2010.03.25. 08:00
Ötvenhatodik fejezet: Füst és hamu (2)
Mikor visszament a szobába, csak António hátát látta, a férfi a falnak fordulva aludt. Még horkolt is. Nagyon kiütötte magát, ha a kávé ellenére ilyen gyorsan el tudott aludni. Viki magához vette a kulcsát és a csészét. Kiment a szobából, de nem zárta be az ajtót, hátha António időközben felébred, biztos nem vette volna jónéven, ha fogoly. Lesietett a lépcsőn.
– Vitória!
Sónia sztentori hangja.
– Igen?
– A rendőrség keresett.
Viki gyomra összeszorult. Már csak ez hiányzott. A rendőrség.
– Minek?
– Azt hiszed, megmondták? Biztos a betörés miatt. Te voltál az egyetlen tanú.
– És?
– Szerda délelőtt be kell menned az őrsre. Itt van a cím, meg, hogy kit keressél.
– Mikor telefonáltak?
– Ma reggel.
– És, ha nem megyek be?
– Én nem ajánlanám, hogy kipróbáld.
– A francba! Nem is láttam semmit!
– Mondtam, hogy ne legyél itthon, de te jobban tudtad. Na, és mi van a pasiddal? Tegnap délután óta ott ült a kávézóban. Hol ide vánszorgott és nézte a kaput, hol visszament a kávézóba. Csak nem félrekúrtál?
– Sónia, semmi közöd hozzá.
– Aha, látom, hogy igen. A te dolgod. Csak ne csináljatok nagy botrányt. Különben beszélnem kell Dr. Ruival.
– Beszélj, akivel akarsz. Nem tudom, minek képzeled magad. Úgy viselkedsz, mint egy rohadt besúgó.
Sónia rekedten nevetett.
– Én a helyedben inkább megpróbálnék jó barátságban lenni magammal. Ha érted, mire gondolok. Mintha nem lenne minden rendben a vízumoddal. Vagy nincs is vízumod?
– Menj a fenébe!
Viki abban a pillanatban meg is bánta, amit mondott. De nem visszakozott. Lesietett a földszintre. Minden a lehető legrosszabb módon alakul. Ha esetleg kiutasítják az országból ... Azt nem bírná elviselni. Carlos, Carlos, Carlos! Beszélnie kell Carlossal!
Visszament a kávézóba. Ott az érmés telefon. Csak tárcsáznia kell. Carlos meg fogja érteni. Örülni fog neki. Hisz azt szerette volna, ha egész éjjel szeretkeznek. De nem, nem szabad felhívnia. A szabály az szabály. Elölről kezdték. Ebben egyeztek meg. Csak a hangját szeretné hallani. Ugyan már, pár órával korábban találkoztak, nem hiányozhat máris ennyire! Le kell nyugodnia. Be kell fejeznie Antónióval. Ki kell várnia, hogy a férfi felébredjen, és magától elmenjen. Az ifjúsági szállást viszont felhívhatja.
– São? Vitória vagyok.
– Vitória! Mi a fene van Antónióval, nem tudod? Ma reggel be kellett volna jönnie, de sehol semmi! Nem is telefonált. Egész éjjel szolgálatban voltam és nem mehetek haza, míg be ne jön.
– Nagyon sajnálom, de berúgott. És most a szobámban alszik.
– Carlos miatt?
– Persze. Rájött, miért nem ebédeltem vele tegnap. Nem kellett hozzá túl sok fantázia.
– Akkor felhívom Marcost, be tud-e jönni. És megpróbálok mihamarabb hazaérni. Lehet, hogy szükséged lesz segítségre. Nem ütött meg?
– Csak majdnem. De annál tisztességesebb, azt hiszem.
– Valóban nem egy erőszakos természet. De ilyenkor egy pasi mindig kiszámíthatatlan. Na, leteszem, hogy hívjam Marcost.
