2010.04.08. 08:00
Ötvennyolcadik fejezet: Tévedés és meggondolatlanság (5)
– Eszméletlen volt. Bár rohadt kemény ez a márvány. Sajog tőle a seggem.
- Jaj, te szegény …
- Jaj, én szegény.
- Nagyon hülyék vagyunk.
- Azok hát. De nekem tetszik, hogy ilyenek vagyunk.
- Nekem is. Szerinted nem vett észre senki minket?
- Ha észrevett is, diszkrét maradt.
- Vagy már hívta az erkölcsrendészetet.
- Aha. Még az sincs kizárva. Bár úgy nézem, itt nincsenek lakóházak, csak középületek. És az éjszakai portások mélyen alszanak.
– Azért a frász tört ki egész idő alatt. De lehet, hogy ezt élveztem benne a legjobban. Bár nem értem, hogy jutottunk idáig. Én csak csókolózni akartam.
– Persze. Tudod, hogy napok óta nem szeretkeztem, és beleülsz az ölembe, egy ilyen ruhában. Mit gondoltál, hogy majd megmaradok a nyelves puszinál?
– Lehet, hogy nem is gondolkodtam igazán.
– Azt már inkább elhiszem.
– És most? Valahogy meg kéne tisztálkodnunk, nem gondolod? Legjobb lenne hazamenni.
– Igen, de hozzám. A kollégiumba.
– Carlos, nekem ott nincs mibe felöltöznöm.
– Majd kölcsönadok egy pólót. Meg egy gatyát. Szerintem van olyan nadrágom, ami jó rád. Kicsit fel kell hajtanod ...
– Na jó, meggyőztél. Akkor menjünk hozzád.
Nem is kellett sokat kóborolniuk ahhoz, hogy találjanak egy taxiállomást. A sofőr nyilván hozzá volt szokva a hasonló jelenetekhez, de azért kaján mosollyal nézegette Vikit a visszapillantó tükörből, amíg meg nem állt az autó a kollégium bejárata előtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.04.08. 08:26:00
Vénségemre már mindenről az jut eszembe.Erről meg különösen.Eccer éccaka a Rókus téren bújkáltunk a bokrok között.A rendőrök megvárták amíg végeztünk és tapintatosan csak utána igazoltattak.Nagyon elcsodálkoztak, hogy házasok vagyunk.Mármint egymással, a lakcím is ua volt.Nagyon "kaján mosollyal", fejcsóválva és szigorúan közölték, hogy "Többet elő ne forduljon!"
Nem magyarázkodtunk, hogy a szüleivel együtt lakunk 1 szoba-konyhában, de nagyon szégyelltük magunkat.Mint Vikiék.:P
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.04.08. 08:31:46
@vén betyár: Lám, az átkosban is tudtak rendesek lenni a zsernyákok? Ritka pillanat lehetett :)
