2010.03.09. 08:00
Ötvennegyedik fejezet: Nagymama és nagynéni (1)
Mikor kezdett hűvösebb lenni, mindannyian felöltöztek és kirázták a homokot a fürdőlepedőkből, összepakoltak. Hirtelen szomorkás lett a hangulat, ha a másnapi munkakezdetre vagy az iskolára gondoltak, túl rövid nyaralás volt ez a hétvége. Miguel megkérdezte Carlostól, hogy mennek-e vele vissza Lisszabonba, de Carlos elhárította a meghívást, majd másnap délelőtt vonattal. Ráérnek addig, neki sincs kedve hétfő reggel belekezdeni a vizsgákra való felkészülésbe.
Otávia házhoz furikázta Vikiéket, ügyelve arra, hogy előbb mindenki mást kitegyen, még a saját húgait is. El akarta kerülni, hogy nyilvánvaló tényként kezeljék: Carlos Vikivel együtt alszik a nagynéni lakásában. Elbúcsúztak, Otávia megadta Viktóriának a torresi és lisszaboni telefonszámát egyaránt, a lelkére kötve, hogy ha bármi gondja van, csak keresse, ő nagyon szívesen segít. Carlosnak súgott valamit a fülébe, aztán megpuszilta.
Fáradtan indultak el fölfelé, csak ekkor kezdték érezni, hogy kiszívta belőlük az erőt a napfény, és a tengeri levegő. De a liftben azért elkezdtek csókolózni, és biztosak voltak benne, hogy hazaérve a legkevésbé sem fognak pihenni.
Carlos kinyitotta az ajtót, csak azon csodálkozott, hogy nincs kulcsra zárva, talán elfelejtette rendesen bezárni, mikor délben annyira rohantak?
– Carlos, kisfiam! De jó, hogy látlak!
A nagymama gurgulázó hangja megfagyasztotta a vért Viktóriában. Be sem lépett a lakásba, az ajtó mellett a falnak támaszkodott, és kétségbeesetten nézett maga elé.
– Hogyhogy itthon vannak már? – ahogy António, Carlos is magázta az idősebb rokonait.
– Carlos, még csak nem is köszönsz? Adj egy puszit! Na, így már jobb. A strandról jössz? Gyönyörű idő volt ma.
– Nagyi, hogy kerülnek ide? Azt hittem, csak holnap érkeznek
– Azt mondtam, 22-én.
– Igen, 22. holnap van.
– Akkor eltévesztettem a dátumot. Te, Carlos, miféle idegen hátizsák ez itt, a kanapé mellett? És találtam egy gyűrött nyári ruhát. Egy lány járt itt?
– Ja, igen, egy barátnőm, tudja, csak letette a holmiját, a campingben fog aludni. Már fel is vertem neki a sátrat odakint. Féltünk, hogy ellopják a cuccát, úgyhogy idehoztam. Remélem, nem volt nagy rendetlenség, mivel nem tudtam, hogy ma jöttök ...
– És hol van az a kislány?
– Itt, az ajtóban. Vitória, gyere csak! Hadd mutassalak be a nagyanyámnak.
Carlos előráncigálta Vikit az ajtó mellől, és odatolta az öregasszony elé.
A százötven centis, vidám arcú nagymama alaposan szemügyre vette Viktóriát. Minden ránca nevetni látszott, rövidre nyírt haja össze-vissza állt. A két lába nem volt egyforma hosszú, egy kicsit sántított. Már otthonkát viselt. Megpuszilta a váratlan vendéget.
– Gyere csak be, kislányom! Hogy hívnak?
– Jó estét. Vitória vagyok.
– Én meg Dona Martina. Nagyon szép kis pofikád van. Hogy kipirultál a napon! Az új kedvesed, mi, Carlos? Már épp ideje volt. Biztos külföldi, olyan furcsán ejti a szavakat.
– Igen, magyar.
Viki szíve megdobbant, mikor észrevette, hogy Carlos nem titlakozik az „új kedvesed” szókapcsolat hallatán.
– Magyar? Az meg mi a szösz?
– Nagyi. Magyarországról biztos hallott már. Európában van, akár Portugália.
– Tényleg? És milyen nyelven beszélnek? Ugye, nem portugálul? Biztos angolul.