Viki megkönnyebbült. São hangja teljesen megnyugtatta. Ha itt lesz, minden rendbejön. António addigra kialussza a részegségét, és rohadtul fájni fog a feje. Otthon meg nincs fájdalomcsillapító. Legjobb, ha elugrik a gyógyszertárba, mielőtt visszamenne. Szinte jókedve lett. A nehezén túl van. A szakítás megtörtént. Nincs többé hazudozás. Nincs színlelés. Carlos szereti.
Elment a gyógyszertárba, aztán a vegyesboltba, ahol rendkívül szűk helyen a lehető legnagyobb mennyiségű árucikket tudott felhalmozni a tulajdonos. Olyan kis folyosók maradtak csak a ládák között, hogy két ember már el sem fért egymás mellett, úgyhogy ha szembetalálkoztak, az egyik hátrálni kényszerült. Ráadásul mindenből csak egy márka volt, a zöldség és a gyümölcs nem éppen tökéletes állapotban fonnyadozott és a tőkehalak minduntalan belelógtak a vásárlók nyakába.
Mióta Carlos Quim Barreirost idézte, Vikinek a tőkehalról mindig csak ugyanaz jutott eszébe. És a fantázia most valóra vált, Torres Vedrasban, az ötödik emelet bal oldali lakás nappalijában. Megint hatalmas kísértésbe esett, hogy felhívja Carlost. De nem, a bevásárlásra kell koncentrálnia. Vesz kukoricakenyeret, persze nem olyan finomat, mint Dona Deolinda házi sütésű kenyere, de megteszi. És egy kis sajtkrém. São hűtőjébe (egészen pici hűtő volt, amely a közös folyosójukon állt) be tudja majd tenni. A barátnőjétől kapott tányért és evőeszközt is, egy párat az ősrégi pohárszékben őrzött, hogy ne kelljen mindig átmennie São-hoz. Vett még banánt és almát is, az eper már kifutott, a szőlő még túl drága volt, nektarin, kivi ...
A tulajdonos, mint mindig, gyanakodva nézegette Vikit, amíg oda nem került a pult elé. Mindenkiről azt feltételezte, hogy lopni jön. A lány nem szeretett a vegyesboltba járni, se udvariasak nem voltak vele, se a kínálat nem ért sokat, de a szupermarket egy kicsit messze volt, és mihamarabb vissza akart menni Antónióhoz, hogy ott legyen, ha felébred.
Sónia gúnyos mosolyt villantott rá, mikor meglátta a lépcsőfordulóban.
– Hogy csinálod, hogy soha nem vagy itthon, ha keresnek? – kérdezte.
– Ki keresett?
Úgy remélte, hogy Carlos nem bírta pár óránál tovább és telefonált!
– Nem fogod elhinni! Az idegenrendészet.
Mintha megütötték volna. Honnan a fenéből tudhatná az idegenrendészet, hogy ő létezik egyáltalán? Csak nem Sónia jelentette föl? Vagy a rendőrnő ellenőrizte az útlevele alapján, hogy mikor jött be az országba? De hát pecsételni nem pecsételtek.
– Mi a fenét akartak?
– Lehet, hogy kitoloncolnak, nem?
– Sónia, ne szórakozz már velem!
– Nem tudom, mit akartak. Majd újra hívnak. Elég sürgősnek tűnt a dolog.
– Nem hagytak számot? Valami nevet?
– Nem.
Viki megrázta a fejét. Lehet, hogy csak Sónia szórakozik vele. Biztosan nem is keresték az idegenrendészettől. Ez a vipera ki akarja utálni a házból. Még nem jött rá, miért, talán, mert nem akart egy követ fújni vele Maryleen kilakoltatásának ügyében?
– Vitória – szólt utána Sónia. – Nehogy azt hidd, hogy most találtam ki. Valóban kerestek.
– Ha te mondod ...
– Látom, hogy nem hiszed. Nekem végül is mindegy.
