2010.07.06. 08:00
Hatvanhetedik fejezet: Van még lejjebb (4)
A következő napok pocsékul teltek. Viki szinte senkivel nem beszélt egy emberi szót sem, csak szakmai dolgokról társalgott. Olykor Paulótól kérte, hogy magyarázzon el valamit, amit nem talált a szótárban, olykor Dona Lurdeshez ment át. Diogo sehol.
Mikor az alapító okirattal végzett, elkezdte fordítani a referenciamunkák listáját. Ez elég monoton feladatnak bizonyult, amely lehetővé tette, hogy olykor elkalandozzék a figyelme. Volt, hogy elmélázott, és nem dolgozott. Csak ült egy ideig, szeméből szivárogtak a könnyek. Paulo nem szólt rá. Tán észre se vette. Meg egyébként sem volt az a fajta, aki a szükségesnél többet beszél. Olykor még annyit sem.
Csütörtökön munka után Viki hosszú sétára indult. Eszébe jutottak az első lisszaboni hetek, a magány, a férfiak, akik megszólították. Olykor kísértésbe esett. Hogy elmenjen valamelyikkel. Ha az útjába akad egy elfogadhatóbb példány akkor … Aztán jött António.
A Kristálypalota Parkban elüldögélt egy olyan helyen, amelyről csodálatos kilátás nyílt a Douro-ra és Vila Nova de Gaiára. Kicsit összerezzent, mikor megszólította egy srác. Sűrű, göndör fekete haja volt, szemüvege, és rajzmappája. Megkérdezte Vikit, hogy lerajzolhatja-e. Nincs szüksége sok időre. Csak pár perc. Viki megvonta a vállát. Nem kellett kifejezetten modellt állnia, a srác leült vele szemben a fűre, és rajzolt. Közben beszélgettek. A lánynak volt egy homályos sejtése, hogy az egész rajzolás pusztán ürügy, és a fiú fel akarja szedni. Nem tetszett neki különösebben. De hálás volt a társaságért. A srác hamar kész lett. Megmutatta, mit alkotott. Köszönő viszonyban sem volt azzal a szcenárióval, amelyben Viki ült. A grafika egy félmeztelen nőt ábrázolt, hatalmas kereszt előtt. A nő a magasba emelte a karjait, és mintha a keresztnek dőlt volna.
- Így látsz engem? – kérdezte a sráctól.
- Így. Nem tetszik?
- De miért ez a kereszt? És miért vagyok félmeztelenül?
- Az ember lényegében mindig meztelen. A kereszt meg valahogy illik hozzád.
- Szerintem csak imádsz melleket rajzolni.
- Az is igaz. A tieid igazán szépek lehetnek.
- Hagyjuk ezt.
- Miért hagyjuk? Nincs kedved meginni velem valamit?
Viki nem válaszolt elég gyorsan. Tudta pedig, hogy a hezitálás azt az üzenetet küldi a srácnak, hogy csak színleg ellenkezik. Értelmes fiú volt, lehetett vele beszélgetni, de Vikit nem a beszélgetés miatt szólította le. A külföldi nők könnyen kaphatóságának híre ide is eljutott. Bepróbálkozott, mint akinek nincs vesztenivalója.
Viki nem tudta, hogyan szabaduljon meg tőle. Sétáltak egy ideig, kimentek a parkból, a fiú felajánlotta a kocsiját. Ha nem akarsz semmit inni, hazaviszlek – mondta. A lány tudta, hogy nem szabadna beszállnia abba a kocsiba. De mégis beszállt. Bármi történhet most velem, gondolta. De nem félt igazán. A srác nem tűnt erőszakos természetűnek. Megkérdezte, merre menjenek. Viki megmondta. A hotel nevét azért nem közölte.
Régi, kicsi Fiatban ültek, a srác a hátsó ülésre hajított a rajzmappát. Állítása szerint a Képzőművészetire járt. Viki hitte is, nem is. Lehet, hogy csak ez a legtutibb csajozási módszer, ami a fiú eszébe jutott. Elindultak a Torkolat felé. A srác győzködte a lányt, hogy mégiscsak igyanak meg valamit. A szállása közelében. Nem akar ő semmi rosszat, de miért ne érezzék jól magukat együtt? Viki nemet mondott. A srác bosszús volt. Ezt ugyan előre lehetett tudni, de a lánynak nem esett jól. Kár volt beülnie a kocsiba.
Aztán valahol megálltak, kiszálltak. Egy park szélén, már a hotelhez közel.
- Csak egy ital – erősködött a fiú.
- Ne haragudj, de nincs kedvem.
- Akkor minek kezdtél ki velem, mi?
- Én kezdtem ki veled?
- Nekem egyértelműen úgy tűnt, hogy pasizni akarsz.
- Hát tévedtél.
A fiú megfogta Viki karját. Magához húzta.
- Mit játszod meg magad?
Viki csak ekkor ijedt meg. Kiszabadította magát a srác öleléséből, és szaladni kezdett. Nem nézett hátra, nem tudta, hogy a másik követi-e vagy sem. De félt. Lélekszakadva rohant a hotelig. Még szerencse, hogy pontosan tudta, merre kell szaladnia. A kapu nyitva volt, egy boy ácsorgott mellette, kicsit furcsán bámult Vikire, de nem tartóztatta fel. A lány az üvegfal mellé állt, és kinézett az utcára. A grafikus sehol. Azért még ott maradt egy kicsit, hogy meggyőződjék róla, biztonságban van.
4 komment
Címkék: rajz grafikus zaklatás kristálypalota
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rita24 2010.07.06. 12:13:18
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.07.06. 14:13:36
Rita24 2010.07.06. 14:40:49
Arról van szó, hogy jelentkeztünk egy nyereményjátékba, ahol a győztes pár egy komplett esküvőt nyerhet 2 millió Ft értékben, idén szeptemberre. Szóval a válasz az, hogy reményeink szerint most szeptemberben lesz az esküvő...
A szavazás módja a következő:
Először regizni kell itt:
www.eskuvonklesz.hu/szavazas/osszeadtuk_hogy_osszeadjunk
a párok fényképe felett az „akkor ide kattintva regisztrálhatsz” részt keressétek.
a szabályzatot ne felejtsétek el elfogadni és később a megerősítés gombot megnyomni.
a megadott email címre kaptok egy megerősítő emailt
A sikeres aktiválás után már le is adhatjátok az első szavazatot ránk, csak kattintsatok a fényképünk alatt lévő Szavazok! gombra. A 6. sorban vagyunk, Rita és Lajcsi néven.
A böngészővel érdemes megjegyeztetni a felhasználónevet és a jelszót, mert minden egyes nap be kell jelentkezni az oldalra.
Ha sikeresen szavaztatok, akkor megjelenik a pillanatnyi állás százalékosan.
A szavazás nem IP, hanem email cím alapú, szóval, akinek több email címe és türelme van, akár naponta több email címről szavazhat ránk! :D A részletek gombra kattintva elolvashatjátok a történetünket is.
A szavazók között is kisorsolnak nyereményt
www.eskuvonklesz.hu/trendek_es_otletek/cikkek/hetfotol_s zavazas_egy_kis_motivacio
Előre is köszönöm a segítséget,
Rita
