Vikinek nem sok kedve volt a kiránduláshoz, de úgy érezte, jobb, ha megnézi azt a lakást, mert nagyon sürgősen találnia kell valami megoldást. Kati mímelt vidámsága idegesítő volt. Látszott rajta, hogy egyáltalán nincs rendben semmi az életében, de nem hajlandó ezzel szembenézni, és szokása szerint előre menekül. Ha az Orlando-féle kapcsolat, mitöbb, családalapítási terv kútba esett, akkor jöjjön a következő hím. Most éppen ez a János.

A fiú lakótársa nem volt épp otthon, Viki pedig mindjárt a belépéskor tudta, hogy ahhoz a kommunához, amely kialakulni látszik, nem akar csatlakozni, még akkor sem, ha János megváltoztatná a véleményét. Habozott, vajon megvárja-e Kati döntését, vagy hagyja őt a fiúval egyedül. Végül is Kati talán másra sem vágyott, mint hogy átadja magát a testi kielégülésnek, amely ideig-óráig elhiteti vele, hogy minden a legnagyobb rendben. Hogy ő még ugyanúgy kell a férfiaknak, mint azelőtt. De mi előtt?

Kati azonban nem akart egyedül maradni Jánossal. Gyorsan megnézte a lakást, aztán közölte a fiúval, hogy meggondolja még. Vikitől is függ. Viki persze tiltakozott, hogy tőle ne tegyen semmit függővé, mert nem akar odaköltözni. Kati szinte leintette, mint aki azt mondja, na, majd én meggyőzöm. János megvonta a vállát, de bosszúsnak látszott, persze nem a lakásbérlet miatt, bár váltig azt magyarázta, hogy a barátjával nem tudják kifizetni a bérlet teljes összegét, és egy harmadik lakóra mindenképpen szükségük van.

Kati mintha élvezte volna, hogy mind a barátnőjét, mind a fiút ennyire kényelmetlen helyzetbe hozza. Ha Vikinek hiányzott is a lány, amíg távol volt, most hirtelen úgy érezte, hogy nem igazán örül a viszontlátásnak. Talán rá se kellett volna köszönnie a lépcsőházban. Visszafelé beültek egy egyetem közeli kávézóba, és Viki még egyszer megpróbálta kideríteni, mi történt Olaszországban. Kati megvonta a vállát. Nem akart beszélni róla, csak annyit árult el, hogy a baba a hetedik hónapban meghalt. Ő meg rengeteg vért vesztett. De, hogy ez hol történt, és miként reagált rá Orlando, meg a szülei, arról már végképp nem mondott semmit.

Mindenesetre megint beíratkozik az egyetemre, bár korábban úgy gondolta, hogy abbahagyja az egészet, de valamit csak kell csinálni, és dolgozni semmi kedve nem lenne. A szülei is úgy gondolják, hogy legjobb, ha elvégzi az angol szakot, aztán majd csak akad valami. Esetleg egy férj, de lehet, hogy egy viszonylag jó munka.

Viki az üres csészéje mellől az utcát nézte. Sok ismerős járt arrafelé, még ha a nevüket nem is tudta, azt megjegyezte, hogy az egyetem környékén szoktak előfordulni, különös volt, hogy ismét itt vannak, és bizonyára az elmúlt fél évben is ott voltak nagyrészt, ő pedig egy egészen más bolygón járt. Kati közben hangosan ráköszönt egy angol szakos fiúra, akit ugyancsak régen nem látott, a fiú odaült az asztalukhoz, és Viki ismét tapasztalhatta, milyen az, ha Kati teljesen elmerül egy flörtben. Szinte irigyelte, mennyire nem válogatós, neki sokkal nehezebb volt olyan férfit találnia, akit valóban férfiként érzékelt, és aki őt valóban nőnek nézte, Katinál szinte nem létezett semleges zóna, vagyis olyan hímnemű, aki a legkevésbé sem érdekelte volna. Persze meglehet, hogy nem is a férfiak érdekelték, hanem az önigazolás, amelyet belőlük nyerhetett.

