2010.02.22. 08:00
Negyvenkilencedik fejezet: Beavatás (3)
Ahogy eltűnt, Viki kiment, hogy megkeresse a ruháját. Felvette. Hezitált, hogy a fehérneműjét is visszavegye-e, aztán úgy döntött, nem teszi. Hátha ez azt jelentené Carlos számára, hogy elzárkózik a folytatástól.
A fiú egy törölközővel a derekán jött vissza.
– Nem vagy éhes? – kérdezte.
Vikinek Sérgio jutott eszébe. António ilyenkor rágyújt, Sérgio és Carlos meg eszik. Nagyszerű. Ő nem volt éhes, de rávágta, hogy persze. A sikertelen szeretkezésről úgyse illik beszélgetni. Legjobb gyorsan túllépni rajta.
Carlos kiment a konyhába, előszedett mindent a hűtőből, sonkát, többféle sajtot, lekvárt, vajat, uborkát, főzött egy cikóriakávét magának, Viki inkább teázott. Látszott, hogy a fiú hozzászokott a konyhában való munkálkodáshoz, a kollégiumban legalább minimális szinten mindenkinek el kellett látnia magát.
– Otávia nagyon szép lány – jegyezte meg Viktória, csak, hogy megtörje a csendet.
– Az tagadhatatlan. De remélem, nem róla akarsz már megint beszélni.
– Miért, zavarna, ha róla akarnék beszélni?
– Egy kicsit furcsa kívánság lenne.
– Szerintem nem. Tulajdonképpen örülök, hogy megismertem. Bár az elején idegesített.
– Ne haragudj, hogy ennyire tapintatlanok voltunk, és ott unatkoztál miattunk!
– Nem erről van szó. Az idegesített, hogy annyira tökéletes.
– Egyáltalán nem tökéletes. Ugyanolyan gyarló, mint bármelyikünk.
– Persze, nyilván gyarló ő is, de nagyon jól alakítja a tökéletest.
– Domináns személyiség, az biztos.
– Téged ez nyomasztott?
– Vitória, komolyan róla akarsz beszélni?
– Ha ennyire ellenedre van, nem.
– Én se érezném magam valami jól, ha egy korábbi pasidról beszélnél.
– Megígérem, hogy nem is fogok.
– Akkor jó. De most együnk, mert meghalok éhen!
Vacsora után Viki ragaszkodott hozzá, hogy elmosogassa az összes edényt, nem érezte volna jól magát, ha másnapra marad ez a munka. Carlos bekapcsolta a tévét és megnézte a híreket. Gyakran fűzött hozzájuk kommentárokat, nevetett vagy bosszankodott. A lány néha válaszolt is valamit, de vitába nem kezdett, inkább a saját gondolataival volt elfoglalva.
Azon morfondírozott, hogy valóban szerelmes-e Carlosba. Ezt most képtelen volt eldönteni. Kell majd a távolság. Még mindig kívánta a fiút, de nem tudta, milyen hatással lesz a kapcsolatukra ez a kezdeti fiaskó. Lehet, hogy Carlos rá fog megharagudni, amiért nem tud elélvezni, minek fáradozni egy nővel, aki még erre is képtelen? Talán színlelnie kéne? De hát azt sem tudta, hogyan kezdjen hozzá. Szégyellte volna. És ha Carlos rájönne, hogy nem valódi a nyögdécselése, az még rosszabb lenne.
Úgy tűnt, nem lehet beszélni a dologról, Antónióval se lehetett. Ráadásul a szex élesen elvált a többi időtöltéstől, nem alakulhatott ki kellemes meghittség, idő sem volt rá, de Carlos sem igényelte. Miért is tette volna? Hiszen ez semminek nem a kezdete. Csak egy intermezzo.
