Mikor Viki jelest kapott a filozófia vizsgán, kedve lett volna felhívni Mártont, de persze nem tehette. Még akkor se tehette volna meg, ha megvan az otthoni telefonszáma, de nem volt meg, természetesen. A kapcsolattartás igen egyoldalúan működött. Márton jelentkezett, amikor tudott, Viki pedig várt. Legfeljebb a másik egyetem tanszékén próbálhatta volna felhívni, azt kikereshette volna a telefonkönyvből, de úgy érezte, felesleges, hiszen úgyse telefonálna, mi lehetne olyan sürgős?

Érdekes módon ez addig a pillanatig, hogy diadalmasan kilépett a filozófia vizsgáról, szinte eszébe se jutott ez a telefon-probléma. Jó lett volna megosztani Mártonnal a siker érzését azon melegében, de majd elmondja, ha úgyis beszélnek. A férfi annyira rendszeresen hívta, hogy még csak arra se maradt módja, hogy vágyakozzék a telefonjára. 

Igaz, Márton bejelentette, hogy egy hétre síelni mennek, úgyhogy eltűnik, nem fog jelentkezni, de amint hazaér és bemegy a tanszékre, megpróbálja keresni. Viki jobbnak látta felvázolni, mikor érheti el egyáltalán, mert ez nem volt egyszerű. Ha elkezdődnek az órák, napközben szinte soha nincs az albérletben, márpedig Márton este nem tudja hívni, csak kivételes esetben. Így megadta az iroda számát is, de persze munkaidőben, a többiek füle hallatára mégse lehet olyan jókat beszélgetni. 

Úgyis épp eleget beszélgettek már, mondta válaszképp a férfi, itt az ideje, hogy valami mást is csináljanak. Amint megjön a síelésből. 

Betartotta az ígéretét, hamar bejelentkezett. Viki nem sokkal előbb Diogóval, majd Péterrel beszélt, úgy érezte, hogy megint valamiféle hullámhegyen ül, a férfiak érdeklődése egy időben keletkezik, mintha valami különös feromont bocsátana ki magából, melyet még 3000 kilométerrel arrébb is érezni lehet. Előzőleg egyikükkel se találkozott személyesen, mégis egy napon hívták, két óra leforgása alatt.

Viki, mint mindig, udvariasan érdeklődött a partnere - ez esetben Márton - hogyléte felől, meghallgatta a síeléssel kapcsolatos rövidke beszámolót, amelyben néhány nevettető fordulat is akadt (Mártonnál ez nem maradhatott el), és várta, hogy a férfi rátérjen a lényegre: vajon mikor találkoznak. A férfinak másnap volt ideje, délelőtt. Nem csak ideje volt, hanem rendelkezésre álló lakást is szerzett, Vikinek csak igent kellett mondania. Ő pedig nem habozott egy pillanatig sem, legalábbis addig, amíg a beszélgetés tartott, teljesen természetesnek érezte, hogy Márton szeretőjévé váljon. Csak akkor hasított belé, hogy mennyire nem biztos a dolgában, mikor letette a kagylót.

Noha már tapasztalta, hogy a férfi közelsége mennyire egyértelmű hatást gyakorol rá, azt is tudta, hogy minden alkalommal újra és újra fel kell oldódnia, el kell hitetnie magával, hogy képes túllépni azon a pár zavaró körülményen, amely a behódolás ellen szól. Mindeddig azonban nem jutottak el a szexig, és ez mégiscsak döntő lépés lesz, ha valóban meglépik. Ha már elmegy arra a lakásra, akkor viszont nem mondhat nemet, egyszerűen annyira udvariatlan és ostoba dolog lenne. De ha mégse lesz kedve, ha megijed, ha rájön az utolsó pillanatban, hogy egy nős férfi szeretőjévé válni helytelen és Diogo után vagy mellett erre van a legkevesebb szüksége?

Majd csak lesz valahogy - gondolta aztán -, ha nemet mondok, az sem tragédia, de valójában én se nagyon hiszem, hogy ezt tenném.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr263050430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LittleBear 2011.07.19. 12:39:48

Kíváncsi vagyok, Márton milyen helyet fog elfoglalni Viki életében, milyen tapasztalatokkal lesz gazdagabb...
Mivel elég tapasztalt nőcsábász fickó, technikailag valószínűleg "jólképzett", kérdés, hogy Vikinek testileg és érzelmileg hogy fog bejönni.
Hogy Diogo emlékét el tudja-e homályosítani, az már egy másik kérdés.

A "regény" már most is túl van egy klasszikus családregény keretein. (Regényként valamikor a Portóból való hazatérésnél lehetett volna, kicsit keserédes hangulattal befejezni.) Lesz lezárás, vagy maradunk egy lassan hömpölygő történetnél, egészen addig, amíg Vikinek az unokái is megszületnek?

gabor4x 2011.07.19. 15:24:58

Jaj, @LittleBear, hát még csak most kezd bonyolódni a cselekmény Mártonnal, Te pedig már a lezárást sürgeted?

LittleBear 2011.07.19. 16:39:03

@gabor4x: Engem csak az érdekel, hogy marad-e regény a blog, vagy átmegy végetnemérő szappanoperába :-))

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.07.19. 18:08:58

@LittleBear: Nem lesz végtelen, ne aggódj.
Egyébként sose mondtam, h klasszikus családregény. Pont, hogy nem családregény, de mondjuk a Buddenbrock ház méreteit még nem érte el, ha jól becsülöm :-)