Furcsa érzés volt. Nem félt, de valami nyugtalanság azért elfogta. A telefonra gondolt. A lakat nélküli telefonra az elsőn, amelyről most felhívhat bárkit. Például Carlost. Nagy kísértés fogta el, hogy hallhassa a hangját. Lemászott az ágyról és kinyitotta az ajtót.

A lépcsőház, mint mindig, félhomályba merült. Természetes fényt csak egy nagyon mocskos tetőablak felől kapott, amelyet a galambok, a sirályok és egyéb madarak biztosan évek óta kakáltak le zavartalanul. A folyosók és a lépcsőház padlóját ócska, szürkés padlószőnyeg fedte. Viktória nem tudta elképzelni, milyen lehetett a ház újkorában, vajon lakta-e egy normális család valaha, vagy már abból a célból épült, hogy szegény diákokat és prostikat szállásoljon el. Nem volt egyetlen közös helyiség sem az épületben, ami elég gyanússá tette.

Viki előkereste a Josuétól kapott telefonszámot és halkan, szinte lábujjhegyen elindult a telefon felé. Maga sem tudta, hogy mitől tart, hiszen a ház elvileg teljesen üres. De önkéntelenül is lopakodott. A telefon a lépcsőfordulóban, egy ősrégi komódon állt, amelyen ezer éves folyóiratokat is felhalmozott valaki. Viki remegő gyomorral állt neki a tárcsázásnak. Sokáig csöngetett, míg végre felvette valaki. Addigra úgy kiszáradt a szája, hogy alig bírt megszólalni.

– Carlos Coutóval vagy Josué Ferreirával szeretnék beszélni – mondta a köszönés után.
– Most melyikkel, kislány?
– Ha Carlos ott van, elsősorban vele. De ha nincs, és Josuét megtalálod ...
– És ki keresi őket?
– Vitória.
– Vitória mi?
– Mindegy, tudni fogják, kiről van szó.
– Oké, várj egy kicsit!

A hang eltűnt. Sokáig nem hallott semmit, aztán néhány messzi zajt, de szavakat nem. Már azt gondolta, hogy a srác megfeledkezett a hívásáról, mikor végre beleszólt valaki. A keze nyirkos volt az idegességtől, és amikor meghallotta a hangot, összerándult az egész teste.
– Igen?
– Carlos?
- Nem, Josué vagyok. Ki beszél?

Viki nagyot sóhajtott. Jobb is így. Lehet, hogy meg sem tudna szólalni, ha Carlost kapja telefonvégre.
– Vitória. Ne haragudj, hogy zavarlak.
– Ja, te vagy az! Ez a hülye Manuel elfelejtette a nevedet, azt mondta, egy csaj keres.
– Tulajdonképpen Carlossal szerettem volna beszélni.
- Nincs itthon.
Csalódott? Vagy megkönnyebbült? Maga sem tudta.

– Értem –  sóhajtotta. –  Nézd, innen nem egyszerű telefonálni, nem valószínű, hogy később meg tudom próbálni. Mindenesetre megkérhetlek, hogy mondd meg neki, rendben?
– Csak ennyit?
– Igen, csak ennyit. Ő tudni fogja, miről van szó.
– Szóval meggondoltátok magatokat?
– Josué, most nem mondhatok többet. Lehet, hogy egyszer ... De nem akarok hülyeségeket beszélni.
– Rendben, semmi gond. Átadom neki az üzenetedet. Egyébként minden oké?
Viktória körülnézett a szomorú és üres lépcsőházban.
– Persze, minden oké.
 
Mikor már letette, nagyon boldogtalan volt, amiért nem hallotta Carlos hangját. De legalább üzent neki, ez is valami. Visszalopakodott a szobájába és megágyazott. Minél hamarabb aludni akart, hogy gyorsabban teljen az idő szombat reggelig.
 
Valamikor az éjszaka közepén hatalmas robajra ébredt. Nyilván egy ablakot törtek be, azonosítani tudta az üvegcsörömpölést. Várt. Talán megelégszenek ennyivel. Felült az ágyban, de annyira szédült, hogy visszahanyatlott. És lüktetett a jobb lábujja. Valószínűleg lázas volt, forrónak érezte az egész testét. Megint csend. Mintha meleg borogatásban feküdne, csak nézett a sötétbe. Nem félt még mindig. Inkább csak bosszankodott a lábujja lüktetésén, hátha valami betegség kezdetét jelzi, ami miatt nem találkozhat Carlossal szombat reggel.

Akkor meghallotta a lábdobogást. A betörők! A maffiózók! Mit ér most a telefon ott, az elsőn? Az égvilágon semmit. Még mozdulni sem tud. Lázas és gyenge.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr721710547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.01. 23:55:14

Hm, és még engem cseszegetnek, ha kétrészes posztot írok a lemilre és egy izgalmas résznél hagyom abba...

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.03. 07:57:46

@tiboru: ez a 8:30-as élesítés eléggé hülye időpont, most kezdem belátni én is. Most mennek el a fiúk oviba, és lenne 5 percem olvasni.

Lehet előrébb kérni az élesítést? :)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.03. 09:47:39

@21 hónap: Tkp nincs különösebb koncepció amögött, mikor élesítem. Mivel ez nem címlap soha, kb mindegy ... 8.00?
@tiboru: Örülök, h ennyire izgulsz, remélem, lerágtad az összes körmödet :)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.27. 22:07:00

Lapoz, lapoz! Naaaa ne csigázz! Vagy de! :-)
süti beállítások módosítása