2009.10.27. 07:15
Huszonegyedik fejezet: Szakítások (4)
A pincér közölte, hogy csak a helyi bölcsészkar fiútunája. Szóval minden bizonnyal jelen lesz Gonçalo is. Érdekes diszkóbeli tapasztalat – gondolta Viki. Valójában bosszantotta, hogy nem maradhat ülve, azt se tudta, hová álljon, mert szinte mindenütt volt már valaki. Ilyenkor legalább egy darab fal jót tett volna, hogy támaszkodni tudjon – hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát és ahogy végignézett a körülötte iszogató fiúkon, inába szállt a bátorsága. Vajon melyik lesz az?
– Mi a fenének hoznak ide egy tunát? – súgta oda Raquelnek.
– Én se értem, de hát ezek portugálok, mit vársz tőlük?
– És most nincs egy ülőhely sem.
Lassan összepakolták az asztalokat és a padokat, így három különböző szint jött létre, és bevonult a tuna, csupa feketébe öltözött, különböző magasságú és testalkatú fiú. A felső két sorba azok álltak, akik csak énekelnek, alulra, a padlóra pedig a hangszeresek: néhány akkusztikus gitáros illetve portugál gitáros és egy csörgődobos. Egy magas fiú kezében zászló. Gonçalo is ott volt köztük egy hagyományos gitárral.
Különös módon Vikinek egészen eddig nem volt alkalma ezt a fiútunát látni, sőt, még a lányokat is csak próbán élte meg. Voltak érdekes hangzású dalaik, a kedvence az Isten veled, ne vedd le rólam a szemed, erről mindig Sérgio jutott eszébe.
Néha angolul is énekeltek, régi slágereket, Mafaldának volt egy kazettája ezekkel a számokkal, Viki is átvette és ha egyedül volt, betette a magnóba, hogy elmerengjen. Minden praxe-ellenessége dacára ezek a tuna-dalok jelképezték számára az egyetemista lét különös romantikáját, amit odahaza egyáltalán nem érzett soha.
Pesten csak rohangált az egyetem,a gimnázium, a könyvtár és az albérlet között, az élete zilált és szétesett volt, teli magánnyal és szorongással. Kati enyhített olykor ezen a magányon, de ugyanannyira bosszantotta is, mert mellette mindig csúnyának érezte magát, mindenki csak Katit látta, ha együtt mentek valahová, csak utána lihegett, rajta meg átnézett, mint az üvegen.
Sérgio hozta meg itt, Lisszabonban azt a diákszerelmet, ami eddig nem adatott meg neki, még akkor is, ha nem volt viszonzott szerelem. És minden szomorúsága, bosszúsága, haragja ellenére ezért hálás volt a fiúnak. A füstös diszkóban, ahogy a férfihangok felcsendültek, megint csak rá kellett gondolnia.
A kövér lányka bizony nem való nekem,
ne sétáljon senki hája az utcákon énvelem.
A sovány lányka bizony nem való nekem,
ne menjen senki csontváza az utcákon énvelem.
Jaj, jaj, jaj, jaj, én csak ezt a nőt akarom,
őt csókolja szám szeretőn, őt ölelje át a karom.
Alacsony lányka bizony nem való nekem,
ne sétáljon senki padja az utcákon énvelem.
A magas lányka bizony nem való nekem,
ne menjen senki létrája az utcákon énvelem.
Jaj, jaj, jaj, jaj, én csak ezt a nőt akarom,
őt csókolja szám szeretőn, őt ölelje át a karom.
Viki mosolygott, ez nem valami melankólikus dal, mint a lánytunáké. A közönség együtt énekelt a fiúkkal, a hangulat elég emelkedett volt, senki nem tiltakozott az ellen, hogy most nem diszkózene megy.
A koncert körülbelül fél óráig tartott, voltak benne olyan dalok, amelyeknek a szövegét nem igazán értette, vagy nem értette a mögöttes jelentést, mert az a közönségen látszott, hogy van mögöttes jelentés is. Raquel még annyira sem értette, mint ő, úgyhogy korántsem szórakoztak olyan jól, mint a többiek, kicsit kirekesztetteknek érezték magukat. Na, majd talán Gonçalo megmagyarázza, miket nevetgéltek a lányok azon, hogy Az én falumban nem fütyül a vonat, a tiédben meg fütyül. Mi ebben a vicces? Biztos valami trágár jelentése van, de ha az ember nem tudja, pontosan mi ...
