2010.03.27. 08:00
Ötvenhetedik fejezet: Tisztázandók (1)
Viki még sokáig üldögélt a szobájában arra várva, hogy António felébredjen. Közben São is megérkezett, mint a felmentő sereg, de mivel holtfáradt volt, lefeküdt azzal, hogy Viki nyugodtan keltse föl, ha probléma lenne. A lány így két alvó között nézett a semmibe.
António estefelé ébredt fel, nyöszörgött, mint akit kínoznak, először azt se tudta, hol van, aztán eszébe jutott minden.
– Szétrobban a fejem, Vick. Adjál valami fájdalomcsillapítót!
Viktória már jó előre odakészítette az asztalra a tablettát a pohár vízzel együtt, gyorsan tudott reagálni.
– Mit csináltam? Bántottalak? – nyögte António.
– Nem emlékszel?
– Csak ködösen. Ugye nem ütöttelek meg?
– Nem.
– Akkor jó. Segítesz felkelni? Úristen, úgy bűzlöm, mint egy állat. Hogy undorodhatsz most tőlem!
– Hagyjuk ezt, António. Le akarsz zuhanyozni? Már elég késő van, senkit nem fogsz zavarni.
– Komolyan gondolod?
– Persze, zuhanyozz csak le, aztán felöltözöl tiszta ruhába, eszel valamit ...
– Nem, kajáról ne beszélj, mert mindjárt hányok.
– Rendben, ahogy akarod.
Viki segített Antóniónak felkelni, de a férfi szédült, le kellett ülnie a földre. Viki elővett egy törölközőt, fogkefét, fogkrémet, fehérneműt, pólót, rövidnadrágot. Pár ruhadarabot António mindig tartott nála.
– Képes leszel egyedül zuhanyozni?
– Azt hiszem.
Viki lekísérte az elsőre, senki nem volt se a WC-ben, se a fürdőszobában. Maryleen szobáját még nem adták ki újra. A lány a fürdőszobaajtó mellett maradt, nehogy valaki váratlanul bemenjen. Senki nem jelent meg, abban az órában általában Sónia sem tartózkodott otthon. Mikor António vizes hajjal kijött, sokkal normálisabban nézett ki, mint mikor bement. De a feje még mindig hasogatott. Mikor felértek a szobába, leroskadt az egyetlen székre.
– Vick, hívok egy taxit, és hazamegyek. A cuccokat majd elviszem máskor, most nem vagyok rá képes.
– És rövidgatyában akarsz hazamenni?
– Nincs hideg. És éjjel úgyse látja senki. Úristen, nekem ma hajnalban be kellett volna mennem dolgozni!
– Hát igen.
– Beszéltél São-val? Biztos nagyon pipa volt.
– Felhívtam. Már itthon van pár órája. Alszik.
– És elátkozott?
– Inkább aggódott. De megértette. Ne idegesítsd magad ezzel.
– Hát, a főnök most nincs bent, de ez akkor is nagyon rossz pont nekem.
– Meg fogják érteni.
– Mégis, mit mondjak? A kedvesem felszarvazott és berúgtam?
– Semmit nem kell mondanod.
– Persze, nem akarsz erről beszélni. Kényelmetlen egy téma.
– Semmi kifogásom ellene, hogy beszéljünk róla. Ha már megnyugodtál.
– Ó, most teljesen nyugodt vagyok.
– Valóban? Akkor tessék. Mit akarsz tudni?
– Tulajdonképpen semmit.
– Azt már tudod.
– Még csak bocsánatot sem kérsz? Meg sem próbálsz magyarázkodni?
– Nagyon sajnálom, hogy így történt. Előbb kellett volna szakítanom veled. Gyáva voltam.
– Az biztos. De nincs benned megbánás?
– Szeretem Carlost.
António két kezével befogta a fülét.
– Nem ezt kérdeztem.
Viki úgy állt előtte, mint egy vizsgázó diák, kezében a nedves törölközővel. António levette a kezét a füléről.
– Bánom, hogy megsértettelek – mondta a lány –. Nem gondoltam, hogy ennyire a szívedre veszed.
– És miért nem?
– Mert te rendszeresen megcsaltad Raquelt. És ezt normálisnak tartottad.
A férfi a homlokára tette a kezét, letámasztotta a könyökét az asztalra.
– Igaz. De én férfi vagyok, te meg nő. És legalább úgy csináltam, hogy ne tudja meg.
– Az, hogy én nő vagyok, semmit nem jelent ebben az esetben. Nem hiszek a kettős erkölcsben. Ha egy férfinek van joga hozzá, egy nőnek is. De én nem akarok így élni. Pusztán gyávaságból nem szakítottam veled.
– Mitől féltél?
– A magánytól. Az ürességtől.
– Szóval csak arra kellettem neked, hogy kitöltsem az űrt. A lábad között.
– Én megmondtam, hogy nem vagyok beléd szerelmes. Soha nem hazudtam.
