Maga sem tudta, hogy volt képes elaludni, de a gyaloglás felemésztette minden erejét, mikor belépett a szobába, egyszerűen hasra feküdt, még a szandálját sem vette le. Úgy érezte magát, mint egy megerőltető tornaórán, amelyen eljön a pillanat, hogy végre feküdni lehet, de persze csak azért, hogy talajgyakorlatokkal kínozzák az embert, mégis vannak lopott pillanatok, amikor csak fekszik, és élvezi a saját meggyötört teste nyugalmát.

Nyugodt álma volt, és nem akaródzott felébrednie. Nem tudta, hányszor csörgött a telefon az éjjeliszekrényen, mire ráeszmélt, hogy ez nem az álma része, hanem a valóság. Lassan kinyújtotta a karját és felvette a kagylót. Oldalára fordult, és a kagylót a szabad fülére helyezte, hogy ne kelljen tartania.

- Igen?
- Felébresztettelek? Ne haragudj. Egyedül vagy?
- Semmi gond. Egyedül. Beszéltél vele?
- Próbáltam, de nem jutottam sokra.
- Mégis, mit mondott?
- Hogy gondolkoznia kell.
- Min? Hogy hozzád menjen-e?
- Nem említette, hogy pontosan min akar gondolkozni. Nem akarta hagyni, hogy megérintsem. Különös volt.
- Eljöttél?
- Igen, de még a városban vagyok.Találkozhatnánk?
- Persze, de hol? Itt, a hotelben nem lenne szerencsés.
- Nem, semmiképp. És nem is ma este, az túl kockázatos. Kis város ez, és úgy sejtem, téged mindenki megjegyez, aki csak lát.
- Azért ez túlzás.
- Itt nem az. Szóval, holnap délelőtt lenne jó. Meg tudnád oldani, hogy vonattal elmenj Lisszabonba?
- Olyan messze?
- Lisszabonban vannak ismerőseid, az nem gyanús, ha oda mész.
- Ez igaz.
- Nem terveztél valamit Carlossal? Hogyhogy nincs nálad épp most?
- Összevesztünk.
- Már megint?
- Mindegy, majd elmesélem holnap. Hol találkozzunk?
- Kimegyek érted a Santa Apolóniára kocsival. Gyere a 8.15-kor induló vonattal.
- És, ha valaki a kisvárosból épp ugyanazzal a vonattal megy Lisszabonba?
- Nem szállok ki a kocsiból, a taxik közelében fogok parkolni, jó így? Az nem lesz gyanús.
- Rendben. Vigyek fogkefét?

Diogo felnevetett.

- Az éjszakát sajnos nem tölthetjük együtt.
- Tényleg sajnálod?
- Tényleg. Nagyon szeretek veled lenni. Ezt te is tudod.
- Lehet, hogy mégis viszek fogkefét. Ha már Lisszabonban járok, meglátogathatnám a barátnőmet. Itt úgyse kíváncsi rám senki a mai nap után.
- Persze, látogasd csak meg. De abban tévedsz, hogy senki nem kíváncsi rád.
- Költői túlzás volt.

Mikor letették a kagylót, Viki csak azt érezte, hogy boldog. És éhes. Nem számított, hogy mi lesz holnapután, de holnap kettesben lehet Diogóval, és talán, talán több is lesz köztük, mint beszélgetés. Talán mégsem. De már a tény, hogy vele lehet épp elég volt ahhoz, hogy eufóriát érezzen. És, ha Carlos keresné közben, úgy kell neki.

1 komment

Címkék: telefon

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr524336012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.08. 16:47:27

Taps! Egy kis öröm!! Reménye. Remélem nem csavar az író a történeten. Kémkedő menyasszonyi család vagy ismerős személyével.