António is eszébe jutott újra meg újra. Már meg is csalta, pedig még nem is szeretkezett igazán a másikkal. De ez részletkérdés. A csókolózás épp elég volt ahhoz, hogy a hűtlenség valósággá váljon. Pedig milyen lehetetlennek tűnt a hét elején áthágni az erkölcsi szabályt, amely azt diktálta, hogy az ember csak egy partnerrel kerülhet testi kapcsolatba!
Hogy fog António elé állni? Szinte biztos volt benne, hogy nem fog hallgatni erről a kalandról, még akkor sem, ha puszta kaland marad. Ha viszontlátja Antóniót, mindent elmond. És szakít vele. Elviselhetetlennek érezte, hogy ezek után ott folytassák, ahol a hét elején tartottak. Ha elég erős lett volna, már a vallomását is vissza kellett volna utasítania, de inkább gondolt önmagára, a magányára, a reménytelenségére, mint a férfi érzelmeire.
Mikor végzett a mosogatással, bement Carloshoz. Leült mellé a kanapéra. A fiú azonnal átölelte, megpuszilta. De folytatta a hírek nézését. Viki nem merte elterelni a figyelmét, inkább ő is a hírekre koncentrált. Carlos szórakozottan simogatta a lány haját. Csak akkor nézett rá ismét, amikor felhangzott a műsor zárózenéje.
– Ha nem baj, itt ágyaznék meg. Nem szívesen aludnék a nagyanyámék hálójában.
- Szerintem is jobb, ha itt alszunk. Viszont adhatnál valami pólót éjszakára.
- Persze, mindjárt hozok.
Viki belebújt a frissen mosott fekete pólóba, Carlos pedig kinyitotta a kanapét. Közösen ágyaztak meg, mint valami összeszokott házaspár. Viki ezen a gondolaton kénytelen volt nevetni.
– Mi olyan mulatságos? – kérdezte Carlos.
– Hát, nem így képzeltem ezt az egész kalandot – mondta Viki –, nem ennyire háziasan. Azt hittem ..., mindegy, az ilyesmiről felesleges is beszélni.
– Hogy képzelted? Ez érdekelne.
– Ó, a legnagyobb marhaságokat gondoltam rólad. Valóságos monstrumnak láttalak, a romantikus fantáziám mindig megtréfál.
– Monstrum, én?
– Miért, soha nem jutott eszedbe, hogy odacitálsz valahová, aztán faképnél hagysz?
– Nem. Ahhoz túlságosan kívánlak.
– Még mindig?
– Mi az, hogy még mindig? Talán kétségbe vonod?
– Nem tudom, vannak pillanatok, amelyekben szinte hidegnek tűnsz. De ne törődj vele, miket hordok össze. Túl sokat jár az agyam.
– Azt már észrevettem. Ha tudni akarod – vonta magához Carlos –, még mindig ugyanúgy kívánlak, mint ott, a Szent György várban.
A lány érezte Carlos újra támadó vágyát. A nyitott kanapén sokkal könnyebb volt mozogniuk, bár Vikinek az volt az érzése, hogy csínján kellene bánniuk a lendülettel, mert egy összecsukható bútordarab soha nem olyan strapabíró, mint egy egy darabból álló.
Carlos ezúttal is vadult, de talán egy kicsit mégis visszafogta magát. Az orális szexszel nem próbálkozott, inkább az ujjait használta szorgalmasabban, nem csak a lány csiklóján, de a hüvelyében is, ami meglepően élvezetesnek bizonyult, főleg, amikor Viki végre képes volt elengedni magát. De a behatolásra még mindig semmiféle utalást nem tett. Vajon miért nem? Mi a fene lehet vele? Megint azt vette a fejébe, hogy először Vikinek kell kielégülnie?
– Nálam van óvszer – suttogta félénken.
– Te hoztál gumit?
- Persze. Nem szedek tablettát, valahogy csak kell védekeznünk.
- Igazad van. Segítesz?
