Nem akarta siettetni a szobába való visszatérést, mert úgy érezte, jó így várakozni arra, amit majd ott történni fog. Úgyis túl gyorsan lesz majd vége, mint mindig, akármennyire hosszan tart a valós időben, az ő időérzéke számára túl rövidnek tűnt. Mintha akkor térne csak magához, ha már elmúlt a szeretkezés különleges hangulata, mert amíg tart, addig nem is azonos a mindennapok Viktóriájával, aki felöltözve jár-kel és teszi a dolgát. Nem azonos, nem lehet azonos. Mindig szebbnek is látta magát a tükörben, ha  egy Diogóval folytatott szeretkezés után belenézett, mint egyébként. Péterrel ezt nem érezte, bár a vele töltött együttlétek sietősebbek voltak, mégsem keletkezett utánuk nosztalgia. Ebbe biztos az is belejátszott, hogy Diogo egyszer s mindenkorra csupán desszert lehetett, és soha nem főétek.

Ahogy a szoba felé tartottak, a férfi a folyosón megfogta a kezét, így sétáltak végig az ajtóig. Diogo kinyitotta az ajtót, előre engedte a lányt, aztán kulcsra zárta a szobát belülről. Most nem volt kedvük beszélgetni, sőt, villanyt sem gyújtottak.

- Vetkőzz le - mondta a férfi szinte rekedten.

Viki megértette: arról a jelenetről lehet szó, amelyet a leveleikben dolgoztak ki. Diogo erősködött, hogy egy nap szeretné megvalósítani, de a lány nem hitt benne. Hát most mégis. Most ehhez van kedve. A jelenetben Vikinek mindenben engedelmeskednie kellett Diogónak, nem lázadozhatott. Körülbelül tudta, mi a terv, vagy forgatókönyv, ahogy Diogo nevezte, de már nem emlékezett minden részletre. Kicsit úgy érezte, hogy nem is ismeri a férfit, egy idegen hatalmában áll, mégis kész minden parancsot teljesíteni.

Levetkőzött. Szinte sietősen, hogy minél hamarabb túllegyen rajta, pedig elhúzhatta volna, kacéran és csábítóan. De nem, ehhez nem érzett magában elég erőt.

A férfi szótlanul, az ajtónak támaszkodva nézte.

- A bugyit is.

Azt is levette.

- Állj ide a falhoz.

Kicsit hűvös volt a szobában, és a falhoz támaszkodni még hűvösebb. Viki libabőrös lett, a mellbimbói megkeményedtek. Odament a falhoz. Diogo tőle szokatlan határozottsággal ragadta meg a karját, és egész testével a falhoz nyomta. A kezeit a feje fölé emelte, kicsi behajlítva ugyancsak odanyomta a falhoz, a csuklójánál fogva tartotta, és nem engedte, hogy leeressze. Egyébként nem ért hozzá, csak a nyelvével, lassan kóstolgatta a lány ajkait.

Viki izgatott volt, de még mindig fázott, a nyelve hegyén volt, hogy megkéri Diogót, hagyják most ezt a játékot, bújjanak be az ágyba, túl fáradt hozzá. De nem tette. Kezdett megfájdulni a karja. Mintha Diogo megérezte volna, leeresztette a kezét, csak azt nem hagyta, hogy ellépjen a faltól.

- Tudom, hogy fázol. De mindjárt meleged lesz.

Ő még teljesen fel volt öltözve, és most sem kezdett vetkőzni. Csak egy ujjal végigsimított a lány karján, megcirógatta a bal mellbimbóját, és lesiklott a hasára. Aztán tovább.

- Térdelj le.

Viki engedelmeskedett. Tessék, most itt van. Most megteheti, amit múltkor Péterrel szeretett volna. Óvatosan bontotta ki az övét. A férfi nem szólt semmit. De a felajzottsága érezhető volt. Viki lehúzta a nadrág cipzárját, benyúlt a sliccen, hogy megsimogassa a duzzadó farkat. Alig várta, hogy kibonthassa az alsónadrág fogságából, mintha nem másfél órával ezelőtt lett volna a kezében és a szájában, hanem sokkal régebben. Kívánta, magában akarta érezni, de ez a játék most nem arról szólt, még nem. Majd csak később, ha jól viselkedik, akkor megkapja.

Érezte, ahogy egyre jobban tágul a hüvelye, csak annak a gondolatától, hogy végre magába fogadhatja a hímvesszőt, amelyet most a kezében tart. De jó lesz odabent érezni. Nedves volt, és forró. Már nem fázott, lehúzta a férfi alsónadrágját a meredező hímtagról, de a nadrágot hagyta a helyén. A makk síkos volt, és szinte lila. Játszadozott vele, végighúzta rajta a nyelvét.

- Jó. Nagyon finom. Most simogasd magad.

Jobb kezével megkereste a csiklóját, duzzadt volt, és nagyon érzékeny.

- Ne siess. Ráérünk.

Diogo kissé eltávolodott, aztán megint közeledett, a lány megint megkapta a farkát  a szájába. Ahányszor a szájába vette, azt képzelte, hogy a hüvelyében van, és ettől csak még jobban kívánta.

- Miért nem lehetsz egyszerre a számban és a puncimban? Az lenne a tökéletes - mormogta, de a férfi tán nem is értette. Érezte, hogy közeledik az orgazmus, szerette volna gyorsítani a ritmust, erővel kényszerítette magát a lassúságra.

- Szeretném, ha elélveznél - mondta Diogo. - Látni akarom, ahogy elélvezel.
- Akkor megkaplak?
- Akkor meg. Gyere, kicsi lány, élvezz egy nagyot, hadd lássam.

Viki térdelt, egyik kezével a csiklóját izgatta, a másikkal végigsimított a mellein, Diogo most eltávolodott tőle, de a farka épp, hogy szemmagasságban volt, nagynak és elképesztően szépnek tűnt, és ez a látvány teljesen lenyűgözte a lányt. Szinte érezte magában, olyan erővel képzelte el, hogy beléhatol, és ettől el is öntötte a nedvesség.

- Most!

Diogo felemelte a térdeplésből, és hirtelen megfordította.

- Hajolj előre!

Hátulról hatolt belé, Viki alig győzött kapaszkodni, hogy el ne essen hirtelen, de a férfi azonnal megfogta a csípőjét. Nagyon mélyre ment, Viki felsikoltott. Fájdalmas és gyönyörteljes volt egyszerre. Alig állt  a lábán, az orgazmustól rogyadoztak a térdei, és most zsibbadt attól az érzéstől, ahogy a férfi ki-be járt benne. Minden mély döfésnél sikított. Aztán vége lett. Diogo elélvezett. Mindkettejüknek remegett a lába. És megint úgy tűnt, hogy túl rövid ideig tartott az a különleges állapot. Nemsokára megint önmaga lesz, józan önmaga.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr442760726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2011.03.22. 06:06:44

Izgalmas serdülőkori olvasmányaim, az Aranyszamár, a Decameron és a Káma Szutra méltó folytatása.:)