parkot, az élénkzöld füvet, a gyönyörű kőrist, a vöröstéglás épületet ... Nem messze autók zaja hallatszott, mintha egy nagyon forgalmas út lenne a közelben. A lárma miatt valószínűleg olcsóbb volt a telek, ezért választotta ezt az egyetem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.12. 08:05:25
Egyébként jó, kellemes, békés, zsibongós reggel. Kicsit elrévültem, mert nálam már rég volt az utolsó ilyen. Tetszett :)
Esetleg érdekes lehet egy magyar kolesszal összehasonlítani a portugált. Durva, hogy már a 90-es évek elején-közepén is egyszemélyes szobák voltak, nálunk meg még most is van, ahol négyen-öten-hatan laknak.
Old Man 2010.04.12. 08:52:59
Szép kis leltár, nagyon szépen megírva.
Érzelmileg is közel áll hozzám:"...hozzájuk kerül közelebb, ha a kedvencüket megismeri..."@21 hónap: A magyar kolesszal meg össze sem lehet hasonlítani.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.12. 09:01:39
Portugál kolesz: na, ez is megérne egy misét. Nem mind ilyen luxushely, vannak ott is (vagyis voltak, de sztem ez nem változott) 4 személyes szobák, elég borzalmasak. Ez a kolesz tényleg főnyereménynek számít :) Bár a fiútraktus konyhái a hányinger permanenssé válásáért felelősek. :)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.12. 10:40:34
Old Man 2010.04.12. 11:47:38
Én sem, de én nem is tartottam rá igényt.Tán Viki is szívesebben ismer meg másokat, minthogy feltárulkozna.Ez jegy-függő?Viki mi lehet?Szűz?
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.04.12. 15:44:58
nyujtozkodas teren en a hogy-ra szavazok, szerintem ez az egyetlen ami logikusan is talal.
es ha mar kotozkodunk akkor "megpróbálta kifésülni egy kicsit teljesen összekócolódott haját" -hogy lehet valami kicsit teljesen osszekocolodva?
(a kocos haj teren profi vagyok ami azt illeti es tanusitom hogy van kicsit kocos, osszegabalyodott es raszta :p)