– Nem, magyarul. Van egy saját nyelvük.
– Carlos, kisfiam, érti ez a lány a portugált?
– Tökéletesen.
– Akkor miért te válaszolsz helyette?
– Nos, Vitória, rábízhatlak a nagyira? – kérdezte Carlos mosolyogva, bár feszülten.
– Persze.
– Megpróbálok valami kaja után nézni, mert éhenhalok. Maguk biztos ettek már. Manuela néni hol van?
– A hálóban. Lepihent egy kicsit. Tudod, zúg a füle. Nem tett neki jót az utazás.
– De mégis mindig járkálni akar. Ez a mániája.
– Tudod, hogy van, kisfiam, a nénédnek nem sok öröm jutott az életben. Sose volt esélye férjhez menni. És ki tudja, mikor fordul a betegsége olyan súlyosra, hogy már nem mozdulhat ki a lakásból! Ezért utazik, hadd legyen meg az öröme. Na, hagyd azt a kenyeret, majd én megterítek itt, a konyhában. Gyere, kislányom, ülj le te is. Ugye, te mosogattál el? Látom ám, hogy másképp pakoltad az edényeket a szárítóra, mint Carlos szokta. Mint egy igazi kis háziasszony. Csodálkoztok, mi? Hogy miket észre nem vesz ez a vén csont – mondta és kuncogott magában.
11 komment
Címkék: nagymama meglepetés nagynéni
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.03.09. 08:27:49
Meglepő, de nagyon életszerű Dona Martina és Manuela néni váratlan megérkezése.
Az meg egészen hihetetlen lehet a mai gyermekek, fiatalok részére, hogy Carlos magázza őket, mint az én gyerekkoromban.Apám, anyám is magázta a szüleit, én is őket, nagyszüleimet,idősebb rokonokat, felnőtteket.Később, érettségi után letegeződtünk édesanyámmal.Érdekes, szép szokás volt.
Kedves emberek közé került Viki, azt hiszem, hogy egy kis vacsora, beszélgetés után jól fogja érezni magát és hamar feloldódik, talán még azt is megengedik, kérni fogják rá, hogy aludjon ott, persze külön Carlostól.
Nagy piros pontokat is szerzett azzal, hogy elmosogatott és a csinos pofijával, kedves szerénységével.Csak így tovább, Viki!
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.09. 12:59:14
vén betyár 2010.03.09. 14:28:01
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.10. 16:27:03
vén betyár 2010.03.10. 22:01:16
Nekem először ez a fránya net is gondot okozott.Téged is úgy képzeltelek el, mint tudós asszonyt, aki ugye csinos is, okos is, mint pl. Dr. Bagdy Emőke, akiről csakúgy sugárzik a tudás, a szépség, belső erő.Neki meg mindenképpen kijár a tisztelet nőként is, emberként is, ismeretlenként is.
Nem állt rá a szám, az ujjam a tegeződésre.Most is nehezen megy, habár kezdem megszokni /pedig levettem vagy 10 évet a prof.asszony képzelt életkorából/.De így vagyok a kedves nővérrel és Carmesinával is.Most meg Viki ürügyén meg a háta mögött jókat beszélgetünk mint régi jó barátnők.
Érdekes ez a virtuális világ.Nekem valóságos személy vagytok mind3-an, akikkel külön-külön is más a kapcsolatom, meg itt van még Viki is, nem is beszélve a csillanó felszín mögött megbúvó, rejtőző valóságról.
De jó ez így, érdekes játék.Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát ...
vkinek, Neked.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.12. 14:42:53
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.12. 15:50:17
@21 hónap: Szokásos szarkazmus :)
vén betyár 2010.03.16. 11:56:15
Nem csodálkoznék ha yógázna, túrázna, tornázna, lovagolna, sízne vagy akár vmi extrém sportot űzne.
Azon sem csodálkoznék, ha jó pár /l5-20?/ év múlva Te is ilyen /vagy hasonló/ ember lennél.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.16. 13:38:11
vén betyár 2010.03.16. 13:49:57
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.28. 22:43:48
Gyorsan megnéztem az első leveleket hogyan szólítottuk meg egymást. Megnyugodtam.
A nénik nem buták. Már az ő korukban is létezett szex. Minden nemzedék hajlamos arra, hogy a saját találmányának gondolja.