Viki kivett egy csomagot, odaadta a fiúnak. Legszívesebben elfordult volna, António mindig maga intézte ezt a kellemetlen feladatot. Legalábbis Viki szerint elég kellemetlen. De Carlos csak ügyetlenkedett. Mintha még életében nem lett volna a kezében hasonló tárgy. A lány végül is segített. Carlos ideges volt.
- Nem akarsz te fölül lenni? – kérdezte.
Viki örült a javaslatnak, így szokott neki legkevésbé fájni. Főleg, mert ő diktálhatta a ritmust. Óvatosan ült rá Carlosra, először csak szokta az érzést, nem vezette be a hüvelyébe a farkát, jó volt csak ingerelni vele a csiklóját, nagyon kellemes. A fiú egy ideig hagyta, hadd csináljon, amit akar, aztán kérte, hogy üljön bele végre, mert nem bírja tovább. A lány tovább is lassan mozgott volna, de alig néhány ütem után Carlos átölelte, és megfordította, hogy ő legyen felül. Nem tartott sokáig az egész, de különös módon egészen más érzést adott, mint az eddig tapasztalt alkalmak. Nem fájt egy cseppet sem, sőt, nagyon kellemes volt. A fiú megint kiabálva ment el, még néhányszor megrándult, aztán hosszasan harapdálta Viki ajkait. A lány úgy érezte, hogy életében először végre valóban szeretkezett.
11 komment
Címkék: hűtlenség óvszer vacsora szeretkezés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.22. 10:08:17
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.02.22. 17:50:55
es nagyon jo bejegyzes! tetszik ahogy az idegen- hazaspar, cirogatas- nemtorodom hiradonezes, beszelgetes-kinos csend, hideg-forro es egyeb polusok kozott ugrandozik a helyzet szinte percrol percre.
Csuri / Bariildi 2010.02.22. 23:25:15
Hát ez az. Ez a baj, hogy nem illik, és ez a szerencsétlen Viki mást se tesz, mint illendően akar viselkedni akkor is, amikor nem ez a legfőbb szempont....
"Úgy tűnt, nem lehet beszélni a dologról, Antónióval se lehetett. Ráadásul a szex élesen elvált a többi időtöltéstől, nem alakulhatott ki kellemes meghittség," - sztem ezt nagyon jól ragadja meg Carmesina: amikor a szex valami elszeparált dolog, nem türemkedhet be a hétköznapi foglalatosságba, száműzve van egy áthatolhatatlan fal mögé verbálisan is, na akkor az gáz.
Itt két fiatalról van szó, akik csak tapogatóznak még egymás irányába, de sztem a jelenség a házasságok többségében ugyanígy jelen van.
Az eredmény egyértelmű....
Csuri / Bariildi 2010.02.22. 23:27:53
Fiúk, honnan veszitek ezt????
Nekem könnyű, mert olvastam a regény első verzióját (ameddig kész volt), de sztem nem jöttem rá....
Igaz, nem volt időm a fejezetek között mélázni, mert gyakorlatilag együltömben olvastam el az egészet.
Carmesina, ugye nem baj h bevallottam????
Osvaldo Cavandoli 2010.02.23. 07:20:14
Pl. nem engedte neki Otavia, mert mindenképpen gyereket akart tőle. Talán e-miatt van, hogy nem sietteti a behatolást, hogy ne menjen el...
Azt hiszem inkább megvárom :-)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.23. 10:23:27
Ami a dolgok megbeszélését illeti, hát, az bizony nem egyszerű, és nem mindenki vevő rá. Tán, mert ahhoz vagyunk szokva, h kínos, meg a pasik főleg a humoros oldalát preferálják. Amikor mindent elviccelünk, akkor nem lesz eredmény.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.23. 10:24:35
De az is lehetett volna, h tablettát szed. Mostanra kiderült, h az első tipp volt a helyes. Grat.
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.28. 15:03:02
Neki is jut végre a jóból!