– Hagyjuk. Van más dolgom is, mint ezzel foglalkozni.
– Persze, itt van a felszarvazott pasid, szerdán meg mehetsz be a rendőrségre. Remélem, legalább jót dugtál a hétvégén, mert nehéz idők jönnek rád. Na, én megyek, mára épp elég volt belőled. Ha csöng a telefon, majd vedd föl te – és méltóságteljesen bevonult a szobájába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.25. 08:45:51
Old Man 2010.03.25. 09:03:16
Könnyű utólag okosnak lenni, de játék helyett mégis csak jobb lett volna Carlossal maradni egész éjszaka.
Igaz, a szakításon is túl kellett esni.
Mennyi gond szakadt hirtelen a nyakába.
Tarteng?
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.25. 09:48:10
Old Man 2010.03.25. 09:57:30
Igaz az is:"Honnan a fenéből tudná az idegenrendészet, hogy létezik egyáltalán?"
Akkor jogos az 1 pont:Tarteng NUKU.
Most aztán izgulhatunk, tényleg jobb lett volna Karlovicsra hallgatni, jó ötlet volt, és mennyivel izgalmasabb lett volna nekünk is erről olvasni vmi finoman erotikusat / vagy romantikusan szentimentálisat/.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.25. 10:44:01
Old Man 2010.03.25. 11:04:21
Még mindig nem igazán tisztázódott, hogy most ez dokumentumregény vagy önéletírás, vagy egy kicsit figyelembe vehető a T. Olvasó szerény kérése is?
Mindig csak ez a sok szörnyűség, izgalom!
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.03.25. 11:15:09
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.25. 11:19:52
Alapvetően a történet menete előre meghatározott, ebben a szakaszban már nagyon nem önéletrajzi. De van róla koncepcióm :) Persze romantika is lesz még. Meg erotika is.
@ribizli_me: Naugye :)
Old Man 2010.03.25. 12:18:26
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.25. 12:44:02
Old Man 2010.03.25. 12:54:28
csillafuck (törölt) · http://csillafuck.blog.hu/ 2010.03.25. 13:40:37
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.25. 13:47:31
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.25. 14:12:56
Old Man 2010.03.25. 14:47:37
Old Man 2010.03.25. 15:45:13
Békésebb ember lévén egész nap a milstoryn eprészgettem Obsitos barátom förmedvényeit.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.25. 17:25:29
Bár sztem a maga műfajában (az milyen műfaj?) is van jobb, de nekem tuti, h ez nem jön be. Igencsak meglepne, ha nő írna ilyeneket, de semmi se lehetetlen. Az is igaz, h még mindig jobb, mint a fehérgalléros bűnözés :)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.25. 17:30:03
Old Man 2010.03.26. 06:45:32
Érdekes lesz ez a blogregény, ha egyszer megjelenik a hozzászólásokkal, csak kapkodják a fejüket a kedves olvasók, hogy miket is beszélgettünk itt meg.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.26. 07:45:53
Na, de inkább a kkori-reneszánsz obszcén irodalmat ismerem, a mai kemény pornót nem. Viszont van 1 oldal, amit tudok ajánlani, mert az tényleg színvonalas erotika: tenylegporno.freeblog.hu
Látod, nem tudom, h egy kiadó belevágna-e egy regény kommentekkel való megjelentetésébe. Már az is kérdéses, h a regényt a blog-volta után papíron is hajlandóak-e kiadni, bár, ha jól tudom, Spiegelmann Laurát kiadták (ő se igazi nő, valszeg), de nem láttam, h kommenteket felvettek-e, kötve hiszem.
Old Man 2010.03.26. 08:00:20
Érdekesség: nem blogregény /Szabó Dániel - Az első világháború 2009 Osiris/, de van egy fejezete:Napjaink emlékezete az I.Világháborúról, ahol vagy 10 oldal komment van az internetről egy blog /nem felejtjük/ egyik pontjához.