– Igen! – mondta Carlos kissé rekedten.
– Carlos, Viki barátnője van itt a ruhával. Bemehetünk?
– Egy pillanat, csak felöltözöm.

A fiú egyszerűen kinyitott egy alsó fiókot, felrángatott magára egy rövidgatyát. Ez volt a felöltözés. Viki újra csomóra kötötte a fürdőköpeny övét.

– Gyertek.
– Figyelj, Carlos, inkább kinyitom a közös ajtónkat, jó? Úgyse férünk el kényelmesen egy szobában
négyen.
– Rendben.

Nemsokára elhúzták a két szobát elválasztó, a szekrény és a polc között lévő ajtót. São arcán akkora mosoly volt, hogy majd’ mind a harminckét csodálatosan é
p foga látszott. Egy zacskót nyújtott át Vikinek.
– Jó reggelt, galambocskáim! – mondta.
– São, nem is tudod, mennyire hálás vagyok. Ne haragudj, hogy ideszalasztottalak. Majd elmondom, miért kellettek a ruhák. Ja, ez itt Carlos. Conceição, a barátnőm és szomszédasszonyom.

São egy pillanatra bejött a szobába, megpuszilta Carlost.

– Ne haragudjatok a hiányos öltözékünkért – kért elnézést Carlos. – Nekem fogalmam sem volt, hogy Viki közben felverte fél Lisszabont.
– Mi lenne, ha együtt reggeliznénk odakint, az étkezőben? – kérdezte Josué. – Öltözzetek fel nyugodtan, én addig előkészítem a kaját. São, nagyon örülnék, ha te is csatlakoznál. Elég kellemetlen harmadik keréknek lenni.

A lány felnézett Josuéra, úgy tűnt, hogy nagyon is tetszik neki az ötlet.

– Szívesen. Sőt, segítek teríteni. Akkor várunk titeket. Nem kell sietnetek, jó?
– Rendben.

Carlos visszazárta a köztes ajtót és Vikire nézett. Nem mert megszólalni, míg nem hallotta, hogy azok ketten ki nem mennek Josué szobájából.

– Ezek flörtölnek? – kérdezte Vikitől.
– Neked is az a benyomásod?
– Szóval flörtölnek. Ismerték már egymást?
– Nem.
– Valamit nem mondasz el ...
– Hát, São jár valakivel, akit valószínűleg te is ismersz. Máriónak hívják, itt lakik.
– Mérnökhallgató?
– Az. Miféle pasi?
– Elég sótlan, azt hiszem. Sakkozni szoktam vele.
– Komolyan?
– Igen, vagyunk egypáran a kollégiumban, néha leülünk sakkozni.
– Mik ki nem derülnek rólad! Szóval a pasi sótlan?
– Humora nincs, az biztos.
– Akkor nem értem, hogy bírja São. Neki van humora. És nem gyönyörű?
– Micsoda különös egy lány vagy, te Vitória. Ennyire lelkesedhetsz ennyire más csajok szépsége iránt? Nem vagy te egy kicsit leszbikus?
Viki felszabadultan nevetett.
– Nem tudok róla. De ha elégedetlen lennék a teljesítményeddel, majd elgondolkodom a lehetőségen.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr961865910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.19. 05:41:16

Na, a végén még a közös ajtónál nyomnak valami négyest :)

Egyébként egy javaslat: Nemsokára elhúzták a közbülső ajtót, amely a beépített szekrény és a polc között helyezkedett el. => Nemsokára elhúzták a beépített a két szobát elválasztó, a szekrény és a polc között lévő/rejlő/stb. ajtót.

Old Man 2010.04.19. 06:43:19

@21 hónap: Nemsokára nyílt az ajtó. Kész, pont, nem mindegy, hogy hol volt és milyen színe volt?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.04.19. 07:22:28

@Old Man: az mindegy. Ellenben a stílus nem az ;)

Old Man 2010.04.19. 08:07:52

@21 hónap: Le style c est l homme - ahogyan a művelt orosz mondja.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.30. 05:18:15

Már megint egy apróság a téma. A négy mosolyos jelenetre tessék figyelni!
"Akkor várunk titeket. Nem kell sietnetek, jó? " Nocsak :-)
süti beállítások módosítása