Viki vagy tíz percig ücsörgött velük, aztán úgy döntött, hogy nincs értelme tovább, megadta a telefonszámát Katinak, bármennyire is tudta, hogy nem sokáig él majd az a szám, aztán elbúcsúzott. Visszament az egyetemre, hátha kitettek új lakáshírdetéseket, ha elsőként lecsap egy kedvezőnek látszó lehetőségre, akkor még szerencséje is lehet. Valóban talált kettőt, mindkettő érdekesnek tűnt, úgyhogy gyorsan feljegyezte a legfontosabb adatokat, és lement a telefonhoz.

A délutánt lakásnézéssel töltötte, és a második hely határozottan tetszett neki, mert a belvárosban volt, két szimpatikus lány lakott benne, és ha nagy kilátás nem is nyílt  a kiadásra szánt pici szoba ablakából, háztetőket azért lehetett látni. Ezt a főbérlő párizsi hangulatként aposztrofálta, még volt is benne valami. Elég gyorsan megegyeztek az árban, és abban is, hogy Viki a jövő héten költözhet. A főbérlő addig meg akart még csináltatni néhány dolgot a lakásban.

Viki szinte vidáman ment haza. Mikor azonban megpróbált bejutni a nagyi lakásába, megdöbbenve tapasztalta, hogy a kulcs nem illik a zárba. Nem akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Biztos rossz kulcsot vett elő. De nem, nem tévedett. Valaki kicserélte a zárat. És ez a valaki nem lehetett más, mint az apja, vagy inkább az ő megbízásából egy lakatos. A szomszédasszony nyilván leadta a drótot, hogy Viki elment otthonról, és a távolléte alatt kicseréltették a zárat. Ott állt az ajtó előtt egy szál nyáriruhában, egy retiküllel, és egy bevásárló szatyorral, és nem tudott bemenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr62496145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.07. 11:59:46

Biztos, hogy a szüleiről van szó?
Egyébként egyszerű: lichthof, ami 1000%, hogy Péterrel közös, ablak bever, cumó kihord, kalap-kabát :)

vén betyár 2010.12.07. 12:51:56

Ha már bezárni nem tudták, akkor kizárják.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.08. 14:28:09

Ilyenkor az egyedüli korrekt megoldás az, ha pillanatragasztót nyomunk a zárba.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.08. 14:29:00

@tiboru:

Természetesen kizárólag fejlődéstörténeti megfontolásokból.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.12.08. 16:02:04

@21 hónap: Nem közös a lichthof :) Az ablak akkora, h felnőtt nem fér ki rajta, és kb 3 méteres magasságban van ...
Szted kinek van még kulcsa a lakáshoz?

@tiboru: Mármint kinek a részéről korrekt? A szülőknek kellett volna ezt tenniük, vagy most Vikinek?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.08. 16:21:11

@Gloria Mundi: nabakker. Nálunk kifért :)
Kinek van még kulcsa? Természetesen a randa vörös boszorkánynak. Hámittomén? Az én mesém? :)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.12.08. 21:47:01

@21 hónap: Miért, te így másztál be valaha a lakásodba?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.09. 08:03:59

@Gloria Mundi: nem az enyémbe, a szüleimébe. Mikor apám a jó fülén aludt, és elfordítva hagyta a kulcsot a zárban :D

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.13. 23:33:54

@tiboru:

De én mondjuk első körben biztos berúgtam volna az ajtót, hogy törjön az ajtófélfa, mondván: ja bocs, azt hittem, csak a zár romlott el és be akartam menni, elvégre itt lakom és ez a szüleim tulajdonában levő kégli, a cuccaim meg bent vannak.

Nincs az a rendőrség, amelyik ebből ügyet csinált volna, még akkor sem, ha a szülők vannak olyan bunkók és fel akarják jelenteni.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.12.14. 15:11:47

@tiboru: Hát, látod te Vikit, ezt a törékeny kislányt, h berúg egy ajtót? Én nem ... Sose jutna eszembe berúgni egy ajtót, mert sztem nem az ajtó járna rosszul, hanem én ...

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 08:07:13

Szerintem Viki az anyja egy félre lépéséből született és a "drága" mama folyamatosan őt ostorozza saját bűnbánata miatt. Ennyire kemény csak így lehet.
Hogyan tovább?
süti beállítások módosítása