– Néha jobb, ha az ember hazudik.
– Mondtam volna, hogy szeretlek?
– Legalább egyszer mondhattad volna.
– És most jobb lenne?
– Nem, nem lenne jobb. Mindenképp szar.
– Mit akarsz tenni? Hazamész?
António üres tekintettel nézett maga elé.
– Tudod, még arra is képes lennék, hogy megbocsássak.
Viki elfordult tőle. Fájt neki ez az egész, jobban viselte, mikor a férfi dühöngött, sőt, ha megütötte volna, szótlanul tűri. Igaz, hogy a reflexei védekezést parancsoltak, de sokkal kisebb dolgokért is megütötték már. Ezt megértette volna. A bocsánat azonban nem kellett neki.
– Ne beszéljünk erről. Nincs visszaút.
– Ez végleges?
– Még kételkedsz? Persze, hogy végleges.
– Hülye vagyok. Csak nem bírom elhinni. Nem bírom elhinni, hogy ez megtörténhet velem. Mindig én hagyom el a nőket és nem fordítva.
– Most legalább tudod, milyen a másik oldalon állni.
– Nagyszerű érzés. Ajánlhatom mindenkinek.
A férfi feltápászkodott.
– Kéne hívnom egy taxit. Lehet innen telefonálni?
– Innen sajnos nem. Csak a kávézóból.
– A francba, hogy ennek is ilyen bonyolultnak kell lennie! Na, mindegy, akkor megyek a kávézóba. Illetve – António megtorpant. – Hiszen egy fillérem sincs. Nem hogy taxizni, de telefonálni sem.
– Akkor én kifizetem.
– Nem, ezt nem engedhetem meg.
– Majd megadod, ha akarod. Ne csinálj ebből problémát!
– Jól van.
António felnyalábolta az éjszaka használt ruháit és kinyitotta az ajtót.
– Vick ...
– Igen?
– Megcsókolnál még utoljára?
– Ne, ne kérj ilyet! Semmi értelme.
– Ennyit sem vagy képes megtenni értem?
– Ha megcsókollak, majd le akarsz velem feküdni. Jobb, ha el se kezdjük az egészet.
A férfi megcsóválta a fejét és kiment a szobából.
14 komment
Címkék: szakítás megcsalás kijózanodás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.28. 09:10:05
Csuri / Bariildi 2010.03.29. 23:02:35
szerintem eléggé életszerű....
egyábként Antonióban is a sértetség érzés az erősebb, azt viseli marhára nehezen, hogy őt, ŐT ott lehet hagyni (ráadásul egy másik pasiért....).
Az is jó duma, h az más, ha ő megcsalta a barátnőjét, mert ő ffi. Tipikus macsó duma :)
nem kétlem, h szereti Vikit, de ez az a típusú érzelem, amit én nem sokra tartok, ugyanis az egyébként önző része az erősebb: az, hogy a másik a tulajdonom, fel tudom mutatni mint egy trófeát - ha pedig kiderül hogy mégsem, akkor előjön a sértettség fájdalma.
nem a szeretet fájdalma, hanem az önző büszkeség.
Én sosem gondoltam, hogy ez lenne a szerelem :)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.30. 09:43:10
Akit én eddig lapátra tettem, az hetekben mérhető ideig őrjöngött. Nem azért, mert olyan jó nő vagyok, csak épp a fenti hozzáállás miatt.
Pl. randikon hívogattak, meg ment az álszent duma, hogy barátság, egyebek. Aztán szépen lassan elkoptak. De addig mindegyik komplett idiótát csinált magából.
Az is hozzá tartozik, hogy szerintem csak akkor tudjuk igazán értékelni azt, amit elveszítettünk, mikor már nincs.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.30. 13:44:44
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.30. 13:56:14
Könyörgés? A kérdésedre gyorsan elképzelem, hogy az én fiam könyörögne-e. Nem könyörögne, de őrjöngene. A maga módján. Lehet, hogy józanon is megfenyegetné, és verbálisan párszor porig rombolná. Csak, hogy ne tűnjön gyenge vinnyoginak...
Egyébként tavaly láttam az (unoka)öcsém szerelmi bánatban fetrengeni. Három napig seggrészeg volt, és majd meggebedt. De nem kereste a csajt - ez igaz.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.30. 13:58:01
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.30. 19:48:12
A fiad még olyan kicsi, honnan tudod, miként reagál majd egy ilyen szitura? Nekem fogalmam sincs, az enyémek mit fognak csinálni. Bár mindenki azt mondja, h ők fogják a csajok szívét összetörni, és nem fordítva.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.30. 20:12:08
De inkább csak beleképzeltem magam a helyzetbe, amire rákérdeztél: "El tudod képzelni annak a kemény falusi asszonynak a fiát, ahogy könyörög a csajnak, aki megcsalta?"
Mármint a kemény falusi asszonyéba.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.30. 20:26:30
