2011.03.29. 08:00
Nyolcvanharmadik fejezet: Egyedül, aztán mégsem (2)
A Károly-hídon andalgott lassan, mint akinek az égvilágon semmi dolga nincs, ahogy nem is volt, és ez kicsit szomorúvá tette, ahogy a magányos séta is, de csak egy kicsit, csak annyira, hogy még élvezze a szomorúságot, ne süppedjen bele egészen. Este látja Diogót, ez számít csak,…