Viki elkezdte mesélni a történéseket a telefonhívástól kezdve, és mikor a tengerparti sétánál tartott, megpillantotta a két fiút: Sérgiót és Carlost. Úgy tűnt, nagyon elmélyültek valami fontos beszélgetésben. Viktória megtorpant, egy bokor mögé húzta Raquelt.


– Látod őket? Mit nem adnék érte, ha hallanám, amit mondanak!
– Lehet, hogy valami teljesen banális dologról társalognak. Például a hétvégi focimeccsekről.
– Lehet. Biztos csak üldözési mániám van, de azt hiszem, rólam beszélnek.
– Gondolod, hogy megosztják egymással az élményeiket? Tényleg, végül is csókolóztatok?
– Nem, Raquel, nem csókolóztunk.
– Te még mindig Sérgióba vagy belezúgva.
– De megölöm, ha kiad Carlosnak! Ha minden részletet elmesél neki rólam! Én megölöm!
– Ugyan már, a pasik nem szoktak ilyeneket megbeszélni.
– Biztos vagy benne?
– Hát ... António szerint nem szoktak. Csak a kurvákat meg az egyéjszakás kalandokat teregetik ki.

Viki ezen halványan elmosolyodott. Az biztos, hogy az egydélutános kalandját ott, a motelben António senkinek nem teregette ki.
– Sérgióból kinézem, hogy mindent kitereget.
– Hagyd már őket! Vagy menj oda hozzájuk, és kérdezd meg, rólad beszélnek-e éppen!
– Raquel, olyan elviselhetetlen tudsz lenni!

A két fiú közben befejezte a nagy társalgást, kezet fogott és elbúcsúzott. Carlos feléjük tartott, bár nem látta őket. Raquel a kezénél fogva kihúzta Vikit az útra.
– Szia, Carlos, hogy vagy? – kérdezte szemtelenül.
A fiú megtorpant, mint akit rajtakaptak.
– Szia, Raquel – felelte, de Viki szemébe nézett. – Szia, Vitória.
– Szia, Carlos.

Viki az álmára gondolt.
– Nem volt gond Gonçalóval?
– Ó, nem, semmi gond – Raquel pimaszul mosolygott. – És az én kis barátnőmmel?
– Ő nem egyszerű eset.

Carlos még mindig nem vette le a szemét Vikiről. A lánynak az volt az érzése, hogy egészen átlát rajta, hogy Sérgio most leplezte le. Talán valami csoda folytán megkapta azt az átkozott levelet még a hétvégén és annak a tartalmát is közölte Carlossal.
– Miért, te az egyszerű eseteket szereted? – szemtelenkedett Raquel.
– Nem, igazad van. A bonyolult esetek érdekesebbek.
– Mit beszéltetek olyan elmélyülten Sérgióval az előbb?
– Raquel!

Viktória mérgesen bökte oldalba a barátnőjét.
– Sérgióval? Semmi különöset.
– Na látod! – csúfolódott Raquel.
– Ha nem fogod be a szád! – ripakodott rá Viki.
– Úgy látom, jobb, ha megnémulok.
– Sziasztok! – lépett oda hozzájuk Nuno.

Már csak ez hiányzott!
– Beszélhetnék veled, Vitória? Egy pillanatra?
Viki tekintetét még mindig Carlos tartotta fogva. A fiú csodálkozva Nunóra pillantott. Aztán vissza a lányra.
– Muszáj most? Mindjárt vissza kell mennünk az órára.
– Kérlek.
– Ne haragudjatok! – mondta Viki és félrevonult Nunóval, de a szemét továbbra is Carloson tartotta. Raquel folyamatosan beszélt, Carlos azonban legfeljebb egyszavas válaszokat adott.

– Vitória! Hallottad, amit mondtam? – rázta meg finoman Nuno.
A lány csodálkozva nézett a brácsásra. Pillanatokra még azt is elfelejtette, hogy került oda, szemben vele. Belenézett az állítólag olyan csábosan kék szemébe és arra gondolt, hogy mennyivel semmitmondóbb ez a tekintet, mint Carlosé.
– Ne haragudj, figyelek – szedte össze magát Viki.
– Emlékszel, mire kértelek azon a napon, amikor eljöttél velem a konzervatóriumba?
– Hogy hegedüljek?
– Mondd, gúnyt űzöl belőlem?
– De hát kértél rá!
– Azon kívül. A végén.
– A végén ...

A lány úgy gondolta, hogy Nunónak meg kell ismételnie a kérését, ha egyenes választ akar.
– Azt kérdeztem, hogy el tudnád-e képzelni ... Hogy a kedvesem lennél-e:
– És most megismétled a kérdést?
– Igen, azt hiszem, épp elég időd volt gondolkodni.

Vikiből majdnem kibuggyant a nevetés. Ha ő egész idő alatt ezen gondolkodott volna! Ez a fiú tényleg nem létezik.
– Drága Nuno – fogta meg két kézzel a fiú két kezét –, volt időm gondolkodni, de akár ott helyben meg tudtam volna mondani, hogy ez nem jó ötlet. Soha nem tudnék a kedvesed lenni.
– Soha? Nem túlzol?
– Nem túlzok, soha. Ne haragudj, azt hittem, ez időközben számodra is világossá vált.
– Sajnos sejtettem – sóhajtotta Nuno. – De reméltem, hogy tévedek.
– Nem tévedtél. Azért ne haragudj rám! Jó?

Nuno bosszúsan rugdosta a földet.
– Beleszerettél valaki másba? Jársz valakivel?
– Ebben a szent pillanatban semmire nem tudok válaszolni. És nem is akarok. Raquel már elindult befelé. Mennem kell. Ne haragudj rám! Szia!
És futott az informatika terembe.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr501522657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.24. 21:49:10

Egy gond letudva!
Őszinte szó, durva.
A brácsásnak fájhat.
Magában mindent tisztázhat.

Viki válláról egy kő leesett.
Könnyebb lett mindjárt az élete.
Van gondja bár bőven, gondja fonala előtte.
Gombolygathatja hosszan, bölcsen. Ne legyen harc belőle.
süti beállítások módosítása