A tuna aztán elvonult, néhányan elvegyültek a tömegben, és végre szerepet kapott a lemezlovas, beindult a tánc. A számok elég fülsüketítő hangerővel mentek, de nem voltak rosszak, akadt néhány portugál zene is, a legtöbb persze angolszász.
Raquel kisvártatva elkezdte a vonaglást, bőrnadrágjára a körülötte lötyögő fiúk mindjárt felfigyeltek, a lány körbe-körbeforgott, felemelte a kezét, benne az üres pohár, a szeme csukva, mintha már nem is lenne magánál. Viki a falhoz lapult és várt. Tudta, hogy még nem ivott eleget ahhoz, hogy meg merjen mozdulni, így táncikálni csak otthon, az üres szobában tudna, vagy becsípve. A többieket figyelte.
Érezte, hogy rendelnie kellene egy italt, de a bárpult annyira messze volt és ő annyira tehetetlen. Megfélemlítette a többiek lazasága, a villogó fények összevisszasága, a zene dübörgése. Lehet, hogy nem is volt jó ötlet ez a kirúgás a hámból. Jobban szerette ő annál a hámot.
– Vitória! – üvöltötte valaki a fülébe. – Hogy kerülsz te ide?
Gonçalo volt az, már átöltözött, nem a denevér holmiját viselte, hanem tarka, kockás inget és farmert.
– Szia, jó volt a koncertetek! – üvöltötte vissza Viki.
– Mafaldáékkal jöttél?
– Nem egy másik barátnőmmel. Te, mi a vicces abban, hogy a te faludban fütyül a vonat? Megmagyaráznád?
Gonçalo nevetett.
– Menjünk egy kicsit csendesebb helyre!
A kijárathoz közelebb húzódtak.
– Az egész dal a kettős jelentésekre épül. Tulajdonképpen kissé trágár, nem baj?
– Engem nem zavar – mondta Viki –, mondd csak el!
– Szóval, van benne olyan, hogy az én falumban nem fejtik a lóbabot, a tiédben fejtik. És a pilar (fejteni) meg a pila jelentésével játszanak, arról biztos tudod már, mit jelent.
Viki megrázta a fejét.
– Nem mondod, hogy Sérgio tudatlanságban hagyott efelől!
A lány elvörösödött. Honnan tud ez Sérgióról?
– Szóval a pila férfi nemiszervet jelent.
– Értem. És a többi versszak is hasonló.
– Igen, a fütyülősben a női nemiszervről van szó. Hát ennyi. Tulajdonképpen egyszerű kis trágár dalocska. De a közönség nagyon bírja. Te nem táncolsz?
Viki megvonta a vállát.
– Ahhoz még nem ittam eleget.
– Ezen ne múljon! Mit kérsz? Meghívlak egy italra.
– Igazán nem szükséges, tudok venni magamnak.
Gonçalo megrázta a fejét.
– Persze, hogy tudsz, de én ragaszkodom hozzá, hogy meghívjalak. Mert táncolni szeretnék veled. Rendben?
Viki elmosolyodott és biccentett.
– Egy sört? – kérdezte a fiú.
– Nem, inkább bort, egy száraz fehéret.
– Rendben, mindjárt hozom. Addig ne mozdulj innen, mert nem talállak meg újra!
– Nem mozdulok.
Gonçalo elindult a bárpult felé, Viki újra a falnak támaszkodott. Forró volt az arca. Nem alakulnak jól a dolgok. Gonçalo nem megfelelő alany. Vele nem fekhet le. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a fiú nem puszta udvariasságból hívta meg arra az italra, de hát tud Sérgióról, lehet, hogy tényleg elterjedt a híre, milyen könnyen kapható ő. Nem, Gonçalo akkor sem lehet. Vikinek egyszerűen nem tetszett, de elsősorban a Mafaldához fűződő kapcsolata volt a bökkenő. Egy idegen kell. De ha Gonçalo ma este nem ereszti, akkor esélye sem lesz megismerni egy megfelelő idegent.
Raquel érintette meg a karját.
1 komment
Címkék: diszkó tuna pajzán dalok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
